Szabó Magda: Tündér Lala

„Hogyan és miért, azt nem tudja, de csodákon nem is érdemes gondolkozni.”

Kiadó: Móra

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 224

Fülszöveg:
Irisz ​tündérkirálynő örök birodalma fölött beborult az ég: haragszik a varázsló, a hatalmas erejű szereket kotyvasztó vén Aterpater. Hiába öltötte fel a legszebb alakját – fövenyszőke hajú daliaként toppant a szép Irisz elé –, hiába festette ábrándos pillantású kékre eredetileg gonosz-piros szemét: a kétszázezer éves kérő kosarat kapott. S hogy miért? Az igazat kiáltó egyszarvú kis Gigi jóvoltából az országhatárokon belül ez már nem titok: a testőrök nagyszerű kapitánya, a délceg Amalfi áll az ügy hátterében. De kockázatos dolog egy varázslót kikosarazni. Aterpater – akinek már a körme is ősz az öregségtől – nagy ellenfél. És látszólag könnyű a dolga, mert rejtélyes módon eltűnik a királyi jogar. Elcsenője nem más, mint a tündéranya-szomorító kis Lala, Irisz szemefénye. Lala, aki nem szeret rubintáncot járni, aki soha nem akar szappanbuborékba utazni, aki Simon sassal barátkozik, és akinek – deríti ki diadalmasan a varázslói röntgenkészülék – emberszíve van. Ez pedig, a törvények értelmében igen nagy baj. És Irisz úgy érzi minden elveszett… A varázslatosan szép meseregény gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt maradandó élmény.

Szabó Magda munkásságának megismerését az Abigél című regénnyel kezdtem, azonban ez nem egy bimbózó kapcsolat kezdete volt, mert sokáig nem olvastam másik könyvet az írónőtől. Aztán a kezembe akadt a Tündér Lala és úgy döntöttem megpróbálkozom ezzel a más korcsoportot célzó, hangulatában teljesen különböző történettel is.

Történetünk középpontjában az igazán kíváncsi és kalandvágyó tündérkirályfi, Lala áll.  Más, mint a többi tündérgyermek, nem szereti azokat a szokásokat, amiket mindenki más, és örömmel ugrik fejest az ismeretlenbe, amitől más tündér rettegve menekül.
Az aranyszőke hajú ifjú pedig sorra keveredik az őrült kalandokba, amikben egyaránt szerez és veszít el barátokat, miközben sokat tanul a világról és a szeretet mikéntjéről is.

Be kell vallanom, én nem azok táborát erősítem, akik annyira rajonganak Szabó Magda munkásságáért. Talán ő is olyan szerző, akinek a művei megértéséhez és megszeretéséhez kell egy bizonyos érettség és érettapasztalat.
A Tündér Lala  viszont teljesen levett a lábamról és elvarázsolt.

Ez a könyv egyszerűen tündéri. Nem tudok rá kifejezőbb jelzőt, hiába sorolnám a varázslatosat, a csodálatosat, egyik sem adja vissza a könyv hangulatát teljesen. Annyira gyönyörűen kidolgozott világ, és rend tárul elé a lapokon, hogy az valami hihetetlen.

Ráadásul a stílus eléri a legnívósabb szépirodalmi alkotások szintjét, miközben érthető, olvasmányos és nagyon is mesés marad.

A történetnek nincs konkrét középpontja (én legalább is nem éreztem, hogy annyira egy szereplőre élezte volna ki) persze ettől független a kis Lala kapja a legtöbb szerepet. Az ő kalandozásai, kíváncsisága, bohósága színfoltja a könyvnek, ám amivel én eddig nem nagyon találkoztam, hogy nincsenek konkrétan mellékszereplők. Úgy éreztem, hogy mindenkibe belelátunk egy kicsit, olvashatjuk, hogy éppen mit él át, milyen gondolatai vannak. Mintha mindenki kapna valamennyi szerepet, hogy valóban képesek legyen bárki megszeretni a könyvet. Nekem is nagyon kelleme egy kis Gigi.

Nagyon szeretni valóan voltak ábrázolva a karakterek, tényleg akaratlanul is elgondolkodtam olvasás közben: vajon akkor közöttünk is élhetnek tündérek? Igen, felébredt a könyvet olvasva a néhány évvel ezelőtti énem, aki még hisz a csodákban, a varázslatban, a mesékben.

Nem bántam, hogy az Szabó Magda miatt rátaláltam erre az énemre. Felemelő érzés csintalankodni Lalával, érezni Amalfi boldogságát, majd szomorúságát, sajnálni Íriszt, amiért olyan helyzetbe került, amilyenbe (és legszívesebben felpofozni Aterpatert). Hogy miért? Mert nagyon ritka, hogy át tudjam élni egy karakter akár pozitív, akár negatív érzésvilágát, ám Tündérország lakóinál ezt éreztem. Kedveltem Csillt, Kendeficét, Dagit, Pétert, Beátát és a többieket. És bármennyire nem áll az olvasó mégis képes számra venni az ismerőseit, hogy vajon talál-e bennük olyan tulajdonságot, mint a felsorolt szereplőkben.

Hisz az emberek is tündérek...

Ezt a könyvet akkor is érdemes kézbe venni és elolvasni, ha egyébként nem ismeri/uram bocsá’ nem annyira kedveli Szabó Magda regényeit.
Kezdésnek tökéletes.
Szórakoztató, mégis van egy tanmese jellege, tanít és kikapcsol egyszerre.
Talán emiatt adnám gyerek és felnőtt kezébe egyaránt, mert ez a különleges tündérvilág bárkit el tud varázsolni kortól függetlenül.