Steigervald Krisztián: Generációk ​harca a figyelemért

A figyelmi kapacitásunk csökken, képességeink változnak: a gyors információért cserébe odaadtuk az elmélyedés képességét.

Kiadó: Partvonal

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 296

Fülszöveg:

Steigervald ​Krisztián, a közgazdászként és coachként is egyaránt aktív szerző első könyve, a Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? idehaza elsőként vállalkozott a generációk közötti kommunikációs különbségek bemutatására. A 2020-ban megjelent – és azóta is a sikerlistákon szereplő – kötet várva várt folytatása ezúttal a figyelem és a figyelmetlenség fogalmát helyezi a fókuszba. Kinek mit jelent a figyelem? Milyen szokások, családi szabályok és hagyományok alapján döntjük el, mire figyeljünk és mire nem? Milyen mértékben rendezte át az életünket, hogyan tereli a figyelmünket a digitális tér? Miért van annyi figyelemzavaros gyerek és felnőtt a társadalmunkban? Egyáltalán képesek vagyunk még ebben a zajban figyelni egymásra? És önmagunkra?

A Generációk harca a figyelemért érzékeny témákat is érintő könyve személyes példák és kutatások alapján, kommunikációs, pszichológiai, mentálhigiénés, valamint pedagógiai szempontokat egyaránt figyelembe véve vizsgálja a generációk tartalomfogyasztását, értékrendjét és emberi kapcsolatait a szerzőtől már megszokott közvetlen, érthető stílusban – számos aha! élménnyel szolgálva az olvasónak.

Hihetetlen, de már négy éve olvastam a Generációk harca című könyvet, és igazán nagy hatással volt rám. Szóval amikor láttam,  hogy Steigervald Krisztiánnak újabb könyve érkezik, tudtam, hogy polcra kell, és biztos voltam abban, hogy ezt is nagyon fogom szeretni.

A generációk, és a köztük lévő különbségek szerintem az a téma, ami sokunkat érdekelheti, szóval én már nagyon jó tapasztalatokat szereztem az első könyvvel. Kíváncsi voltam, hogy a szerző ezúttal milyen könyvet ír és elöljáróban annyit: nem csalódtam.

Kezeket fel, kinek van meg az érzés, amikor próbál szót érteni a mai 10-12 évesekkel (vagy még fiatalabbakkal?) és egyszerűen úgy érzi, elbeszélnek egymás mellett?

Van egy elég meghatározó élményem ebben a témában: körülbelül két éve önkéntes segítő voltam egy táborban, ahol a legfiatalabb résztvevő 5-6, a legidősebb körülbelül 12 éves lehetett. És megdöbbenve tapasztaltam, hogy a gyerekeket nagyon nehéz volt bevonni kábé bármilyen programba. Olyan szintű ingerkeresésük van, amit látva én csak pislogtam, és bizony megfordult a fejemben a gondolat: én nem voltam ilyen az ő korukban.

Azt szeretem többek közt Krisztián könyveiben, hogy egyszerre képes élvezhetően olvasmányos, és kielégítően informatív lenni. Már a könyv elején elmondja, hogy ezúttal rövid fejezetekre számítson az olvasó, egyszerűen azért, mert azt vette észre: a mai emberek néhány oldalnál többet nem képesek befogadni. Épp emiatt valóban pár oldalas fejezetekkel dolgozik, amit nem csupán az illusztrációk, hanem a személyes történetek is színesítenek. Általában elég gyors olvasó vagyok, de most jó volt kicsit elmerülni, elgondolkodni a leírtakon, és úgy gondolom, ezt a könyvet nem is érdemes máshogy olvasni. 

Nagyon szerettem a könyv hármas tagoltságát is: az első részben a különböző generációkkal foglalkozik, méghozzá anélkül, hogy ismételni önmagát, vagy a korábbi könyvében leírtakat. Sokkal inkább bővíti az átadott információkat, miközben kitér az online világra, annak hatására a  mindennapjainkban. Nem hiszem, hogy enélkül lehetne ma, a XXI. században könyvet írni, vagy a témáról beszélni, miközben nagyon érdekes volt például a generációs origó fogalma, az, hogy attól függően mikor születtünk, mibe születtünk bele, mi számunkra a természetesen, a normális. Ezen még ennyire konkrétan sosem gondolkodtam el, úgyhogy örültem, hogy a fejezet adott erre is lehetőséget.

A második nagyobb rész a figyelmet veszi gorcső alá, illetve annak változását. Számomra ez volt talán az egyik legérdekesebb és legmegdöbbentőbb rész. Körbe fogok kérdezni mindenképp a környezetemben, a munkahelyen, hogy ők mit vesznek észre magukon (észrevesznek-e egyáltalán bármit?). Az például kifejezetten meglepett, hogy mennyit csökkent a koncentrációs képességünk. Az meg, hogy mennyire hozzánk van nőve a telefon, az internet, egy olyan dolog, amivel szerintem ha mélyen magába néz, mindenki tisztában van, csak azért nem kellemes, amikor ezzel még szembesítenek is.

Talán a harmadik nagyobb résszel, ami a tanulásra helyezi a hangsúlyt tudtam a legkevésbé azonosulni, de simán meglehet, hogy most éppen ez fogott meg a legkevésbé, majd egy újraolvasás alkalmával letesztelem. Mindenesetre könyves bloggerként - és olvasóként is -, nagyon örültem neki, hogy szóba kerültek a könyvek, a kötelezők, az olvasás mint tevékenység maga.

Ezt a kötetet ugyanolyan jó szívvel fogom ajánlani bárkinek, mint a Generációk harcát, ez biztos. Ezúttal is kaptam a leírtak által egy olyan útravalót, amit viszek magammal a mindennapi életbe is, amiről lehet beszélgetni más nyitott, érdeklődő emberekkel. Szeretem, hogy Steigervald Krisztián könyvei tanítanak, el tudnak indítani egy diskurzust, és mégis megmaradnak laikusok számára is élvezhetőnek.
Senki nem jobb, vagy rosszabb, csupán más. 

*Hikari