Elsie Silver: Hibátlan (Chestnut Springs 1.)

Mi lenne, ha nem aggódnál folyton amiatt, ami elromolhat, és egyszerűen élveznéd, amit érzel?

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 416

Fülszöveg:

Egyszerűek ​voltak a szabályok: tartsd magad távol az ügynök lányától, és ne kerülj bajba!

Most meg itt van a nyakán. És csak egy ágy van. És hát a szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket…

Rhett Eaton hivatásos rodeós. Aranyifjú. Vagy legalábbis az volt, amíg egy verekedés után minden fenekestül a feje tetejére állt. Az ügynöke azt mondja, vissza kell szereznie a népszerűségét, és a szezon hátralévő részére „teljes felügyeletet” rendel el neki belevaló lánya személyében.

De Rhettnek nem kell egy istenverte bébiszitter – különösen nem olyan, aki szűk farmerban és szexi mosollyal az arcán járkál, miközben be nem áll a szája. A szája, amiről Rhett ábrándozik.

De csakhamar rá kell jönnie, hogy Summer Hamilton nem lesz újabb trófea a gyűjteményében. A nő meglátja az álarc mögé bújt férfit, és nem hajlandó elfutni – egyre közelebb húzza magához, még akkor is, amikor nem kéne.

Summer azt mondja, az egész nem jelent semmit.

Rhett azt mondja, hogy a mindenséget jelenti.

Summer azt mondja, vannak határok, amiket nem kéne átlépniük. Rhett hírneve nem bír el még egy csapást…, ahogy az ő összetört szíve sem.

Rhett azt mondja, mindenképp meghódítja azt a szívet.

Annyiszor jött velem szembe Elsie Silver neve és valamelyik regénye, hogy tudtam, nincs mese, olvasnom kell tőle. Végül a könyvtár döntött helyettem, amikor beszerezte az írónő regényeit. Hipersebességgel csaptam le rájuk, első olvasójuk lehettem. És atyaég, de jól esett most ez a cowboy-románc a lelkemnek.

Summer munkaügyben kerül Chestnut Springsbe: menedzselnie kell Rhett Eatont, a rodeóvilág egyik csillagát, és tennie kell róla, hogy a botrány, amit a férfi kavart, szépen elcsendesüljön. Legalább a bajnokságig.
Rhettnek azonban púp a hátán a fiatal nő, és nem is érti, minek neki bébiszitter, de ha már a nyakába varrták, hát végülis akár dolgozhatnak is együtt.
Az tuti, hogy a kisváros nincs felkészülve kettejük párosára.

Bevallom őszintén, itt most teljes mértékben a marketing győzött, ez a könyv eladta már nekem azzal, hogy cowboy meg váltott szemszög. Mindkettőt imádom, de így egyben teljesen berántott.
Úgy voltam vele, hogy á, csak beleolvasok, meglátom milyen... aztán mire észbekaptam, már elolvastam belőle kilencven oldalt.
Nem fogja megváltani a világot, és nem is az a célja.
Nem mondanám azt se, hogy "ú, ilyet még nem olvastam", mert ez se lenne igaz. De tudjátok mit? Nem érdekel! Szórakoztató volt, könnyed, romantikus, az a fajta történet, amihez már csak egy pohár bor kell, hogy teljes legyen a hangulat. Nem tudtam, hogy erre van szükségem, amíg el nem kezdtem olvasni, és rá nem jöttem: erre van szükségem.
Rettentő jól szórakoztam olvasás közben, lettek új információim a bikarodeó veszélyes, de annál elképesztőbb világáról, és igazából még a hibáját se akarom hibaként felróni nekem kilógtak az erotikus jelenetek mert ha összességében nézem a regényt, csak elégedettséget és boldogságot érzek. És ez annyira jó! Komolyan, az ehhez hasonló regények újra és újra emlékeztetnek arra, hogy én miért is imádok olvasni (és miért imádok ajánlani nektek is :)). Elsie Silver határozottan új kedvenc szerzőm lett.

Nem csak a történetet élveztem, de a szereplőket is megkedveltem: Summer olykor nagyon szabálykövető és összeszedett, máskor viszont pont az a pályakezdő lány, akivel együtt az olvasó is megismeri nem csupán a rodeó világát, hanem azt is, hogy-hogy mennek a dolgok Chestnut Springsben. Maradjunk annyiban, hogy örömmel eladnám mindenem, hogy odaköltözzek, ebben teljesen egyetértek Summerrel. Örültem, hogy nem az tette ki a könyv nagyobb részét, hogyan epekedik Rhett után, pedig amúgy volt bennem egy ilyen félsz.

És ha már Rhett... hát nem azért, de pár évet fiatalíthatott volna rajta az írónő, és akkor máris nem húzom fel a szemöldököm furcsállva egy-két viselkedésén. Olykor meg egy morgós, komor, öntelt rodeós, amitől falra tudtam volna mászni. Szóval nem tudom kijelenteni azt se, hogy imádtam a pasast, se azt, hogy nem. Valahol félúton voltam vele az egész könyv során, és mindig az adott nézőpontfejezet döntötte erre vagy arra a mérleget.

Kettejüket viszont szerettem együtt, szerintem jól működtek. És nagy pirospont, hogy nem egymástól vártak gyógyulást a sebeikre, hanem megdolgozták egyedül (is) a problémákat.

A mellékszereplőket is szerettem, főleg az apákat, de igazából alig várom a többieket könyveit is. 

Ebben a könyvben megvolt minden, amit keresek egy jó történetben: a főszereplők jól működtek együtt, a sztori vitt magával, és kirántott egy kicsit a mindennapok mókuskerekéből.
Büszkén vállalom: ezennel én is belépek a cowboy-romantikus regényeket imádok körébe. 
Jössz velem te is Chestnut Springsbe?

*Hikari