Victoria Aveyard: Vörös ​királynő (Vörös királynő 1.)

Amilyen szép ez a világ, olyan veszedelmes is.

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 422

Kiadó:

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Már egy ideje a vágó listámon volt az a könyv aztán úgy döntöttem hogy kiveszem a könyvtárból és elolvasom. Egyelőre nem a teljes trilógiát kölcsönöztem, csak a nyitókötet, és kíváncsian vártam, milyen lesz.

Mare egy szegény faluban él, aminek el kell viselnie az ezüstök elnyomását. Mindent megtesz annak érdekében hogy biztosítsa a családja jólétét. Amikor azonban üzenetet kap arról hogy a kastélyba hívatták dolgozni minden megváltozik és ő maga sem tudja milyen próbatételek várnak rá a jövőben. Talán többre képes mint amit ő maga is valaha el tudott képzelni.

Az váró listámon majdnem 700 olyan könyv van amit el szeretnék olvasni, így néha bőség zavara van azt illetően hogy mi legyen a következő olvasmányom. Hiába járok mindig listával, hogy akkor ezt meg azt szeretném most kikölcsönözni, bizony volt, hogy hiába jelezte azt a rendszer, hogy bent van, se én, se a könyvtáros nem találta,  úgyhogy most az alapján döntöttem amelyik könyv bent volt a könyvtárban. 

Ritkán olvasok disztópiát ezért annyira nagy elvárásom nem volt a kötettel szemben, inkább úgy voltam vele, hogy simán esélyes, hogy jó legyen, meg adjon valami olyat amit eddig másképpen nem olvastam. Mondjuk ez annyira nem nehéz mert, mint mondtam ritkán olvasok ilyen műfajú történetet. 

A két házról (vörös,ezüst) nekem kicsit a Rómeó és Júlia jutott eszembe és vélek is némi hasonlóságot felfedezni de de ez inkább egy modern történet: egy lányról akit akarat ellenére olyanná akarnak változtatni amilyen valójában nem. Helyt kell állnia egy számára idegen helyen idegen emberek idegen szokások között, mert ha nem így tesz annak nagyon rossz vége lesz. 

Tetszett az egész világ felépítése és az hogy nem tudtam kitalálni már a történet legelején azt hogy mi lesz a vége vagy hova fog eljutni a cselekmény maga. Őszintén meglepett és örültem mert a cselekmény nem valami sablonos, máshol már olvastam típusú cselekmény volt hanem olyan, ami engem is elgondolkodtatott és a főszereplővel együtt próbáltam kitalálni hogy mi lenne a megfelelő lépés ilyen vagy olyan helyzetekben.

Ha már említettem a szereplőket... Mare a hősnő, de nem igazán tudtam megkedvelni. Én értem, hogy ő szegény meg nem tud túl sokat a világról meg elnyomják meg ilyesmi, mégis én ennyire naiv és ennyire báb főszereplőről szerintem még nem olvastam az utóbbi időben. Nagyon menő ezzel a zsebtolvaj képességével, azt hittem, hogy kapok egy menő hősnőt, ehhez képest alig volt épkézláb önálló gondolata vagy tette, inkább mindent a szájába rágtak, minden cselekedetét előre megmondták. Meg se próbált igazából tenni ellene, hanem csak így jó kiskutya módjára követte a parancsokat. Elfogadom, hogy a családját meg a barátait féltette, mégis ennyire feladnia magát szerintem nem kellett volna.

Aztán ott van Cal, a koronaherceg, akiről igazából nem sok mindent tudunk meg a kötet során, ennek ellenére én inkább az ő pártját fogtam. Oké tud bánni a lánggal, plusz segíti a főhőst ott még a legelején. De ahhoz képest, hogy mennyire fontos szerepe van elvileg a történetben, szerintem kevesebbet tudunk meg róla, mint az összes többi főszereplőről együttvéve. Remélem, hogy ez a második kötetben azért változni fog.

Ha van szereplő ebben a történetben akivel már a legeslegelejétől nem szimpatizáltam az Maven. Azt hiszem talán a tenyérbemászó lenne a legjobb jelző rá. Ez a túlságosan tökéletes túlságosan kedves túlságosan jót akaró személyisége valahogy pont nem szimpátiát alakított ki bennem az irányába, hanem ellenérzést. Igazából a tettei se voltak túlságosan meglepőek, mivel az olvasó nem bamba. Amit Mare nem vesz észre, valakinek, aki kicsit jobban odafigyel olvasás közben, annak feltűn(het)nek a jelek, hogy a Herceg talán nem a legjobb bizalmasnak...

Evangeline karaktere egyszerűen full felesleges volt a történetben: arra volt egyedül jó, hogy ne szerelmi háromszöget olvassunk hanem négyszöget Igazából a történethez az ő karaktere nem igazán tett hozzá semmit, idegesített is, bár tény és való: a képessége elég menő. Más (pozitív) jellemvonást nem tudok rá mondani.

Mondhatnám hogy csalódott vagyok de az nem lenne igaz: igazából nem volt az olyan rossz könyv mint mondjuk amire számítottam egyik-másik értékelés alapján. Aki szereti a ellentétekre épülő világokat és a különböző konfliktusokat megoldani kényszerülő szereplők kalandjait az adjon egy esélyt ennek a történetnek. 

Lesz még vörös a hó, lesz még vörös a hajnal, én pedig biztosan el fogom olvasni valamikor a második kötetet is.

*Hikari