Colleen Houck: A tigris átka (Tigris 1.)

Nem a gyengeség jele, ha időnként segítségre van szükségünk.

 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 536

Fülszöveg:
Szenvedély. Sors. Hűség.
Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?
Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén.
Pedig pontosan ez az, ami történt.
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot.
A tigris átka egy epikus fantasztikus-romantikus sorozat feszült. izgalmas első kötete, egy olyan élmény, amiből még többet akarsz.

Időről-időre szembejött már velem ez a sorozat, de valahogy mindig csak pakolgattam a várólistámon, hogy oké, majd egyszer elolvasom. Aztán mikor legutóbb könyvtárba mentem, úgy döntöttem, az első rész hazajön velem.

Atyaég, ha tudom, hogy ez a sztori ENNYIRE JÓ, már sokkal hamarabb elolvastam volna!

Hősnőnk nyári munka gyanánt jut el a cirkuszba, ahol a jegyárusítás és az ajándéktárgyak mellett a kutyák és bizony egy tigris gondozásában is segíteni kell.

Azonban a fehér tigris nem csupán meglepően kezes és barátságos, hanem igazán különleges is. Mire Kellsey észbekap, már Indiába tart, hogy segítsen megtörni egy igazán régi átkot. Vajon képes lesz rá?

Vakon ugrottam ebbe a történetbe, igazából arra se emlékeztem, hogy miről szól. Csak tudtam, hogy már nagyon régóta kerülgetem, és ez volt még egyedül olvasatlan a könyvtári pakkból, szóval úgy döntöttem, kap egy esélyt. 

Abból a kap egy esélytből meg az lesz, hogy majdnem éjfélig olvastam, és körülbelül egy nap a végére is értem, annyira beszippantott. Pedig azért nem egy rövid könyv, de Houck olyan ügyesen szövi a szálakat, csepegteti az információkat, és tartja fent a feszültséget, ezáltal pedig az olvasó figyelmét, hogy egyszerűen nem lehet letenni. Na jó, de: amikor már az embernek majd leragad a szeme, akkor esetleg.

India varázslatos tájain, még varázslatosabb dzsungeleiben barangolni Kelsey-vel és Rennel olyan élmény, amiben régen volt már részem. Szeretem, amikor ennyire bevonz egy könyv, hogy azt érzem, én is ott vagyok a szereplőkkel: furcsa szöveget fordítva, szent templomok romjai közt járva, a tűz melegénél aludva.

Egyetlen dolog van, ami kicsit zavart, és megakasztotta az olvasás élvezését számomra: a túl sok, túl részletes leírás. Értem, hogy a szerző valószínűleg csak szerette volna elérni, hogy az olvasó szinte lássa a helyszíneket, de a kevesebb néha egyértelműen több. Így, hogy minden apró részlet leírásra került, egy idő után sok volt. Bevallom, bekezdéseket ugrottam át egyszerűen a túlírtsága miatt és mert a kétszázadik oldal környékén már úgy éreztem, hogy a leírások a valódi cselekménytől veszik el a karakterszámot. Már nem igazán érdekelt az sem, hogy a hősnő sokadszorra fésüli ki a haját....

Ha már a szereplők: nem tudom, Kellsey-nek miből vannak az idegei, de hihetetlenül jól kezelte, az egész Indiába-utazok-hogy-megtörjek-egy-átkot szituációt. Legalább az elején akadt volna ki egy kicsit... mondjuk úgy fél napra, de nem. Ehelyett talpraesetten helytállt, hihetetlen kalandokba keveredett, lélegzetvisszafojtva drukkoltam, hogy sikerrel járjanak. Csak tudnám, hogyha az írónő korát meghazudtolóan felnőttesre írta meg a karakterét, miért kellett a végén bele ez a gyerekes hiszti és huzavona?! Miért, komolyan miért?! Anélkül is indokolt lett volna a végső döntése.

Ren érthető módon sokak kedvence, én is nagyon hamar megkedveltem. Kedves, segítőkész, intelligens. Igen, sokat kell tanulnia a világról, de azért mélyen ott van az a hercegi báj, ami miatt képtelenség nem szeretni az első megszólalásától kezdve.

Pont úgy, mint Kishant. Bizony, a két testvér között szinte lehetetlen választani, bár abban azért biztos vagyok, hogy létezik egy #teamRen és egy #teamKishan tábor. És mindkettőjüket értem. Előbbi tábor tagjait a fentebb már felsorolt tulajdonságok miatt, utóbbit meg azért, mert Kishan úgy szabad szájú, magánakvaló és kendőzetlenül őszinte, azért neki is van egy nagyon szerethető, védelmező oldala. Még akkor is, ha előszeretettel szereti elvenni azt, ami nem őt illeti. De felróná ezt neki bárki?

Mr. Kadam meg tényleg olyan, mint valami jóságos nagypapa. Ott segít, ahol és ahogy tud, igazán kedveltem.

Ha úgy vagytok ezzel a kötettel, mint én, akkor itt a megerősítés: ne várjatok éveket! Olvassátok, mert megéri. Nem tökéletes, közel sem az, de a hibái ellenére is egy különleges és varázslatos történet, ami megérdemelné, hogy többen ismerjék.

Ha szereted az alakváltós fantasy történeteket, ami bővelkedik kalandban és izgalomban meg persze megoldandó rejtélyekben, akkor mindenképp adj esélyt ennek a történetnek. Nyugi, a romantikáért rajongó részed se lesz csalódott.

Na, indulhatunk Indiába?

*Hikari