Kasie West: A távolság relatív

Annyi lehetőséged van, amennyit teremtesz magadnak.

 

Kiadó: Menő könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 304
Fülszöveg:

A ​tizenhét éves Caymen Meyers úgy tanulmányozza a gazdag embereket, akár egy tudományos kísérletben, és sok évi megfigyelés után biztos benne, hogy csak egy dologra jók: pénzt költeni olyan felesleges holmikra, mint az anyukája boltjában árult porcelánbabák.

Így amikor Xander Spence besétál a boltba, hogy a nagymamájának vegyen egy babát, elég egy pillantás, hogy Caymen megállapítsa, a fiú eszméletlenül gazdag. Bár a fiú vonzó, és ő az első, aki tényleg felkelti a lány figyelmét, Caymen elég okos ahhoz, hogy tudja, nincs esélye a fiúnál. Hiszen ha mást nem is tanult az anyukája intelmeiből, azt igen, hogy a gazdag emberek figyelmét nehéz felkelteni. Ám Xander ezentúl gyakran megjelenik az üzletben, dacára a lány erőfeszítéseinek, hogy elriassza. Caymen pedig, legnagyobb rémületére, élvezni kezdi a fiú táraságát.

Tudja, hogy az anyukája nem jöhet rá a dologra – nem fogadná el. Jobban szeretné, ha Caymen a helyi, csóró rockerfiúval lógna. Amikor Xander odafigyelése és kedvessége már éppen meggyőzné a lányt, hogy a gazdagság nem jellemhiba, ráébred, hogy a pénz sokkal nagyobb szerepet játszik a kapcsolatukban, mint gondolta volna. És hogy Xander nem az egyetlen, akiért aggódnia kell.

Ti jártatok már úgy, hogy elolvastatok egy sokak által dicsért könyvet és nem hogy a tetszéseteket nem nyerte el, sokkal inkább okozott csalódást? Én sajnos így jártam a napokban a Mákháború című könyvvel, és el is ment a kedvem az olvasástól… aztán rátaláltam erre a történetre, és hű. Annyira élveztem.

 

Hősnőnk Caymen a családi bababoltban dolgozik, így segítve az édesanyjának. Mondhatni azért, mert beleszokott, mert ez a kötelessége. És egészen addig elégedett is ezzel az élettel, ameddig be nem sétál a boltba Xander, és rá nem világít arra,  hogy a világ ennél sokkal szélesebb,  az élet sokkal több minden tartogat.
Mondja ezt így fiú, akinek van pénze. A lánnyal ellentétben.
Caymen-nek fontos leckét kell megtanulnia: nem minden a pénz, és az álmok megfizethetetlenek.

 

Nem tudtam semmit a könyvről, totálisan vakon ugrottam bele. Igazából úgy találtam rá, hogy kerestem egy olvasmányt a Nem sorozat része molyos kihíváshoz, és csináltam még decemberben egy listát ehhez, szóba jöhető könyvekkel és ez is rajta volt. De ugye ezen kívül volt még más, szóba jöhető könyv is, úgyhogy rábíztam magam Fortunára és sorsoltam, amin ez jött ki, szóval reggel neki is kezdtem az olvasásnak.

Annyira könnyen és gyorsan beszippantott, amit nem igazán éreztem a korábbi olvasmányaim kapcsán ebben a hónapban, de néhány januárinál sem. Kicsit Sarah Dessen stílusát és hangulatát juttatta eszembe,  könnyed, kedves és egyszerűen cuki.

 

Ráadásul teljesen az újdonság varázsával hatott rám a fő helyszín, a porcelánbaba bolt. Egy kedves barátnőmnek van egy ilyen babája, hát mit ne mondjak, egy kicsit kilel tőle a hideg És nem hiszem, hogy ezért az Annabelle horrorfilm hibáztatható.  Belegondolni, hogy egy bolt tele van ilyen babákkal, és még járnak is ide emberek vásárolni… Brr.

Amúgy ha ettől eltekintek, egy nagyon aranyos, nagyon cuki sztori, némi komoly témával, de azokat éppen csak érinti, megkapargatja a felszínt, nem hagyja, hogy elvigye a fókuszt arról, hogy ez igazából egy nagyon aranyos, romantikus YA történet. De nem is akar több lenni, és jelen helyzetben én ezt nagyon értékeltem.

Caymen talán más könyvben, más helyzetben idegesített volna, de itt csak... valósághűnek éreztem. Érthető volt, hogy mit miért cselekszik, ahogy teljesen meg tudtam érteni azt is, miért ne akar csak úgy felrúgni minden eddig olyan szépen megszokott rutint. Ebbe nőtt bele, számára ez volt a normális. Viszont az nem volt világos, hogy egy kicsit miért nem áll ki jobban magáért, mikor egész végig azt hangoztatta, hogy ők mindent megbeszélnek az anyukájával. Én ezt nem éreztem.

Xander irtó jó fej volt. Nem a sok-sok könyv szerint ábrázolt gazdag macsó, hanem a gazdag, de jó fej srác, aki pont ezzel a "jófiúságával" kedvelteti meg magát. Voltak kedvezményei, könnyebbségei, de szerencsére nem tette az írónő egy felfuvalkodott hólyaggá, aki felvág például a vagyonával. Képes volt új utakat bejárni, új lehetőséget kipróbálni, és ez szimpatikus volt benne.

Skye volt a legjobb barátnő, és én kicsit hiányoltam, hogy nem ismerhettük meg legalább egy kicsikét jobban. És mivel ez egy stand-alone könyv, így esélytelen, hogy lesz esetleg neki is egy kötete, hogy több minden kiderülhessen róla és jobban megismerhessük.

Az első, ami eszembe jut, hogy mennyire kedves, és aranyosan romantikus az egész történet az elejétől a végéig. Persze, ha másvalaki olvassa tuti felsorol ezeregy klisét ami a könyvben volt, de bevallom őszintén, én minden fölött szemet hunyok: mert ez a könyv így, ahogy volt, egyben, működött.
Kikapcsolt, szórakoztatott, lekötött, megnevettetett, és azt hiszem, pont erre volt most szükségem. Jöhet az írónő többi könyve!

*Hikari