Sara Raasch: Hó mint hamu (Hó mint hamu 1.)

„Ők hoznak döntéseket, ők alakítják a jövődet. Az a titok, hogy megtaláld a módját, hogy úgy is, mindannak ellenére is, önmagad maradj.”

Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 215
Oldalszám: 496
Fülszöveg:
Tizenhat éve annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.
Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Noha a napokban túl lettem a nyelvvizsgán, ezt a könyvet még szerettem volna újraolvasni, főleg, mert anno nem publikáltam blogbejegyzést. Olvasás közben nagyon sok részlet eszembe jutott, ennek ellenére nem volt rossz.

Hősnőnk Meira, aki egyike Télország maroknyi túlélőjenek, akik azért küzdenek, hogy megtaláljak a varázslatot hordozó magisztert és visszaállítsák otthonuk régi pompáját.

De ehhez a célhoz  hosszú, nehéz és véres út vezet, amit csak igazan erős harcosok képesek végigjárni.

Bevallom őszintén, mikor elkezdtem csak legyintettem. YA fantasy regényről lévén szó, nem vártam túl sokat, csak valami lightos olvasnivalót akartam, amivel csak halad az ember, de nem fárasztom az agyamat mélyenszántó gondolatokkal, és még a szememet se sírom ki.

Sara Raasch regényétől megkaptam ezt.

Igaz, hogy nem fogott meg az első mondatával (azért az már félsiker, és mint ilyen, elég ritka.), de úgy voltam vele, hogyha már kikölcsönöztem, akkor jussak el a feléig legalább, aztán meglátom, milyen érzésekkel viseltetek a történet iránt.
Az esélyt megkapta, innentől az történeten múlt a dolog.

Ritkán olvasok fantasy történeteket, de amikor mégis emellett a műfaj mellett teszem le a voksomat, akkor általában jól döntök. Főleg a világfelépítés tetszett nagyon. Az, hogy a királyságok lakói mind máshogyan néznek ki, más szófordulatokat használnak, más szín jellemzi őket. Ötletes volt, és számomra igazán újszerű is. Olvastam volna még erről részletesebben is nagyon szívesen. Bár lehet, hogy ezeket az infókat a második részre tartogatja az írónő.

Szóval haladtam, és a regény nagy szerencséje, hogy a kicsivel a fele után elkezdtek igazán pörögni az események, bar tény, hogy Meira meg mindig úgy hisztizett, hogy egyszer-kétszer becsuktam a könyvet, hogy ne akarjam felképelni. Furcsa mód, ezt a gyerekes viselkedést mindenki normálisnak vette és senki nem akarta kicsit rendbe tenni a csajszi gondolatait, hogy felfogja, nem körülötte forog a Föld. Mire megerősödött és több lett egy hisztiző kislánynál, sajnos annyira ellenszenvessé vált, hogy nem tudtam örülni a sikereinek.

Ott van ugye Mather. Na már most, az írónő kialakított róla egy képet, hogy aztán lerombolja és most gőzöm sincs, mit gondolok róla, mit érzek a karaktere iránt. Jó barát és küzdőtárs ez igaz, a kérdés inkább az, hogy lesz-e fontosabb szerepe, vagy teljesen kikerül a hősnőnk látóköréből a továbbiakban.

Theron herceget se tudom hova rakni. Illetve de: apuci kicsi fia, aki ráadásul egyik percről a másikra beleszeret hősnőnkbe, annyira, hogy bármit megtenne érte.A történet vége felé kezdett megmutatkozni, hogy sokkal több van benne, nem csak elkényeztetett hercegecske, de egyelőre az én szememben ő nem állja meg a helyét, se mint partner, se mint leendő uralkodó.

Azt hiszem, jobb lett volna ez a könyv, ha a szerelmi háromszög helyett, a világ illetve az egyes királyságok közti ellentét kap nagyobb szerepet.

Volt ebben a történetben potenciál, nem is kevés, mégse lett igazán felhasználva. Nem éreztem olvasás közben izgalmat, mert a hősnő elvitte a fókuszt és ez eléggé bosszantott.
Ugyanakkor az tény, hogy mindenféle olvasás közben érzett hullámvölgy ellenére ez egy jó történet. Számomra ugyan nem többször olvasós, de kikapcsolódásnak nem rossz. Disztópikus-fantasy történeteket kedvelők előnyben.
Kíváncsi vagyok, a második kötet fogja-e hozni legalább ugyanezt a színvonalat.

*Hikari