Poet péntek

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Péntekenként közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset. Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.

Kivételes eset van: már napok óta tudom, hogy ma milyen verset hozok Nektek. A mai kiválasztottamra ugyanis a legutóbbi olvasmányomban találtam rá, ami nem más volt, mint Colleen Houck: A tigris átka című könyv.  Megtetszett ez a szonett, úgyhogy gondoltam elhozom egy külön bejegyzésben.

Shakespeare: XVIII. szonett

A nyári naphoz hasonlitsalak?

Kedvesb vagy annál s enyhébb fényü te.

Zord széltül gyönge bimbók hullanak,

És ah, rövid a nyárnak élete.

Forró sugárral néha gyujt a nap,

De arany arcza néha elborul.

Elveszti báját, mi legbájosabb,

S a változó idővel dísze mul.

Csak életed nem veszti el nyarát.

Mi bájt te birsz, azt el nem tépi vész.

Kevély halál árnyát nem nyujtja rád,

Örök dalomban ki örökre élsz!

        Mig lesz egy élő, s lesz szeme s szive:

        Ez élni fog, s fogsz benne élni te!

*Hikari