Gayle Forman: Csak egy nap (Csak egy nap 1.)

„Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egyetlen nap alatt.”

Kiadó: Ciceró

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 392

Fülszöveg:

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri  Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.

A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.

Körülbelül két éve olvastam, akkor nagyon szerettem, de már elég sokat felejtettem, úgyhogy úgy voltam vele, hogy nem fog ártani az újraolvasás.

Továbbra is nagyon tetszett, de már nem ezer százalékos nagy kedvenc.

Történetünkben Allyson egy komplett Európa körutat kap a szüleitől érettségi ajándékként.

A túra utolsó napján azonban meghívják őket a Vízkereszt című Shakespeare darabra. Stratford- upon-avon-ban. Véletlen?

Másnap a vonaton a lány találkozik a színtársulat egyik tagjával.

A fiú, noha hazaindult, felajánlja a lánynak, hogy egyetlen napra elviszi Párizsba.

Allyson belemegy.

Ismerjük be őszintén: ilyen halandó olvasóval soha nem fog megtörténni. Felhasználhatunk hozzá akár ezer hullócsillagot, születésnapi és éjféli kívánságot.

Ezért írják meg a szerzők.

Hogy legalább egy kötet erejéig eljuthassunk mi is egy idegennel a francia fővárosba.

Ugyanakkor mi fér bele egyetlen napba? Ha igazán akarjuk rengeteg minden.

Ez az egyik nagy pozitívuma a regénynek: olyan részletes leírást kapunk, hogy egyszerűen nincs más választásunk, mint magunk előtt látni mindent.

Ez a rész, a merész, kalandéhes Lulu.

De a mi főhősnőnk inkább Allyson mint Lulu. A párizsi kaland után a lány elkezdi a főiskolát.

De valami nincs rendben. Az egész párizsi kaland olyan, mint ami sose létezett, mintha csak az agya illúziója, egy csúnya átverése lett volna.

Allyson lassan rájön, hogy ez nem mehet így tovább: meg kell találnia a válaszokat. És mint tudjuk, ha valamit nem találunk, keressük ott, ahol utoljára láttuk.

Tetszett Allyson karaktere, főleg, amikor előjött belőle a kiváncsi, kalandvágyú Lulu.

Tény, hogy jó lépés volt, amikor végre kiállt magáért, bár ezt megtehette volna hamarabb is.

Willem - akit én következezesen Williamnak hívtam egy ideig - is tetszett, igaz, nem tudunk meg róla túl sok mindent. Csak remélem, hogy a következő kötet változtat ezen.

A többi szereplő is tetszett, Dee kifejezetten. Azt hiszem, mindenkinek szüksége van legalább hasonlóan jó barátra.

Allyson anyját nem egyszer ráztam volna meg nagyon szívesen.

Egyébként kedvem lett beszerezni és elolvasni a regényben említett Shakespeare műveket.

Nem hiszek a véletlenekben. Mindennek, minden találkozásnak oka van, bár lehet, hogy erre csak utólag döbbenünk rá. 

Kalandos ez a regény. Először Párizs miatt, de aztán már a válaszkeresés teszi azzá. 

Jól esett megint olvasni, feleleveníteni a dolgokat, újra kiváncsi vagyok mi történt Willemmel… 

Tetszett, annak ellenére is, hogy az elején nem akartam mindenáron olvasni, de aztán csak elkapott a varázsa. 

Csupán 1 nap. 24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc. 

Van, hogy csupán ennyi időnk van. 

De ez alatt bármi történhet, ha hagyja az ember.