Egyediség kell ahhoz, hogy kitűnj a tömegből!

Felelősséggel tartozom. A felvállalt gondolataimért, a leírt mondanivalómért, minden egyes begépelt szóért. Úgy is, hogy nem vagyok több, "csak" egy egyszerű könyves blogger. A publikálással olvasókat szerzek, az olvasók tartalommal való ellátása pedig komoly feladat.

Lassan már a csapból is a koronavírus folyik, a megfelelő keretek közti, pánikkeltés nélküli, megfelelő forrásból történő informálást én magam is fontosnak tartom. A blog viszont nem erről szól, a poszt se fog erre kitérni.

De tény, hogy ebben a helyzetben valószínűleg meg fognak növekedni a szórakozásból/kikapcsolódásból írt blogok olvasottságai. Talán pont amiatt, mert az emberek keresni fognak valamit, ami nem hír, nem aktuális vírushelyzet, nem határzár.

Abban  a hitben éltem eddig, hogy könyvekkel/irodalommal foglalkozó bloggerként nekem nincs akkora nagy felelősségem, de rá kellett döbbennem, hogy igenis van.
Mára könyves blogokkal Dunát lehetne rekeszteni, minden második embernek az van. Emiatt egyre nehezebb valami olyat alkotni, ami egyedi, amivel ki lehet tűnni a tömegből.

Pont emiatt döntöttem úgy anno, hogy nem szűkítem le a témákat könyvértékelésekre, hanem beleveszem a blog témájába a saját írásaimat, később jöttek az interjúk is.

Mindegyiket nagyon élvezem írni, és remélem, hogy aki idetéved, az talál az érdeklődési körének megfelelő tartalmat.

Most, hogy bezárt az egyetemem határozatlan időre igyekszem többet foglalkozni a bloggal, olvasással, írással. Meg utol kéne érni magam az egyetemi jegyzetekkel is, de ez már egyéni problémám.

Úgy tervezem, végre a saját szórakoztatásomra fogok olvasni, régóta várólistán lévő könyveket előtérbe helyezve. Eléggé megszaporodtak a saját, olvasatlan könyveim, ezeket mindenképp szeretném kiiktatni és ki tudja? Lehet, hogy olyan könyvről is fog kikerülni értékelés a blogra, amit valaki már régóta el szeretett volna olvasni.
Csak örülök neki, ha egy értékelés hatására úgy dönt bárki is, hogy elolvassa az adott könyvet.

Ugyanakkor az is igaz - és itt jön be a felelősség kérdése -, hogy meglehet, olyan könyv is a kezembe kerül majd, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet.
Annyi regény van a piacon, hogy ez esélyes. Ugyanakkor mindig igyekeztem, és ez a jövőben is így lesz, olyan értékelést írni, ami még akkor sem bántó, ha a könyv, amiről írtam, nem tetszett. Néha elgondolkodom azon, hogyha majd egyszer, valamikor, a távoli jövőben nekem is lesz kiadott történetem milyen véleményeket olvasnék szívesen? Oké, természetesen pozitívakat.
De nem vagyunk egyformák, nem tetszhet mindenkinek minden, ez esetben pedig a negatív kritika is lehet építő kritika, ha úgy áll hozzá a megfogalmazója.
Igyekszem ezt észben tartani magam is.

Az írással is újra meg kellene barátkoznom, ezt a kikapcsolódási formát is elhanyagoltam az utóbbi időben. Lógok még Nektek és magamnak is a márciusi Calendar Tales szöveggel, meg úgy amúgy is... lesz áprilisban nanocamp és eddig ugyan nem terveztem nevezni, de most elgondolkodtam, hogy "sajnos" mégis belefér.
Több novellámat publikáltam már eddig a blogra és tervezem is, de ez nagyon kétélű fegyver: egyrészt talán jobban megmarad a nevem, a stílusom az emberekben, viszont az is lehet, hogy negatív visszhangot is keltek egyik-másik írásommal. Eddig még nem történt ilyen *kopp-kopp*, de a lehetőség fennáll. 

Titeket is arra biztatlak, hogy írjatok sokat és olvassatok még többet. Ha úgy érzitek az előzőhöz nincs megfelelő tehetségetek, akkor írjátok például listát arról a dolgokról, amik boldogabbá tették a napjaitokat. Tudatosan figyeljetek a jóra, a pozitívra.

Az aggódás egyébként is gyengíti az immunrendszert.

Az Írásaim tárháza nem zárja be kapuit.

*Hikari