Colleen Houck A ​tigris utazása (Tigris 3.)

Ki gondolta, hogy az élet és a szerelem ennyire bonyolult?

 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 686
Fülszöveg:
Öt mitikus kínai sárkány és a nyílt tenger várja a tizenkilenc éves Kelseyt, aki nekivág harmadik küldetésének ‒ ezúttal, hogy megszerezze Durga istennő fekete gyöngysorát, és felszabadítsa szeretett Renjét mind a tigrisátok, mind a hirtelen támadt amnéziája alól. Ren rosszfiú öccsének, Kishannak azonban más tervei vannak, és a két fivér ringbe száll Kelsey érzelmeiért, miközben együtt próbálnak túljárni mindazok eszén, akik útjukban állnak céljaik elérésében.

A Tigris sorozat iránti rajongásom továbbra is töretlen, egyszerűen nem tudok betelni a kalandjaikkal. Falom a köteteket egymás után, olyan olvasási idővel, ami még engem is meglep, de vállalom, hogy Houck teljesen a bűvkörébe vont.

Hőseink kalandjai folytatódnak, újabb Durga-kincsért indulnak, ám ezúttal nem a szárazföldön, hanem az óceán mélyén. És nem elég, hogy az eddigieknél is nehezebb kalandokba keverednek, a saját érzéseiket is ki kell végre bogozniuk, mert ha nem, az mindhármk vesztét okozza majd.

Azt hinné az ember, hogy mostanra megcsömörlöttem ettől a sorozattól, hiszen öt nap alatt olvastam el három (egyáltalán nem vékony) kötetet, sokszor éjszakába nyúlóan, és reggel folytatva az olvasást.

Én viszont egyáltalán nem érzek így. Most kifejezetten jól esik a lelkivilágomnak valamit ennyire gyors egymásutánban, láncban olvasni: kirántott a mindennapok mókuskerekéből, és szerintem nem is enged vissza még Indiából néhány napig. Nem emlékszem arra, hogy mikor okozta ezt nálam sorozat ilyen hosszan: egy-két kötetig még oké, de A tigris utazása már a harmadik kötet és még mindig használ a varázsa. Sőt! Minél többet olvasom, annál jobban a bűvkörébe von.

Izgulok a csapatért, kíváncsian várom, hogy milyen feladatokat kell legközelebb végrehajtaniuk, és milyen akadályt kell újra megugraniuk azért, hogy sikerrel járjanak. A sárkányokat kifejezetten bírtam, talán a Jégsárkány volt a kedvencem. Mindannyian nagy tudásúak, de ő kifejezetten érdekes volt és gyanítom, még annál is többet tud, mint amennyit elárult.

Egyetlen dolog rontotta el az olvasmányélményemet, és azért egy 600+ oldalas regény esetén, aminél ez központi szerepet kap, azért ez eléggé el tudja rontani a hangulatot. 

Ez pedig a romantikus szál.

Már A tigris utazásakor is húztam a számat, de az írónő "stílusos" volt (nem): a harmadik kötetben tetőpontját érte el a szerelmi háromszög miatti hiszti, hoza-vona, síránkozás, és döntésképtelenség. Biztos vagyok benne, hogyha ezt egyszerűen fogja és egy szerkesztő kíméletlenül meghúzza, hogy nem, Houck egy tök jó fantasyba nem kell a rinya, a sztori cirka százötven oldallal lett volna rövidebb. Ráadásul inkább fókuszáltunk volna a valódi cselekményekre, és nem kezdett volna el tikkelni a szemem a folyamatosan szeretemrentdeszeretemkishant is lányhisztitől.

Általában amúgy nincs problémám a háromszögekkel, de ez már túllépte nálam a jó ízlés határát. Nem is kicsit.

És akkor el is érkeztünk ahhoz, akik ezt a szerelmi vergődést okozzák: a szereplők. Kelsey-vel nem tudom mi a fene van, de valahogy zuhanórepülésbe kezdett itt a karaktere. Nem is tudott értelmes dolgot felmutatni, vagy úgy harcolni, ahogy az olvasó (szerintem igenis jogosan!) elvárja ennyi élet-halál harc túlélése után. De neeem, mert az ő fejét megbolondította a döntésképtelenség. Kiscsillag, ha ezt így folytatod, se szögletes, se kerek párnát nem kapsz, és aludhatsz egyedül a kemény földön A könyvet már olvasók értik az utalást.

Ezt a könyvet számomra egyértelműen Ren mentette meg, miatta nem hagytam egyedül félbe a könyvet. Bár, ebben a kötetben neki is voltak olyan megmozdulásai, hogy csak néztem, mert egyszerűen nem vallott az én tigrisemre. Aztán szerencsére ő helyrebillent, bár nem tudom megérteni, miért küzd ennyire egy ilyen lányért. Ha valaki rájött, írja meg kommentben.

Nos, én mindig mondtam, hogy bizony nem vagyok/leszek a Kishan fanklub tagja és ezután a kötet után se változtatok az álláspontomon. Hihetetlen és felfoghatatlan számomra, hogy valaki ennyire nem tud veszíteni, mint amennyire ő. Annyival könnyebb lett volna, ha egyértelműen kifejezi magát, aztán félreáll. De nem! Csakazértsem! Biztos vagyok abban, hogy a viselkedése ellenére van, aki szereti a karakterét, és talán még meg is értem a miérteket, de nem, akkor sem. Hogy lehet valaki ennyire fafejű, mint ő?!

Az egyetlen, aki nem változott, és ugyanolyan segítőkész, jóságos és szerethető, az Mr. Kadam, és Nilina. Jó, hogy legalább ők ketten állandóak ebben az érzelmi katyvaszban.

Vállalom, hogy a korábbi részekhez viszonyítva kissé csalódott vagyok. Haladtunk előre, mégis soknak éreztem a felesleges szócséplést és érzelmi hullámvasutat. Tudom, miért olvasom és miért szerettem meg ezt a sorozatot: a gyönyörű tájak, az izgalmas kalandok, és a bátor szereplői miatt; de utóbbi kettőből most valahogy nem kaptam eleget,

Annyira közel már a cél, hogy most veszek egy nagy levegőt, elmormolok egy néma könyörgést, hogy Kelsey-ék nagyon gyorsan kapják össze magukat és elkezdem a következő kötetet.

*Hikari