Szabó Krisztina: Az ​ellopott kívánság {+ Interjú}

Bár nekem kellett volna ellopnom valamit a számára, végül ő volt az, aki szép lassan, észrevétlenül belopta magát a szívembe.

 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 424
Fülszöveg:
Aliya a birodalom legügyesebb tolvaja. Egyetlen cél vezérli, hogy összegyűjtsön annyi aranyat, amennyivel végre maga mögött hagyhatja a vízhiány sújtotta Ardahant. Az álma karnyújtásnyira kerül, amikor a gyűlölt szultán legkisebb fia visszautasíthatatlan ajánlatot tesz számára. Aliyának el kell lopnia egy lámpást a palotából, cserébe pedig szabadon, gazdag emberként távozhat a birodalomból. Hogyan lehet elviselni a vonzó, de öntelt herceget?
Ez a feladat még a lámpás elemelésénél is nagyobb kihívásnak tűnik.
Aliya kénytelen az ellenérzéseit félretéve összedolgozni a szultán fiával. Szép lassan ráébred Asmar herceg igazi természetére, és minél több időt töltenek együtt, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia a herceg iránt érzett vonzalmát. Mégsem bízhat meg benne: ha Asmar rájön a féltve őrzött titkára, egyetlen szavával véget vethet az életének. De Asmarnak is megvannak a maga titkai. Olyan súlyos és sötét titkok, amelyek szorosan összefonódnak Aliya múltjával, és ha nem vigyáznak, nem csak a saját jövőjükre nézve lehetnek pusztító hatással – Ardahan vesztét is jelenthetik.
Lépj be Ardahan homokkal, szenvedéllyel és mágiával teli világába!

Már a megjelenés óta szemezek ezzel a könyvvel a borítója miatt, aztán úgy alakult, hogy be tudtam szerezni ebook verzióban, úgyhogy fel is került a tavaszi olvasmánylistámra. 

Hősnőnk, Aliya, Ardahan sivatagos utcáinak egyik leghíresebb - vagy mondhatni hírhedtebb? - tolvaja. Amikor a királyság legfiatalabb hercege felkeresi, választás elé állítja: lopjon el számára egy különleges lámpást. Ha segít, akkor megkapja a szabadságot, amire vágyik, ha nem, akkor viszont mindent elveszít, amiért eddig küzdött.

Aliya hamar rájön, hogy a palota falai között sokkal több titok és árnyék bújik meg, mint ő azt gondolta. Képes lesz-e elvégezni a rábízott feladatot? Ardahan legfiatalabb hercege valóban olyan kiállhatatlan és a arrogáns mint ahogy a lány gondolja, vagy teljesen félreismerte őt? A kimondatlan titkok felszínre kerülnek, vagy örökké megbújva maradhatnak a sötétben?

Vakon ugrottam bele ebbe a történetbe is, hasonlóan azokhoz, amelynél szintén a borító fogott meg. Nem töltöttem időt még azzal sem, hogy elolvassam a tartalmát, pontosan eléggé keltette fel a figyelmemet már önmagában a borító+cím párosa. 

Aztán az egyik hétvégén elkezdtem olvasni, és felcsillant a szemem: az elejétől kezdve nagyon tetszett. Már az alapszituáció is érdekes volt az ezzel az egész keleti-sivatagi birodalommal: birodalmi/kastélyos könyveket olvastam már, de egyetlen egyet se tudnék mondani most hirtelen, ami legalább részben sivatagos tájon játszódik.

És mivel a szerző ilyen különleges helyszínt választott, bizony a cselekmény is megkívánta, hogy egyedi, korábban még nem igazán olvasott konfliktushelyzeteket teremtsen. 

Most őszintén, gondoljuk bele: milyen kapcsolat alakulhat ki egy tolvaj és egy herceg között? Milyen erkölcsi és vagy morális kérdéseket feszeget az, amikor egy birodalom vízhiánnyal küzd és egyre nehezebbé válik ellátni a népét? Ha minden nézőpontnak van egy saját igazsága, létezhet-e abszolút igazság? Valójában számol az ember a tette következményeivel, vagy inkább dönt a pillanat hevében?

Persze, simán lehet, hogy Szabó Krisztina nem akart ennyire mély mondanivalót elrejteni a sorok között, hiszen mégiscsak egy vörös pöttyös regényről van szó... én viszont napokkal ezelőtt befejeztem a történetet és csak ülök a gép előtt, mert nem találom a megfelelő szavakat. Mert igen, valóban egy vörös pöttyös könyv, a fentebbi kérdéseken mégis agyalok. Most, a történet befejezése után. Simán el tudnék képzelni akár egy beszélgetést is, amiben Az ellopott kívánságot kitárgyaljuk egy más, mélyebb perspektívából, mert ott van a történetben ez is.

Meg ott vannak benne azok az elemek, amik azért könnyítenek a sorok közti mélyebb kérdésekkel: az udvari intrikák, az egyszerű tény, hogy a hősnő szeret mindent túlkomplikálni és a nagyon aranyos romantikus jelenetek Asmar és Aliya között. Szerettem a párosukat, főleg azután, hogy egyre jobban megismerhettük kettőjüket.

Egyébként Aliyával bajban vagyok: bizonyos szempontból egy tök jó, talpraesett hősnő; a másik szempontból meg annyira tipikusan vörös pöttyös, túlagyalós, túlkevesetkommunikálós lány, hogy voltak pillanatok, amikor bosszantott és azt kívántam, hogy beszélj már, mert így nem jutunk előrébb! De amikor meg összekapta magát, akkor meg tudott nagyon jó pillanatokat okozni, igazi adrenalinlöketet adni a cselekménynek.

Asmar az egyik - pozitív értelemben vett - szívfájdalmam. Szerettem a karakterét, de bárcsak kicsit jobban megismerhettem volna, többet tudhattam volna meg róla. Néhol azt kívántam, hogy bárcsak szemszögváltásos lenne a történet, mert annyira nagyon szívesen beleláttam volna a fejébe, hogy azt le se tudom írni. Olyan jó lenne akár néhány novella is róla, hogy a legifjabb herceg hogyan élt meg bizonyos helyzeteket.

A többi szereplőt is megkedveltem (oké, egy kivétellel...), példul Nazira az én szememben simán megérdemelne egy önálló kötetet; van még bőven potenciál az uralkodócsaládban.

Szerethető történet egy lányról, aki az árnyékok közé rejtőzik, egy fiúról aki meg akarja osztani a fényét a körülötte lévőkkel, és a valódi célt csak egymást segítve érhetik el.

Nem fogja megváltani a világot, de úgy gondolom nem is ez a célja: sokkal inkább szórakoztatni és kikapcsolni szeretné az olvasót. Szuper olvasmányos a stílusa, simán kiragadott a valóságból néhány napra.
Összességében elégedett vagyok, mert megkaptam, amit szerettem volna: új élményt adott.

Bejegyzés EXTRA

- Interjú Szabó Krisztinával -

Hikari: Azok kedvéért akik még nem hallottak rólad, vagy az irodalmi tevékenységedről: ha öt mondatban kellene megfogalmaznod, ki Szabó Krisztina, mit mondanál?

Szabó Krisztina: Műfordító és író vagyok. Anglisztika, majd fordító és tolmács képzést végeztem. Több mint negyven regényt fordítottam már le, köztük olyan ismertebb szerzők könyveit, mint Marissa Meyer, Holly Black és Sarah J. Maas. Romantikus young adult regényeket írok, főleg fantasyt és sci-fit. Az ellopott kívánság az első megjelent regényem.

H.: Olyan külföldi szerzők regényeinek fordítása köthető a nevedhez, mint Holly Black vagy Marissa Meyer. Hogy, vagy mikor jött az ötlet, hogy nem csak fordítani szeretnél, hanem írnál egy saját történetet.

Sz. K.: Igazából előbb kezdtem el írni, mint fordítani. :) Már tizenévesen próbálkoztam írással, persze akkor még inkább kevesebb, mint több sikerrel, aztán az évek során változó intenzitással dolgoztam a saját történeteimen. Mostanra érett be a munka gyümölcse. A fordítással csak később, az egyetem alatt kezdtem el foglalkozni, az angol nyelv és a könyvek szeretete vonzott erre a pályára.

H.: A honlapod több novellád is olvasható, valamint a Meghitt pillanatok antológiában is helyett kapott egy írásod. Felmerül a kérdés: mi vagy szívesebben? Novellista vagy regényíró?

Sz. K.: Szeretek novellákat írni, de egyértelműen inkább a regényírás az én terepem. Ha van egy izgalmas ötletem, akkor szeretek hosszabban kalandozni a történet világában. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ha később lehetőségem nyílna rá, örömmel dolgoznék novellásköteten is, akár önálló témában, akár egy adott regény világához kapcsolódóan. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

H.: Most, hogy kikíváncsiskodtam magamat, a lényegre is térek: mesélsz nekem Az ellopott kívánság keletkezéséről, megjelenéséről?

Sz. K.: Az ellopott kívánság novellának indult, és itt egy kicsit bejön az előző kérdésben érintett téma is: nem igazán fértem bele a megadott karaktermennyiségbe. Éreztem, hogy több van ebben a történetben, lenne még mit mesélni. Végül elhatároztam, hogy regényt írok az ötletből. Sok minden változott, új szereplők, új részletek születtek – a novellában például egyáltalán nem volt Ardahannak vízproblémája és mágia is inkább legenda volt csupán, mintsem valóság.

Magát a megjelenést egy elég hosszú elbírálási és várakozási időszak előzte meg, 2021 áprilisában adtam le a kiadónak a regényt, és csak 2022 elejére született meg a pozitív lektori vélemény. Ezután ismét egészen sok várakozás következett, mire nekiláthattunk a szerkesztésnek. De ekkor már azért kezdtek beindulni a dolgok a háttérben, új címet adtam a regénynek, borítótervező pályázatot írtam ki, tervezgettem, milyen ajándékkal lepjem meg az előrendelőket. Az év végéhez közeledve pedig aztán tényleg felgyorsultak az események, jött a borítószavazás, a tördelés, a korrektúra, a végső verzió átnézése, aztán már a nyomdában is volt a regény, és a sok-sok várakozás után végre eljuthatott az olvasókhoz.

H.: Nem tagadom, első pillantásra megvett magának a borító is. Volt ezzel kapcsolatban konkrét elképzelésed? Elégedett vagy a végeredménnyel?

Sz. K.: Sokféle borítót el tudtam képzelni a regénynek, akár egy olyat, amin megjelennek a szereplők, akár egy olyat, amin nincs emberalak, csak például egy keretbe foglalt város. Két dolog volt számomra fontos: az egyik az, hogy hangulatában tükrözze, mit várhat a könyvtől az, aki a kezébe veszi, a másik pedig, természetesen, hogy elérje azt, hogy az olvasók kézbe akarják venni. :) Sok nagyon szép tervet kaptam, rengeteg elképesztő saját grafikát is, és nehéz volt összeállítani a szűkített listát. Szerencsére őszintén mondhatom, hogy nagyon tetszik a borító, és ahogy látom, az olvasókat is megfogta.

H.: Még a megjelenés környékén olvastam valahol, hogy ez a történet az Aladdin újramesélése. Személy szerint nem éreztem annyira retellingnek, te mint szerző, hogy látod ezt?

Sz. K.: Szerintem a retellingeknek is sok fajtája van. Én azokat szeretem a leginkább, amik elrugaszkodnak az eredetitől, mégis kikacsintanak időnként az eredetire, így egyszerre van meg bennük az újdonság varázsa és a már jól ismert történetek megnyugtató biztonsága. Szóval igen, én Az ellopott kívánságot abszolút egy Aladdin-újramesélésnek éltem meg írás közben, de az is teljesen jogos, ha valaki önálló történetként tekint rá, és az a legjobb az egészben, hogy ezek az értelmezések tökéletesen megférnek egymás mellett.

H.: Olvasás közben szinte azt éreztem, ott vagyok Ardahan utcáin, vagy épp a palotában. Fantasy történet ugyan, de adta az inspirációt valamilyen valóságban is létező helyszín?

Sz. K.: Írás közben előszeretettel nézegetek fotókat és digitális rajzokat is, ezek biztos, hogy valamilyen formában, akár csak hangulatukban, visszaköszönnek a regényben, de csak egy létező hely van, ami konkrétabb ihletforrásként szolgált, és ez a Zájed sejk mecset. Sajnos még csak képeken láthattam, de egészen fantasztikus, remélem, egyszer ellátogathatok oda.

H.: Van olyan jelenet a regénybe, ami a kéziratban máshogy szerepelt? Kellett kihúznod/hozzáírnod a cselekményhez?

Sz. K.: Főleg bővítenem kellett a regényt, de ezek inkább apróbb, szövegszintű hozzátoldások voltak. Egyedül az a jelenet nem szerepelt a kéziratban, amikor Aliya datolyával és gránátalmával felszerelkezve beszökik a kincstárba – ez a szerkesztés során került bele, de kifejezetten örülök neki, izgalmas volt megírni. :)

H.: Igazán hálás vagyok, hogy Aliya olyan, amilyen: talpraesett, független és erős női karakter. Hasonlít rád?

Sz. K.: Bár azt mondhatnám, hogy igen, de szerintem Aliya sokkal bátrabb és élelmesebb, mint én!

H.: A császári család igazán érdekes és egyedi. Melyik testvért fogadnád el barátodnak, melyikükkel házasodnál össze, és ki lenne az ellenséged? Miért?

Sz. K.: Barát: Nazira. Szerintem ő remek barátja lenne annak, akivel őszintén törődik, és néha kifejezetten vicces is, szóval jó társaság lenne.

Házasság: itt Asmar lenne az igazán jó jelölt, de ha a testvérei közül kell választani, akkor Zaid, szerintem azonnal levenne a lábamról a mosolyával. De azért jó lenne, ha előbb benőne a feje lágya. :)

Ellenség: nem választom az egyértelműt, úgyhogy legyen inkább Zoraida. Talán az ellenség egy kicsit erős szó, de ő elég merev gondolkodású ahhoz, hogy szerintem nehezen találnánk a közös hangot.

Hikari: A történet ugyan lezárt, én mégis felteszem a kérdést: visszatérsz még Ardahanba? Számíthatunk valamikor új regényre itt, vagy inkább teljesen más történetet olvashatunk tőled legközelebb?

Sz. K.: Ha van rá igény az olvasók és a kiadó részéről, örömmel kalandoznék még Ardahan világában. Tudom, hogy van, aki hiányol egy epilógust a történet végéről, de pont azért nem volt, mert szívesen mesélnék nemcsak Aliyáról és Asmarról, hanem Zaidról, illetve Naziráról is. Novellaötleteim is vannak, szóval egészen izgalmas projektek is születhetnek, ha lehetőség nyílik rájuk.

De jelenleg egy teljesen más történeten dolgozom, egyedül a zsáner közös a két regényben: mindkettő romantikus YA fantasy. Remélem, hamarosan ezt is megmutathatom az olvasóknak!

Köszönöm a szuper interjút, Krisztina!
Kíváncsian várom, mit olvashatok tőled legközelebb.

*Hikari