Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van

„A szeretet tett, döntés, figyelem, gondoskodás.”

Kiadó: Bookline könyvek

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 304

Fülszöveg:

Milyen ​nő az, aki képes lemondani a saját gyerekéről?
Milyen, amikor az örökbe adott felnőttként találkozik az anyjával, aki évtizedekkel korábban lemondott róla?
Milyen egy nevelőszülőnek örökre elválnia egy kisgyerektől, akit születése pillanatától nevelt?
Lehet-e úgy szeretni egy örökbefogadottat, mint a saját vérünket?
Mártonffy Zsuzsa könyvében olyan személyes élettörténeteket ismerhetünk meg, amelyek segítenek, hogy az előítéleteinken, a félelmeinken vagy akár a romantikus elképzeléseinken túllépve jobban értsük az örökbefogadás világát.
Ezek a személyes vallomások egytől egyig megrendítőek, hiszen a megszólalók – örökbefogadottak, örökbefogadó szülők, örökbeadók, nevelőszülők és szakemberek – a legbelsőbb vívódásaikat osztják meg velünk. Mártonffy Zsuzsa tapintatosan, mégis lényeglátóan mutatja meg, hogy ezek a sorsok küzdelemről és élni akarásról, szeretetről és szeretetlenségről, kilátástalanságról és megnyugvásról, egyszóval az élet legnagyobb kérdéseiről szólnak.
A kötetben olvasható anyagokat az örökbefogadás jogi és szabályozási hátterét megvilágító, praktikus információkat összegyűjtő Örökbefogadás A-tól Z-ig című fejezet teszi teljessé.

Amikor megjelent a könyv szinte azonnal lecsaptam rá (éreztem, hogy nem szabad elpocsékolnom a születésnapi kupont), de az elolvasására csak most került sor. Bánom, hogy ennyi ideig halasztgattam, mert elképesztő könyv.

Mártonffy Zsuzsa nemcsak eme könyv szerzője, hanem az orokbe.hu honlap megálmodója, illetve családanya, maga is örökbefogadó szülő. A könyv 90%-át történetek teszik ki: örökbefogadó szülőkről, vér szerinti családokról, nevelőszülőkről, örökbefogadott gyermekekről. Van olyan történet, ami megtalálható a honlapon, azonban vannak interjúk, amiket itt lehet elsőként elolvasni.

Az örökbefogadás témaköre már régebb óta érdekel, egy időben eléggé sokat olvastam a honlapot is, de amióta tavaly elkezdtem a szociálpedagógia szakot az egyetemen, úgy érzem, hogy nem csupán változtam, hanem az érdeklődési köröm is sokat módosult.
Ebben a félévben volt egy órám az egyetem, aminek teljes egészében a gyermekvédelemhez volt köze. Még a vírushelyzet előtt voltunk például átmeneti otthonban, és ha nem jön a karantén akkor elmentünk volna a GYIVI-be, vagy éppen nevelőszülőkhöz is.

Ennek tudatában szerintem nem meglepő, hogy, amikor megláttam a könyvet azonnal ment is kívánságlistára (bár ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a borító elképesztően megfogja az embert), aztán ahogy lehetett, meg is vettem.
Már szinte rögtön olvasás után beszippantott az a közvetlen, könnyed stílus, ami a beszélgetéseket jellemzi. Az interjúk egyszerre rendkívül informatívak is érthetőek.

A könyvnek öt nagy fejezete van, és a témáknak megfelelően vannak bontva a beszélgetések.

A Találkozás című fejezetben a kezdeteket ismerjük meg. Hogyan döntenek családok, párok arról, hogy örökbe fogadnak, milyen érzések/gondolatok/benyomások vannak a szívükben, mikor előszór meglátják az örökbe adó szülőt (ha találkoznak) és a gyermeket.
Itt volt olyan történet, amit olvastam már a honlapon, de a legtöbb újdonság volt. Szívhez szóló és őszinte - ez volt az első, ami eszembe jutott a fejezetről. Tiszta érzések, kendőzetlenül beismert nehéz első  időszak, annak pedig nagyon örültem, hogy egyik család sem tabuként kezelte a az örökbefogadás témakörét, hanem kellő elfogadással és nyíltsággal.

Az Elválás című fejezetről állítom, hogy a könyv egyik legkeményebb, lelkileg is legmegterhelőbb része, de kell, hogy lássuk a másik oldalt.
Azt, hogy a mély szegénységben elő roma asszony épp azért mondd le a gyermekeiről, mert szereti őket, azt, hogy lehetsz jól szitualt, ha fiatal vagy és felelőtlen.
Ráadásul nevelőszülőnek lenni sem fenékig tejfel, sőt! Úgy érzem, pontosan ők azok, akik általában csak csendben "megbújnak" a háttérben, mégis elkepesztően nagy felelősségük van. Nem könnyű, de nagyon hálás feladat az övék.

Tévedtem, amikor az Elválás fejezetre azt mondtam, hogy a legmegterhelőbb. A Mindennapok fejezet legalább annyira próbára teszi az ember lelkierejét: rávilágít arra, hogy azzal, hogy a gyerekeket örökbefogadnak, meg nem fog minden probléma varázsütésre megoldódni, inkább azután jönnek majd elő igazán a nehézségek az összecsiszolódás pedig akárcsak egy 2-3 éves gyerekkel is, kemény meló.

A Viszontlátás fejezet igazi szemfelnyitó és meglepő. Ha valamit igazán belénk vertek gyermekvédelmi órán az-az hogy nem bekerülni nehéz a rendszerbe, hanem kikerülni onnan. Mert a szülő rengeteg esetben köti az ebet a karóhoz és nem mondd le a gyerekről. Általában fél év nem látogatás kell ahhoz, hogy a gyerek örökbeadható legyen, de sok példa van arra, hogy a szülő mindig feltűnik az utolsó pillanatban... ezzel tulajdonképpen a saját gyermekét fosztva meg egy jobb, teljesebb élettől.
Ugyanakkor a gyerek 18 évét betöltve megkeresheti a ver szerinti szülőket, ha mégis sikeres örökbefogadás zajlott korábban. A fejezetben elmesélt sorsok rámutatnak arra, hogy ezek általában nem boldog, könnyes, nyakba borulások. Düh, fájdalom, sértettség van, és csak utána elfogadás és megértés. De azt hiszem, mégha nem is feltétlenül jó, szükséges, hogy az örökbefogadott megismerje a múltját a családját, a történetét, legalábbis ezt szűrtem le a történekből.

A Szakmai háttérben két pszichológussal készült interjú olvasható, mindkettő nagyon érdekes és informatív. Örülök, hogy ez is helyett kapott, hisz a szakmai team munkája olyasvalami, amiről a laikus meg kevesebbet tud, mint az egész örökbeadás/örökbefogadás témakörről együttvéve

Az Örökbefogadás A-tól Z-ig pedig tökéletesen összegzi, egy csokorba gyűjti azokat az információkat, amiket igazából már az interjúk olvasása közben is megszereztünk. Nagyon átfogó és hasznos, hálás vagyok, hogy belekerült.

Különleges élményt adott ez a könyv, hiszen bármilyen szemmel nézem, hiánypótló, én legalább is nem tudok másik, a témával foglalkozó magyar nyelvű könyvet. Szerettem, mert nagyon sok mindent lefed, elképesztő élettörténeteket mutat be, és egy laikus számára pont annyira lehet érdekes, mint egy olyan embernek, aki valamilyen okból belülről ismeri a rendszert.
Azt hiszem, ez egy olyan könyv lesz, amit nagyon-nagyon sokszor fogok újraolvasni, és mindenkinek ajánlani fogom, akit egy kicsit is érdekel az örökbefogadás/nevelőszülőség témája.
Határozottan új kedvencet avattam.

*Hikari