Wendy Higgins: Angyali ​győzelem (Sweet Evil 3.)

A szeretet a legnagyobb erő. Ez köt össze mindent és mindenkit. Ezért érdemes élni.

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 392
Fülszöveg:

Eljött ​az idő a leszámolásra. A jóslat hamarosan beteljesedik, és bár egyre több szövetségese akad Annáéknak, de a fenyegetés is nő. A hercegek minden eszközt bevetnek, hogy megállítsák a lázadó óriásokat. Nem kímélve senkit és semmit, főképp nem saját gyermekeiket. És ahogy minden háború, ez is komoly áldozatokkal jár.
A helyzet egyre kiélezettebb, a nyugtalanság és a félelem lassan mindenkit felőröl. Miközben Anna menteni próbálja szeretteit, maga válik a fő célponttá. Minden percről percre változik körülötte, és senkiben sem bízhat. Mikor a Bujaság hercege ellene küldi szerelmét, Kaidan Rowe-t, el kell döntenie, mennyit kockáztat.
Ahogy az utolsó óra közeledik, úgy nő a feszültség. Anna egyre nagyobb kockázatot vállal, de ezzel a küldetés sikerét is veszélybe sodorja. Egyedül óriásbarátaira számíthat, de vajon elég lesz-e ez a maroknyi csapat, hogy a végső ütközetben győzelmet arasson?
A sorozat legérzékibb és legpörgősebb kötete újra összegyűjti az óriásokat, hogy kivívják szabadságukat.




Mindig nehezen veszem a kezembe egy sorozat vagy trilógia befejező részét, de ezzel másképp voltam.
Olvasni akartam, tudni, hogy mi fog történni, és átkozottul reménykedtem happy endben is.

Szóval a szövetsègesek megvannak, sőt Annának Kai-al is sikerült elásni a csatabárdot.
Csakhogy nem minden úszik a rózsasźin boldogságban. Ami készülődik az élet-halálról fog dönteni.
A kapcsolatok elvékonyodik, a bizalom töredezik, és félő, hogy akiben a legjobban bizni lehet, az kelt a legnagyobb kételyeket.

Ami rögtön feltűnt, hogy nincsenek felesleges tiszteletkörök.
Már az elejétől pörgött a cselekmény, mozgásban voltak a szereplők, szóval folyton történt valami.
Ha éppen mégis kicsit állóvíz esett lett, az se untatott, mert tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy belecsöppenjek a következő esemény közepébe.
Az eddigi két kötetnél legalább sejtettem, hogy hová lyukadunk ki, itt azonban nem volt ilyen. Szóval izgalom-körömrágás lett dögivel helyette. Jó érzés volt, hogy a sodró lendület elkapott, mint a gépszíj.

Ráadásul végre úgy igazából felnőttek a karakterek.
Oké, akkor ötletem sincs, hogy lehet valaki az egyik kötetben tizenhat éves, aztán már egyetemi hallgató, de Isten az atyám, nem kötekszem.
Annára végre mondhatom azt, hogy erős, mert tényleg az lett. Felnőtt a feladatához. És határozottan tetszett, hogy a hitét nem vesztette el. Több ilyen hősnőt!
Kai-al továbbra is rokonszenvet érzek, voltak igazán aranyos megnyilvánulásai, bár egy ideig elbizonytalanodtam, melyik oldalon is áll.
Kope, Marna, Gin, Patti, Jay...és minden más mellékszereplő. A szívemhez nőttetek seperc alatt, néha örültem, néha elszomorodtam, az események miatt.
Valóban igaz, hogy mindenki egyért, egy mindenkiért.
Az epilógus meg sźívmelengetően aranyos volt, imádtam.

Furcsa, hogy nincs több része, noha minden szálat elvarrtak, minden kirakódarab a helyére került.
Rendben, nem volt egyik kötet se tökéletes számomra, - valamit mindig hiányoltam - de mégis csak három nap alatt olvastam el a három kötetet.
Úgyhogy igen, azért magába szippantott, ezt nem tagadom.
Mélyen szántó gondolatokat nem sorol fel, de az izgalom ott van végig a lapokon, a kötetben. Tetszett, hogy a végére se laposodott el, pedig megvolt rá a lehetőség.
Nagyon kíváncsi vagyok a történtekre Kai szemszögéből.

*Hikari