Papp Dóra: Szabadesés (Helena-trilógia 2.) {+Interjú}

„Ettől vagy erős. Attól, hogy őszintén akarsz élni.”

Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 512
Fülszöveg:
Egy év sem telt el azóta, hogy Helena megtudta, miféle szörnyeteg bujkál benne, ám újra kiszámíthatatlan rohamok kínozzák. Hiába él együtt három Gyógyítóval, egyikük sem tud segíteni rajta. Miközben úgy érzi, egy lejtőn csúszik lefelé, egy nap összefut Gregoryval, a lezser mosolyú utazóval, aki rövid idő alatt a bizalmasává válik. Helena szerelme, Jeremy tehetetlenül nézi, mi történik. Nem akarja visszatartani a lányt, de a szerelem és a szabadság határai elmosódnak, Helena pedig menekül a veszekedések elől. Ráadásul Jeremy titkolózik előtte, míg a lány lelke nyitott könyv a Látó fiú számára.
Ám az Anyatermészet közbeszól. Helena vére felébred, és a lánynak ki kell derítenie, milyen életet akar élni egy háború árnyékában, amely messzebbre nyúlik, mint hinné – a saját sorsától pedig sokkal többek sorsa is függhet. Az önismeret kacskaringós felfedezőútja olyan irányba tereli, amit Jeremy álmai sem jelezhetnek előre…

Ismeritek az érzést, amikor egyszerűen tudjátok, hogy egy nagyon-nagyon jó könyvet találtatok? Én pont így jártam a Fénytöréssel. Aztán március óta azt számolom, hogy mikor olvashatom a folytatást is. Most végre a kezembe került, én pedig minden teendőm félretéve belevetettem magam az olvasásba.

Helena lassan egy éve érzi úgy, hogy boldog és biztonságban van: csupa olyan érzés, ami eddig elkerülte. Az ő élete azonban nem lehet egyszerű, hiszen szembemegy a szabályokkal, amiért egy Gyógyító a párja. Nem elég, hogy olyan rohamok kínozzák, amire nem tud magyarázatot találni, feltűnik egy idegen is, akivel megmagyarázhatatlan rokonszenvet érez.
Talán a vére, talán a kíváncsiság, talán a meg nem válaszolt kérdéseket űzik, ahogy újra vándorútra indul. De a válaszok, amikre időközben rábukkan, nem megnyugtatóak.
Mit jelent a múlt rejtélye, és mit hoz a jövő?

Amekkora lelkesedéssel és izgalommal álltam neki a könyvnek, annyira elkezdtem húzni a számat az elején. Valahogy… más volt ennek a résznek a kezdő hangulata, talán a stílusa is. Nem éreztem az elemi vonzást, mint az előző kötetnél, ugyan olvastam minden nap, de nem hagyott nyugodni a gondolat: valami hiányzik.

De Helena története korábban teljesen megvett magának, úgyhogy tudtam, hogy nem fogom ilyen könnyen és gyorsan feladni az olvasást.
Milyen jól tettem, hogy nem bizonytalanodtam el a kezdetekkor és folytattam.

Nem olvastam a korábbi kiadását a könyvnek, így összehasonlítási alapom nincs, mégis biztos vagyok abban, hogy Dóra történetről történetre fejlődik.  A folytatásoktól mindig tartok egy kicsit, akár hazai akár külföldi szerzőtől olvasok, főleg amikor „középső gyerek” (=trilógia második kötete), úgy veszem észre, mindig azok sikerülnek a leggyengébbre.
A Szabadesés esetében mégse éreztem ezt. Számomra ugyan nem tudta felülmúlni a nyitókötet, de szorosan a nyomában jár, ha a tetszési indexet nézem.
Itt kezdett el kibontakozni igazán Helena személyisége, ereje, és bizony beindult a történet is. Konkrétan csak kapkodtam a fejemet, és ha akartam volna, akkor is képtelen lettem volna kitalálni a következő fordulatot. Hőseink egyre több kalandba keverednek, egyre több akadállyal találják szembe magukat. Szinte már nekem volt kellemetlen, hogy tényleg semmi nem mehet egyszerűen számukra. Mindenért meg kell küzdeniük… önmagukkal, egymással, az Anyatermészettel.

Helena egyébként rengeteget fejlődött az első kötethez képest. Tény, ami tény továbbra is akad nagyon érthetetlen húzása, de fényévekkel érettebben viselkedik.  Nem vár folyamatos védelmet, végre elhiszi, hogy ő is erős, és képes egyedül is helytállni. Támogatóvá válik támogatott helyett egy nehéz helyzetben, és rettentően örültem neki, hogy kezd magával valamit, nem vár ölbe tett kézzel arra, hogy más oldja meg a problémáját.
Jeremybe ebben a részben az is bele fog szeretni, aki eddig bizonytalankodott. A hősnőhöz hasonlóan hatalmas utat tesz meg, egyre jobbá és erősebbé válik, miközben továbbra is az a szerény művész, akit én annyira megkedveltem.  Talán ő van nehezebb helyzetben, hiszen olyan dolgokat tapasztal meg, és lát, amiket más ember felfogni sem lenne képes. Súlyos teher a képessége, mielőtt valami jobbá válna. Valami olyanná, ami a segítségükre van.

Ebben a részben Jennifer és Jet is nagyobb szerepet kap. Előbbi elé folyamatosan legyőzendő akadályokat gördít az írónő, utóbbi pedig szó szerint a feje tetejére állítja a cselekményt azzal az információval, ami a birtokába jut. Jent korábban egy munkamániás, kissé rideg nővérnek gondoltam, de ebben a kötetben szépen meglátjuk a személyisége mélyebb rétegeit is. Jetet pedig továbbra is imádom, a maga kissé önfejű, de mégis zseni fejével együtt. Továbbra sem tudok dönteni közte és a bátyja között.
Nagyon örültem, hogy Roger és AJ is visszatér a történet egy elég nagy részében. Hiányoztak volna nagyon, valahogy nem lett volna igazi a sztori nélkülük. És már a folyamatos „mézescsuprom” se zavar sőt… elég aranyos. Azt hiszem.
Greg új szereplőként jelenik meg, nagyon nagy és fontos szerepet szán neki a szerző. Velem még ilyen nem történt, hogy egy kötet alatt ennyire megszeressek egy karaktert, mint őt. A lezser mosolyával, a laza stílusával, a folyamatos „lélegezz!” tanácsával. Sokkal több van benne, sokkal nagyobb változások beindítója, mint az elején gondoltam volna.

Nehezen találom a szavakat és szedem össze a gondolataimat ezután a regény után. Annyira izgalmas, annyira sokrétű, és annyira különleges, teljesen levett a lábamról.  Akkor is meglep, amikor azt hiszed, ennél meglepőbb nem lehet. Az olvasás minden percét imádtam, azt hiszem, egyre jobban a bűvkörébe von ez a történet.
Kezdjétek el olvasni, érezzétek a Pistol partján bőrötökre kerülő vízcseppeket, a hajatokkal játszó szellőt, a véretekben izzó tüzet. Váljatok eggyé vele, legyetek részesei a történetnek, hagyjátok, hogy ősi jóslatok visszhangozzanak a fejetekben, erő bizseregjen a bőrötök alatt. Ez a történet árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni, jó és szép.

Bejegyzés EXTRA 
- Interjú Papp Dórával -

Hikari: Egy fél gondolat erejéig engedj meg kezdésképp egy kis kitekintést. Hogy fogadták az olvasók az újraírt Fénytörést? Mennyire vonzott be a kötet új olvasókat?

Papp Dóra: Fél évvel a megjelenés után ezt talán még korai megmondani, de úgy vettem észre, hogy szeretik. Van, aki szerint az eddigi legjobb regényem, van, aki azt írta nekem, hogy a fantasy is megy olyan jól, mint a realista ifjúsági, úgyhogy remélem, a könyv megtalálja a közönségét.

H.:: Ezt a kötetet is átdolgoztad az előzőhöz hasonlóan. Hogy zajlott a folyamat? "Kidobtál" mindent és nulláról építetted fel, vagy voltak fix pontok, amikhez nem nyúltál?

Papp Dóra: Megvoltak a fő pillérek, és azt is tudtam, mi az, amit teljesen át kell írnom. De nem számítottam rá, hogy ilyen mértékű lesz az átdolgozás. A századik oldal után mintha teljesen új regénybe kezdtem volna, mert Helena fejlődése megkívánta azt az utat. Örülök, hogy erre rájöttem, és ismét ugyanaz történt, mint az első résznél – lényegében új regény született, sokkal átgondoltabb történetvezetéssel.

H.: A fejezetek elején lévő zenéket írás közben találod, vagy tudtad előre, melyik számhoz milyen hangulatú fejezet illik majd?

Papp Dóra: Általában a fejezet közepén jövök rá, mi illene hozzá. Van olyan dal a Szabadesésben, amit évek óta el akarok „lőni”, és végre volt olyan hangulatú fejezet, amihez tökéletesen passzolt. Ezek az én apró hülyeségeim.

H.: Neked mit jelent a szabadság? 

Papp Dóra:Amikor szorongás nélkül tölthetem el az időmet úgy, ahogy nekem a legkedvesebb – alkotással. De ez nem reális, mert a maximalizmusom legyőz, magamnak is meg akarok felelni, szóval ha más miatt nem, majd szorongok magam miatt.

H.: Ha most bárhová elmehetnél mondjuk két hónapra, hová mennél? Mit csinálnál ott? Kit vinnél magaddal?

Papp Dóra: Franciaországba mennék V.E. Schwabhoz, aki jelenleg a szüleivel tölti ott a karanténidőt. Együtt írnánk, biztatnánk egymást, mélyrehatóan dumálnánk az alkotási folyamatról, inspirálna, tippeket adna, együtt szoronganánk. Hű, de jó lenne. 

H.: Körülbelül a történet felétől bejön a képbe valami új, ami mindent megváltoztat. Mennyi kutatómunka van a boszorkányperek történéseinek hűen való visszaadásában?

Papp Dóra: Tinikorom óta érdekel, mi zajlott akkor, sok mindennek utánaolvastam, ami az akkori nőgyűlöletből és hisztériából fakadt. A szakdolgozatomat is ilyen témában írtam, G. R. R. Martin karakterét, Melisandrét jártam körül. Szóval nagyjából sokat tudok a boszorkányüldözésekről, de még mindig nem eleget. Olvastam egy cikket, aminek az a fő üzenete, hogy a középkori boszorkányüldözések időszaka minden lány és nő öröksége, ismernünk kell, tisztában kell lennünk vele, hogy átláthassuk, mi az, ami az akkori előítéletekből megmaradt a mai napig. Mert ne áltassuk magunkat, sok mindent tapasztalhatunk belőle ma is. Elég csak kinyitnia a száját egy erős nőnek, aki máshogy gondolkozik, mint a körülötte lévők.

H.: Kicsit olyan érzésem van, mintha főleg a középső, illetve a legidősebb Gyógyító elé gördítenél akadályokat. Ez így fog maradni, vagy Jet is megvívja később a maga csatáit?

Papp Dóra: Jet az ész a családban, és az ő szerepe kiemelten fontos a Szabadesésben. Ő is megvívja a csatáit, akkor is, ha ezek nem ugyanolyan jellegű problémák, mint amilyenekkel a testvéreinek kell szembenéznie. 

H.: Helena életébe belép egy új, fontos szereplő. Szegény Greg az elején számomra eléggé unszimpatikus volt, aztán teljesen más színben kezdtem látni. Írni is ilyen érzés volt? Vagy te a kezdetektől kedveled minden szereplődet?

Papp Dóra: Kezdetektől fogva szerettem Gregoryt. Vele egy érdekes vándorként találkozhatunk, aki ismerkedni szeretne, aki kíváncsiságot ébreszt Helenában. Később, ahogy egyre jobban megismerjük, árnyaltabbá válik a karaktere, és örültem, hogy hitelesebbé tehettem őt a hibái által. Ez a regény úgyis a nagy hibákról, változásról, kísérletezésről, fejlődésről szól szinte mindegyik karakter számára.

H.: A következő már a zárókötet lesz. Elkezdtél már dolgozni rajta, vagy most pihensz, regenerálódsz?

Papp Dóra: Átgondoltam, mit kell átdolgoznom rajta, és már nekikezdtem. Már most érzem, hogy ez is teljes átírás lesz, ami kifejezetten jót fog tenni a sztori lezárásának.

Nagyon köszönöm az újabb interjút, Papp Dóra!

*Hikari