Penelope Douglas: Szívatás (Fall Away 1.)

Azt akartam, hogy lásson engem. Azt akartam, hogy lásson bennünket.

Kiadó: WOW

Kiadás éve: 

Oldalszám:

Fülszöveg:

Egy feledhetetlen románc, mely a szerelem és a gyűlölet határán táncol.

A nevem Tate. Azonban ő nem így hív. Soha nem szólítana a becenevemen. Szinte szóba sem áll velem. De békén sem hagy.

Régen legjobb barátok voltunk. Aztán ellenem fordult, és a küldetésévé vált, hogy tönkretegye az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek és pletykáljanak rólam az iskolában. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, és szinte belebetegedtem abba, hogy megpróbáljak elmenekülni előle. Még el is utaztam egy évre csak azért, hogy elkerüljem.

De elegem lett a rejtőzködésből, és nem fogom hagyni, hogy egy újabb évemet tönkretegye. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot.

Már egy jó ideje szemeztem ezzel a könyvvel, csupán nem volt lehetőségem megszerezni.
Aztán egy kedves ismerősöm kölcsönadta, én pedig kíváncsian estem neki.

Van nekünk egy Tate nevű főszereplőnk, akinek a gimnázium maga a pokolt.
Gyerekkori volt legjobb barátja ugyanis tesz róla, hogy így legyen. Ám van egy pont, ahol egyszerűen nem lehet tovább tűrni a dolgokat. Tate esetében is eljön ez a pont.
De a visszavágása teljesen más irányba viszi el a történetet, mint várta.

Hősiesen bevallom, hogy az elején értetlenül álltam a dolgok előtt.
A két főszereplő barát volt, aztán történt valami és átment a kapcsolatuk vadász-préda felállásba.
Mikor megkérdeztem barátnőm, hogy mégis miért, azt mondta olvassam tovább, ki fog derülni.
Úgyhogy folytattam.
Haladtam a könyvvel, de amit válasznak reméltem, csak a kérdőjeleket növelte.
Jared egy-két húzása kifejezetten aljas volt, aztán tett valamit, amire azt mondtam, hogy tuti nem gyűlöli Tate-et.
Belerúg az emberbe, hogy aztán felsegítse..miközben a hülye is látja, hogy szükségük van egymásra.
Kikészített ez a kettősség. Annyira vártam már, hogy végre egymás elé álljanak és tiszta vizet öntsenek a pohárba.
Bár tény, hogy a való életben még többet töketlenkednek az emberek, ez ahhoz képest lightos volt.

Annak ellenére, hogy sokáig kerülgették egymást, a szereplők meglepően normálisak.
Tate végre egy tökös hősnő, legalább is miután észheztér, hogy nem kell mindent nyelnie.
Bírtam a szarkazmusát, azt, hogy talpraesett és nem is picsog annyit, mint a hasonló könyvek hősnői.
Jareddel viszont nem tudtam dűlőre jutni. Egyszerűen nem ment. Szerettem, utáltam, aztán újra szerettem...hm, mondjuk azt hiszem többször inkább szerettem. Valami volt benne, amiért minden cselekedete ellenére nem akartam megfojtani.
A közös jeleneteik pedig határozottan perzselőek voltak. Hogy is mondják? Ahol egyszer tűz volt, ott mindig lesz parázs, amit újra fel lehet éleszteni.
Bár, én azért nem ugranak két szó után egy olyan pali karjaiba, aki pokollá tette az életem, de mivel ez egy könyv...
K.C. mint barátnőt is kedveltem, bár nem értettem minden lépését, de végül is ott volt, amikor kellett és ez a lényeg.
Madocnak viszont én nem tudtam megbocsájtani, és második esélyt adni. Az, hogy paraszt volt enyhe kifejezés. És neki igazából nem volt rá jó indoka szerintem.

Hogy mit gondolok összességében?
Tetszett, sőt nagyon tetszett.
Ám valami, egy picike plusz hiányzott, hogy tökéletesnek lássam.
Ennek ellenére minden perc megérte, amit az olvasásával töltöttem.
Nem verték meg a hősnőt, nem erőszakolták meg de...hány iskolai zaklatásról hallunk manapság? Sokról sajnos, úgyhogy épp emiatt volt a regény aktuális és életszagú. Erről a témáról is beszélni kell.
Azon gondolkodtam olvasás közben és utána is, hogy tényleg könnyebb gyűlölni valakit, akit igazából nagyon szeretünk, mint közömbösnek lenni iránta?
Elgondolkodsz ezen, aztán rájössz, hogy tévedtél. Mindenben, amiről azt hitted igaz.