Colleen Houck A ​tigris küldetése (Tigris 2.)

Az élet célja a boldogság.

 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 622

Fülszöveg:
Hazatérve Oregonba Kelsey megpróbálja újra összeszedni széthullott élete darabjait, és elfojtani Ren iránti érzelmeit. Ám a veszély ott leselkedik a sarkon túl, arra kényszerítve a lányt, hogy visszatérjen Indiába, ahol útra kel, hogy teljesítse a második küldetést ezúttal Ren fekete, rosszfiú öccsével, Kishannal, akit szintén sújt a tigrisátok.
Telis-tele halálos veszedelmekkel, mágikus álmokkal és a szív választásaival, A tigris küldetése a triót még egy lépéssel közelebb juttatja annak az átoknak a megtöréséhez, amely hármójukat összeköti.

Az a helyzet, hogy annyira tetszett nekem az első kötet, hogy azonnal félretetettem a könyvtárban a további köteteteket is és amint lehetett, be is szaladtam a könyvekért. Hosszú lenne a húsvétom Kels-ék nélkül.

A történet szerint Kellsey visszamegy Oregonba, ezáltal megadva szeretett fehér tigrisének a választás lehetőségét. Azonban a külön töltött hónapok csak arra jók, hogy megszilárdítsa az elhatározásukat: egymás mellett van a helyük. 

Amikor a lány visszatér Indiába és újabb veszélyes kalandra kell indulnia, a Renhez fűződő érzelmeinek minden addiginál nehezebb próbatételt kell kiállnia. Vajon sikerrel járnak? És ha igen, milyen árat kell fizetniük?

Izgatottan kezdtem bele ebbe a kötetbe is, hiszen A tigris átkát körülbelül 24 óra alatt befejeztem. És utána úgy vigyorogtam, mint aki megnyerte a lottót, egyszerűen azért, mert nagyon régen kötött le, sőt, tett boldoggá az, hogy olvashatok.

Mondanám, hogy emiatt elvárásaim voltak A tigris küldetésével szemben, de hazudnék. Mert nem, csupán reménykedtem abban, hogy hozza ugyanazt a színvonalat és nem-akarom-letenni-a-könyvet érzést, mint az első kötet.

Nos, hozta, és emiatt több voltam, mint elégedett.

Azt hittem, hogy Kelsey és Ren hajmeresztő kalandban vett részt, de Kelsey és Kishan küldetése minden elképzelésemet felülmúlta. Végigizgultam, hiába voltam biztos abban, hogy úgyis kikeverednek a legszorultabb helyzetekből... azért néhány akadálynál csak úgy faltam a sorokat, mert tartottam attól, hogy ezt nem fogják megúszni ép bőrrel.

Kelsey azért néha az agyamra ment, ez tény. Kezdte az elején a hisztijével, aztán a közepén összekapta magát, hogy aztán a könyv végén azért újra nyakon akarjam csapni. Pedig az első kötetben még meg is dicsértem, hogy főhősnő létére nem idegesítő, de itt azért ebben nem voltam olyan biztos. Bolhából csinált elefántot egy csomószor. Mázlija, hogy azért nem teljesen menthetetlen, szóval nem hajítottam keresztül a szobán a könyvet a hisztijei miatt.

Ren nagyon keveset szerepelt, amit eléggé zokonvett énem #teamRen oldala, de amikor mégis jutott neki szerep, akkor pont annyira szerethető és kedves volt, mint ahogy megszoktam. Épp ezért vagyok nagyon pipa az írónőre azért, amit meglépett a karakterével...

Ebben a részben egyértelműen Kishané volt a rivaldafény és a fókusz, ami elég teret adott annak, hogy még árnyaltabban és mélyebben megismerhesse az olvasó a karakterét. Hát nem is tudom.... nem lettem a #teamKishan fanklub oszlopos tagja. Értem a motivációját, de mégsem. Sokszor úgy éreztem, hogy a srác egyszerűen túl sok, és a cselekedetei mögött nem őszinte érzelmek, hanem egó és önzőség van. Számomra közelében sincs Rennek, ettől függetlenül remélem, hogy megtalálja ő is a maga helyes útját.

Ez a rész is bővelkedik izgalmak, kalandokban és megoldandó feladatokban. Egyáltalán ne okozott csalódást, ugyanannyira olvastatja magát, mint a korábbi kötet, pedig ez sem rövid. De mégsem tudja az ember letenni addig, amíg a végére ér.  Jó érzés, hogy van újra egy sorozat, ami ennyire beszippant, mint Colleen Houck világa.

Rohanok is a harmadik kötetért, mert a megérzéseim azt súgják, hogy hőseinknek legközelebb nem csupán a küldetés nehézségeivel, hanem a saját érzelmeikkel is meg kell birkózniuk. Alig várom, hogy kiderüljön, mi vár erre a különleges, szerethető csapatra a továbbiakban.

*Hikari