Borítómustra: új Szaszkó Gabriella regény érkezik Könyvhétre

 

Halihó!

Tudjátok, hogy nem vagyok valami nagy könyvboritómániás. Persze, nálam is vannak esetek, amikor kifejezetten a  borítóba szeretek bele, de ha a történet nem fog meg, akkor csak külcsín miatt nem is olvasom el. Ebben a rovatban borítókat mutatok Nektek, amik valamiért megfogtak.

 

Aki régebb óta követi a blogot, az valószínűleg észrevette már, hogy én nagyon kedvelem Szaszkó Gabriella munkásságát, a Maradj velem, Beszélj hozzám, Vigyázz rám történetei hatalmas kedvenceim.
Ezt a trilógiát egészíti most ki az írónő James Pennington, az apuka történetével. Mert mindennek annyi oldala van, ahány szemszögből nézni tudunk rá.

Abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy elsőként mutathatom meg Nektek a fülszöveget, valamint a könyv borítóját.

 

James Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába.
Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?

 Hogyan fog kezdődni a regény? Lerántom a leplet, itt olvashatjátok az Engedj el első bekezdését is:

Mindig kicsire kellett összehúznom magam a faház rejtekében, de egyedül itt tudtam levegőhöz jutni. Hosszasan kopogtattam a tollat a jegyzetfüzet felületén, ahogy végignéztem a nyáresti melegben fürdő hátsó kerten. Hosszú ideje tervezgettem, hogy leírom ennek a korántsem dicsőséges harminchét évnek a történetét, hogy megnyugtassam a saját lelkemet. Ehelyett csak a faház felhasadt darabkáit piszkálgattam, amíg szálka nem állt az ujjamba, mire a múlt olyan élesen hasított belém, mint az apró fadarab.

Nektek hogy tetszik?

Várjátok már, hogy megjelenjen a szeptemberi Könyvhét keretein belül? Be fogjátok szerezni?

*Hikari