Rebecca Ross: Isteni riválisok (Letters of Enchantment 1.)

Megérdemled, hogy szeressenek. Megérdemled, hogy most, még ebben a sötétségben is örömet érezz.

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 448

Fülszöveg:

Két fiatal rivális szerelemre talál egy mágikus kapcsolaton keresztül, és szembe kell nézniük a pokol bugyraival egy istenek közötti háború viharában, ami örökre megpecsételheti a sorsukat.

Évszázadokig tartó álmukból felébredve az istenek ismét háborúznak. De a tizennyolc éves Iris Winnow csak a családját próbálja egyben tartani. Az anyja függőségével küzd, míg a bátyja eltűnt a fronton. Iris egyetlen reménye, hogy megszerzi a rovatvezetői előléptetést az Oathi Közlönynél.

Hogy megbirkózzon aggodalmaival, Iris leveleket ír a testvérének, majd becsúsztatja őket a szekrénye ajtaja alatt, azonban eltűnnek – és egyenesen Roman Kitt, a rideg, de jóképű vetélytársa kezébe kerülnek. Amikor a férfi névtelenül visszaír Irisnek, kettejük között olyan kapcsolat alakul ki, ami elkíséri a lányt egészen a testvéréért, az emberiség jövőjéért és a szerelemért vívott háború csatájának frontvonaláig.

Megvan az a pillanat, amikor nemhogy állandóan szembejön veled egy könyvsorozat, de ami szembejön az ráadásul csupa-csupa dicséret. Meg akartam tudni, mit és miért imádnak ennyien ebben a történetben.

Iris a Közlöny nevű lapnál dolgozik, és minden vágya, hogy főszerkesztővé váljon. A

Igazából nem sok mindent tudtam erről a regényről, mert annak ellenére, hogy állandóan szembejött, igyekeztem kerülni a véleményeket, nehogy spoilerbe fussak. 

Nagyon érdekes hangulatta van az egész regénynek. Azt gondoltam az elején, hogy ez csak valami egyszerű enemies to lovers story, de hamar rádöbbentem: ez csupán egyetlen szál a sok közül.

Igazából nem is tudom, Rebecca Ross miért nem került hamarabb az olvasmánylistámra. Elképesztő tehetséggel ír, imádtam a levelezéseket (volt olyan, amit többször is elolvastam, és jelöltem magamnnak, mint kedvenc rész), együtt izgultam és féltem a szereplőkkel és nem ötletem se volt, hogy mi fog történni nemhogy a következő fejezetben, de a következő oldalon. Mint egy fantasy köntösbe burkolt háborús regény annak minden borzalmával, szenvedélyével, és reményével, és szinte a bőrömön éreztem a lángok forróságát, a torkomban dobogott a szívem, amikor megjelentek a kopók. És tudjátok, ilyenkor újra rádöbbenek: én ezért olvasok! Ezért az élményért, azért, hogy bekerülhessek egy másik világba, izguljak és féljek a szereplőkkel együtt. Aztán pedig jöjjön a blogbejegyzés róla, és jó szívvel állhassak be a sorba, és ajánlhassam nektek is.

Főleg azért, mert Iris igazán kedvelhető szereplő. Sorra érik őt a csapások, és pont ezért, nem is erős mindig, de a fejlődése vitathatatlan! (És az egyik kedvenc levelemet is ő írta). Hihetetlen igazságérzete, hite, és belső ereje van, bár talán egy ilyen történet nem is működne ilyen jól más hősnővel. Szerettem, hogy ugyan belevágott sok mindenbe, de nem lett felelőtlen és vakmerő. 

Roman Kittet az elején egy összehajtogatott újsággal csapkodtam volna meg. Aztán három fejezet után átgondoltam ezt a tervemet, mert rájöttem, hogy sokkal-sokkal több van benne és mögötte, mint először hittem.Érett, okos, önzetlen, aki nem csak látja a világot és az összefüggéseket, hanem átlát rajtuk.

Szerettem a mellékszereplőkket, főleg Attiet, nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni az ő sorsa a folytatásban. 

És ha már itt vagyok, meg kell említenem Dacrét és Envát is: merthogy itt istenek nem csupán valami hangzatos hívószavak voltak, hanem az egész történet mozgatórugói. Az egész háborút ők robbantották ki, de sokáig nem tudunk róluk semmit a nevükön kívül... aztán a szereplőkkel együtt ismerjük meg őket, az általuk okozott borzalmakat, fájdalmat, és könnyeket.

Ez a történet minden dicsérő szót megérdemel. Ez a történet olyan, mint egy fénysugár, ami akkor is elér hozzánk, ha kénytelen vagyunk a sötétben ülni, és még levegőt se merünk venni.
Nem tudom, hogy lehet egyszerre reményről és fájdalomról, vigaszról és könnyekről írni, de Ross megcsinálta, és lenyűgözött.
Nem tartom kizártnak, hogy újraolvasós kötet lett, de most csak a folytatást akarom nagyon-nagyon!

*Hikari