„A kutyák odafigyelésre és türelemre tanítanak.” - Interjú Kriz Orsolya dog dancing bajnokkal

Ilyen se volt még a blogon, de azt hiszem, elfér(nek) itt olyan interjú(k) is, aminek aztán semmi köze a könyvekhez, vagy az irodalomhoz, de az én készítettem és olyan témát igyekszem körüljárni benne, amely érdekes számomra és remélem, hogy titeket is érdekelhet.

Azt hiszem, érdemes lenne az elején kezdenem ezt a bejegyzést. Mármint ott, hogy hogyan is találtam rá erre a sportra. Pont úgy, ahogy az ember rátalál érdekes dolgokra: véletlenül. Konkrétan random feldobott a Youtube egy külföldi versenyvideót, én meg teljesen elámultam, miket tud a kutya-gazdi páros és én is szerettem volna ilyen trükköket megtanítani a kutyusomnak. 

Úgyhogy elkezdtem nézelődni, felmérni az itthoni lehetőségeket: kiderült számomra, hogy sokkal ismertebb a sport mint gondoltam, és bizony van itthon olyan oktató, aki tanítja: Ő volt Kriz Orsolya, (mostanra)  hatszoros bajnok dog dancer, Nem veszítek semmit alapon ráírtam, mert olvastam, hogy hiába van az iskolája Szigethalmon, tart online órákat is. Elvállalt engem és az akkor kilenc éves kutyusomat, szóval 2020 nyarán elkezdtünk belekóstolni a dog dancing világába.

Azóta nagyon sok új trükköt tanult az eb, 2020 decemberében indultam is egy online DD versenyen vele, aminek hála megkapta a "Dog dancing club star" címet is. Nem tervezem magunkat egy minden versenyen jelen lévő párosnak, főleg az eb kora miatt, de szórakozásnak, időtöltésnek nagyon jó a különböző trükkök tanítása, úgyhogy ameddig fizikailag bírja és igényli, továbbra is fogunk gyakorolni.

Most, hogy tudjátok, hogy jutottam el a sportig, jöjjön ennek a posztnak a valódi lényeg: az interjú. Fogadjátok szeretettel, jó olvasást kívánok.

Hikari: Mesélnél egy kicsit magadról?

Kriz Orsolya: Még a 90-es években kezdtem a kutyázást, de már akkor a szenvedélyemmé vált a tanítás. Persze nem gondoltam, hogy valaha oktató lesz belőlem, a művész pálya volt tervben sokáig. Aztán amikor elkezdtem versenyezni, minden megváltozott. Jöttek az eredmények, majd a tanítványok és felkérések szemináriumokra. Most az ötödik országos bajnoki címnél járok és számos külföldi versenyen is első helyezettek lettünk kutyámmal az évek alatt.

H.: Összefoglalnád, mi is dog dancing, hogy aki nem hallott róla, is megismerhesse?

K. O.: Ez egy engedelmességen alapuló kutyás sport, amiben a felvezető és kutyája zenére egy saját koreográfiát, azaz kűrt ad elő a ringben, ahol bírók értékelik a munkájukat technikai és művészi szempontok alapján.

H.: Mióta csinálod, illetve mi fogott meg ebben a sportban?

K. O.: 2012-ben kezdtem versenyezni és pont a művészi oldala fogott meg leginkább. A tanítás és a művészi kifejezés a két szenvedélyem.

H.: Hogy látod, itthon mennyire elterjedt sport/közös időtöltés ez a kutyások körében?

K. O.: Amikor elkezdtük, akkor még szinte csak fél napos versenyek voltak, olyan kevesen neveztünk a versenyekre. Aztán fokozatosan egyre többen lettünk és ma már reggeltől-estig tartó versenyeken vehetünk itthon is részt, de a tanításban is tapasztalom, hogy egyre többen érdeklődnek a sport iránt.

H.: Szerinted milyen készségekre van szükség ehhez a sporthoz? Mind a gazdinak, mind a kutyusnak.

K. O.: Először is kell, hogy jó felvezetője legyen a kutyának. Maximálisan figyelmesnek és engedelmesnek kell lenni a kutyának, aztán persze számít a ritmusérzék is, de a tánctudás nem feltétel, ugyanis nem csak táncos kűrt lehet bemutatni, hanem például történetmesélős koreográfiát is.

H.: Ha már így szóba került: milyen kutyus alkalmas erre a sportra? Van esetleg korhatár azt illetően, mikor lehet elkezdeni a sportot, vagy mikor van az, amikor „nyugdíjba vonul” a négylábú?

K. O.: Szerencsére bármilyen fajtával indulhatunk versenyeken, a bírók az előadást értékelik nagyon sokféle szempont alapján. Tehát nem számít, hogy egy kutya milyen akrobatikus, vagy épp ellenkezőleg. Láthattunk már világbajnoki dobogón ujjfundlandit és rottweilert is. Az alsó korhatár viszont fontos. Hivatalos osztályokban 15 hónapos kortól lehet versenyezni. Felső korhatár nincs, ezt a felvezetőnek kell helyesen megítélnie, hogy meddig versenyezteti a kutyáját. Nem ritka a tíz éves versenyző a nagyobb versenyeken, de vigyázni kell azért a kutyák egészségére.

H.: Azt mondják, a sport valódi tanítómester is tud lenni. Neked mit tanít(ott) eddig?

K. O.: Engem a sporton keresztül a kutyák tanítanak nap, mint nap odafigyelésre, türelemre és humánus bánásmódra. Szerencsémre pont egy nagyon érzékeny kutyával kezdtem a versenyzést, aki nem bírja a kényszert és maga a Dog Dancing sem viseli el a kemény bánásmódot, aminek az eredménye nagyon meglátszik a ringben.

H.: Nem csak te magad tanulsz, hanem másokat is tanítasz ennek a csodás sportnak a fortélyaira. Hogy jött az ötlet, hogy tanár légy, és mikor kezdted el?

K. O.: Én sokáig nemet mondtam a felkérésekre, mert nem éreztem magam annyira tapasztaltnak, hogy átadjam a tudásom, hiába nyertem sorra a versenyeket. De amikor először adtam be a derekam, ott rájöttem mennyire szeretek embereket is tanítani, nem csak kutyákat.

H.: Az világos, hogy az ember számára ez egy igazán intenzív és izgalmas sport, de nem egyedül vagy. Mit „nyer” ezzel a partnered, a kutyád?

K. O.: A kutyák imádnak a gazdájukkal együtt lenni és együttműködni, ha megfelelően tréningezik őket. Ez főleg nagy versenyeken érzékelhető, mert ott a kutyák maximálisan koncentráltak és boldogok. És alig várják, hogy beléphessenek a ringbe a gazdájukkal.

H.: Hogy veszed észre, vannak trükkök, amiket a kutyád/kutyáid szívesebben végez, és olyanok, amiket kevésbé nagy lelkesedéssel?

K. O.: Ez függ attól, hogy hogyan lett megtanítva egy adott trükk. Ha érte valami kellemetlenség, akkor nem szívesen hajtja végre. Illetve kutyafüggő, hogy például épp szeret-e ugrani, vagy nehezére esik. Mindig az a cél, hogy a kutya örömmel dolgozzon, tehát érdemes olyan trükkökkel foglalkozni, amit örömmel hajt végre.

H.: Sok versenyen részt vettél már, melyik megmérettetés volt a kedvenced/a legemlékezetesebb?

K. O.: A tavalyi Európa bajnokságot mondanám, mert az volt életem eddigi legjobb eredménye. Európa Top 10-es listáján szerepelhetünk és hetedikként zárhattam az évet. A legemlékezetesebb pillanat pedig az volt, amikor személyesen gratulált két Világbajnok versenyző is hogy mennyire fantasztikusak voltunk.

H.: Ha jól tudom, most is éppen versenyre készülsz. Hogy kell elképzelni egy felkészülést? Mennyi időt vesz igénybe?

K. O.: Egyedül nagyon sokat kell gyakorolni, tervezni, mind a kutya, mind a saját koreográfiámat. A kutyákkal ilyenkor kevesebb a gyakorlás, egy-egy kutyával napi 20-30 percet foglalkozom. A lényeg a minőségi, rövid tréning.

H.: Mit javasolnál azoknak, akik még csak kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy kipróbálják magukat ebben a sportban?

K. O.: Mindig a kutya jólétét tartsák szem előtt! Kizárólag finom módszerekkel tanítsanak és ne a dobogó legyen az első cél, hanem a közös munka öröme és a személyes fejlődés. Így jönnek majd a személyes sikerek is.

A képek a szerző tulajdonát képezik.

Ha felkeltette az érdeklődésedet ez a fantasztikus sport, 

esetleg szívesen tanulnál Orsitól te is, ITT eléred.

*Hikari