10 éve jelent meg az SzJG - Kezdet
Az írónő Facebook oldalán láttam a Könyvfesztiválos képet, amihez csupán annyit írt: "2010. április 22. - Könyvfesztivál, SzJG Kezdet megjelenés".
Én pedig ekkor fogtam fel, hogy úristen, ez kereken tíz éve.
Egy évtizede.
Egy évtizede.
Rengeteg idő.
Annak idején Laura egyszerűen szeretett volna egy ifjúsági naplóregényt írni, ami egy gimiben játszódik. Úgyhogy fogta magát, leült a laptop elé, és megírta.
A megjelenéskor alig lézengett 3-4 olvasó, akik a könyvet szerették volna megvenni/dedikáltatni.
Aztán ha jól emlékszem, 2010 őszén megjelent a második rész, ott már valamennyivel többen voltak, és a megjelenésekkel az olvasók száma is hatványozottan kezdett növekedni.
Idővel már kilométeres sor állt egy-egy dedikálásnál, fiatalok-idősek, lányok-fiúk vegyesen,
Az SzJG berobbant, és a sikere azóta is töretlen.
Én magam 2012-ben kaptam meg az első két kötetet, és akkor nagyon durván bevonzott. Szaladtam megvenni a folytatásokat.
A Ketten megjelenésekor ott voltam az izgatottan várakozó tinik között, és a dedikálás mellé bezsebeltem egy közös képet is akkor.
Az első kötet hátulján az van, hogy egy sorozat a való életről, egy sorozat, amely itt és most játszódik. Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások. A történet rólad is szól!
Tudjátok mit gondolok? Ez igaz. Így van.
Hiszen ha visszagondolunk, nem akartunk egy kicsit mindannyian a Szent Johannába járni?
Nem néztük ki magunkat Cortezt, Ricsit, Zsoltit, Davet, de hogy valakit a balhés négyesből, az tuti?
Nem kerestünk rá a Reni által olvasott könyvekre (esetleg olvastunk is közülük néhányat), hallgattuk meg Virág dalait?
(Lehet bevallani, ha valaki egy időre beállította a Basket Caset csengőhangnak és volt Farmerama regisztrációja :)).
(Lehet bevallani, ha valaki egy időre beállította a Basket Caset csengőhangnak és volt Farmerama regisztrációja :)).
Ezer és egy idézetet tudunk fejből a mai napig idézni, vannak dátumok, amiken nosztalgiázva mosolygunk.
Egy generáció nőtt fel Renivel együtt.
Az ország különböző pontjain ezrek várták a kötetek megjelenéseit, nézték izgatottan a facebook oldalt, amikor kiderült egy új borító vagy cím.
Barátságokat köszönhetek ennek a sorozatnak, meg szuper emlékeket, hiszen kompletten végigkísérne a tinédzserkoromat. Gimnázium előtt újraolvasva pedig valódi életmentő és pánikblokkoló volt.
Azt hiszem, mindig lesz valaki, aki olvasni fogja.
Vagy először.
Vagy sokadszorra, újra.
Azért, hogy együtt nőhessen fel a szereplőkkel, és érezze, hogy nincs egyedül.
Vagy pedig azért, mert jó lesz nosztalgiázni, újra megszeretni vagy épp kiábrándulni bizonyos szereplőkből.
Boldog 10. évfordulót Szent Johanna gimi!
Ki ismeri a kezdetektől az SzJG-t?
Milyen emlékeitek vannak a sorozattal kapcsolatosan?
Meséljetek kommentben.
*Hikari
