Kasie West: Szerelem karnyújtásnyira

Elképesztő, mi minden megtörténhet az emberrel, ha egy kicsit nyitottabban áll a dolgokhoz.

Kiadó: Menő könyvek
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 288
Fülszöveg:
Charlotte Reynolds három bátyjával és rendőr apjukkal nő fel. A fiús kiképzésnek is vannak előnyei: Charlie mindenkinél klasszabb futó, jobb kosaras és focijátékos, a baseballról sem sokan tudnak nála többet. Amikor kénytelen megkeresni a gyorshajtásért kiszabott pénzbüntetését, egy butikban kap munkát, és hirtelen a ruhák, sminkek és egyéb lányos dolgok ismeretlen világában találja magát. És ami még ennél is furcsább, egy olyan fiúval tölti az idejét, aki még sohasem látta, mire képes a focipályán.
A sok hazugság, amit annak érdekében eszel ki, hogy meg tudjon birkózni ezzel a nyomasztó, új világgal, nagyon megviseli, ezért éjszakánként kijár a kertbe, ahol (az őket elválasztó kerítés két oldalán ülve) a negyedik bátyként működő baráttal, Bradennel osztja meg a gondjait.
Vajon ezek a beszélgetések tudnak segíteni abban, hogy megküzdjön a rémálmaival, a múlttal, és mostani életével, ami nem olyan egyértelmű, mint a sportok játékszabályai?

 

Nem vagyok babonás, egyetlen dologra figyelek azért mégis: amilyen az év első olvasmánya, olyan lesz a többi is. Épp ezért igyekszem gondosan kiválasztani 2022 első olvasmányát: Kasie Westtől eddig akármit olvastam, szerettem,szóval az új évet is az ő regényével kezdtem.

Három bátty és egy rendőr apuka mellet felnőni egyértelműen hozza magával azt is, hogy Charlie igazi sportos, szinte "fiús" lány.  Amikor azonban egy butikban kell elkezdenie dolgozni egy teljesen más világba csöppen: a ruhák, a sminkek, és a nagyon csajos dolgok világába. Amikor azonban megismerkedik egy fiúval, újra kell gondolnia a helyzetet: érdemes-e vele lenni, aki soha nem látta milyen sportosan, lófarokban, nulla sminkkel, vagy inkább maradjon amellett a fiú mellett akinek önmagát tudja adni éjjel, a telihold fényénél?

Az írónő többi, magyar nyelven megjelent könyvét már mind-mind olvastam (cím szerint: Szívességből szerelem, A távolság relatív, Szerelembe zárva) és ugyan többé-kevésbé, de mindegyik el is nyerte a tetszésemet. Úgyhogy körülbelül tudtam, mire számíthatok itt: könnyed, gyorsan olvasható stílusra, igazából az a szokásos, semmi extra történetre ami olykor mégis annyira jól tud esni. Nem kell rajta gondolkodni, meg filozofálgatni, nem is érinti meg az ember lelkének legmélyét egyszerűen csak kikapcsol és szórakoztat. Néha nincs is szükség többre.

Pont olyan történet, hogy az ember leül és ha ideje engedi, akkor egyszerre végig is olvassa. Igyekszik az írónő ugyan komolyabb témákat is beemelni a történetbe, azonban dolgozni már nem mer (nem akar?) velük, úgyhogy elsikkadnak. Baj-e? Biztosan lesz, aki azt mondja, igen. Én azonban azt mondom, hogy nem, egy Kasie West könyv esetén nem baj. Ha túl nagy hangsúlyt kapott volna a történet során a depresszió például, akkor pont az a könnyed, szórakoztató stílus veszik el, amiért annyira szeretem olvasni ezeket a könyveket. Kasie Westet nem azért kell olvasni, hogy felnyíljon a szemünk a világ borzalmaira: az ő könyveire akkor van szükség, amikor már túl sok a világ borzalmaiból.

Ahogy olvastam, Charliet sokan hisztis tinilánynak titulálták más értékelésekben. Persze, tényleg egy 16 éves lányról beszélünk, de egyáltalán nem olyan tragikus a viselkedése, mint ahogy sokan beállítják. Hibázik, hoz elég megkérdőjelezhető döntéseket (olyanokat is, amiket olvasva csak felhúztam a szemöldökömet, hogy ezt most miért kellett?), igen, néha a dráma is túl sok, de olvastam már nála sokkal rosszabb hősnőkről is. Charlie se volt rosszabb sok más tinikönyv szereplőjénél.Ú
A bátyjait bírtam, simán olvasnék róluk esetleg önálló kötetet is, bár erre nem látok sok esélyt. 
Branden nem lett volna rossz karakter, ha kicsit jobban megismerjük és nem marad ennyire sablonos. Semmi egyedi, vagy maradandó tulajdonságot nem tudok kiemelni nála, pedig West általában ügyesen alkotja meg a szereplőit, de ez most nem sikerült.

Hogy tini könyv-e? Egyértelműen. Hogy ez baj-e? Egyértelműen nem.

Aki egy gyorsan olvasható, limonádé könyvet keres, annak jó választás lehet. Persze, ki lehetne emelni, hogy mi az, ami nem volt jó ebben a könyvben, de nem látom értelmét, mert a hibái ellenére is jól szórakoztam rajta, és nem bántam, hogy elolvastam, ahogy azt sem, hogy ezzel a könyvvel kezdtem az évet. 

Ha olvastad az írónő többi könyvét ez se maradjon ki a sorból, nem fogod megbánni. Igazi kikapcsolódás egy fárasztó nap után.

*Hikari