Wendy Higgins: Angyali ​szövetség (Sweet Evil 2.)

Tudtunk valamit, amiről a démonoknak gőzük sem volt. Az ő szemükben a szeretet gyengeség volt, de tévedtek. A szeretet adott erőt nekünk.

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 380
Fülszöveg:
Anna Whitt, egy őrangyal és egy démon lánya megfogadta, hogy soha nem követi apja példáját, nem rontja meg az embereket. Naivitás volt ez tőle. Ahogy sok minden más is. A suttogók rákényszerítik, hogy túlélése érdekében megszegje fogadalmát, akkor is, ha ezzel engednie kell lénye sötét oldalának, és hírhedtté válni iskolatársai között. Élete sivárabbnak tűnik, mint valaha. Ráadásul ott van Kaidan Rowe is, a Bujaság hercegének fia, ő tölti be minden gondolatát. Mikor aztán váratlanul tudomást szerez egy réges-régi jövendölésről, a világot kezdi járni Kopano – a Harag hercegének fia – kíséretében, hogy megszervezze a démonokkal szembeni ellenállást. Hamarosan kiderül ugyanis, hogy az óriások felszabadítása nem mehet vérre menő küzdelem nélkül. A végső győzelemig Annának és Kaidannak félre kell tennie érzéseit, és leküzdeni élete legnagyobb kísértését. Vajon megéri-e életüket kockáztatniuk a szerelemért?

Van ebben a trilógiában valami...merthogy az elsőt is faltam, ezt is hajnalban fejeztem be.
De miért is fogott meg ennyire?

A történet ugye felveszi a szálat ott, hogy Kaidan szépen lelépett, Annának viszont nem állhat meg az élet.
Muszáj azt a viselkedésmintát követnie, amit elvárnak tőle.
Egészen addig, amíg meg nem ismer egy próféciát, amely a változás lehetőségével és reménnyel kecsegtet. Olyan dolgokkal, amik eddig nem voltak az óriások hatalmában.

Be kell vallanom, az elején jobban untatott, mint elődje. Ment a rinya, hogy így meg úgy hiányzik Kai, aki természetesen tudomást se vesz a csajról. Miért is tenné, hiszen ő lezárta a dolgokat?!
A cselekmény akkor kezdett beindulni, amikor kiderül a prófécia, és még apuci is támogatja a szövetségesek toborzását.
De az egyszem lánya nehogymár elmenjen egyedül, úgyhogy megjelent Kope mint kísérő.
Innen pedig még jobban összegabalyodtak a történet szálai, és már tényleg halvány lila dunsztom se volt, hogy akkor mi fog történni. Istenbizony a könyv második fele előre nem látható történések láncreakciója.

Nagyon bajban voltam a szereplőkkel is.
Ott volt Anna, aki mint a jól nevelt kiskutya, követte a parancsokat. Tök mindegy, hogy az épp kitől érkezett ő megtette.
Valahogy gyengébb karakter lett, remélem visszakapja az erős kisugárzását a végére.
Ott van Kai, aki a könyv feléig nincs sehol. Aztán, amikor feltűnik lőttek mindenféle-fajta határozott ellenállásnak; bár a Bujaság hercegének fia, nem is vártam mást.
Ahogy viszont sejtettem, Kope-ban és az ikrekben sokkal több van, mint az ember gondolná. A hercegek meg egyáltalán nem tisztalelkű úri ficsúrok. Ha esetleg bárki ebben reménykedett volna.

Nem lep meg, hogy hiába élveztem olvasni, mégis valamivel gyengébbnek éreztem. A folytatásokkal így szoktam lenni....
Van itt prófécia, egy megoldandó probléma, izgalom, és előtörő érzelmek, mégis inkább egy felvezetésnek, egy előkészületnek tűnt, a végső ütközet előtt.
Mégis ott motoszkál a fejemben, hogy mi lesz ezek után.

*Hikari