Danielle Steel: Az igaz szerelem

Kiadó: Merényi
Kiadás éve:1993
OLdalszám: 266
Fülszöveg:
Regényünk főhőse Nancy és Michael. Egy verőfényes napon őrült sebességgel száguldanak az esküvőjük színhelyére. De ez sajnos nem következik be, mert egy végzetes kanyarban egy teherautónak rohannak.
Ez a baleset drasztikusan megváltoztatja mindkettőjük életét. Míg Michael bánatában a munkájába menekül, addig Nancy egy új világban új életet próbál kezdeni. Vajon sikerül-e újra egymásra találniuk? Mennyit ér az adott szó? …. Mindezt megtudhatjuk Danielle Steel lebilincselő regényéből.

                                 ***

Ajándékba kaptam még néhány hónapja a regényt, de eddig valahogy hiányzott a motivációm, hogy el is olvassam. Pedig anya az én koromban szerette, és még romantikus is...mondom akkor egy próbát csak megér. :)
A cselekményt egy elég drasztikus, ahogy ismerősöm mondta, horroriztikus momentum indítja el, de előtte még: Michael és Nancy. Fiatalok, boldogok, romantikusak és szerelmesek, egymással akarják leélni az életüket.
Minden mellettük, és  döntésük mellett áll, kivéve egy embert: Marion-t, a fiú anyját. (erre még később kitérek részletesen) Miután Michael sikertelenül igyekszik meggyőzni az asszonyt a Nancy-vel közös jövőről, feldultan hagyja ott az anyját, nem érdekli annak ellenállása sem a közelgő házassággal kapcsolatban....
Lehet mondani, hogy Fortuna, vagy egyszerűen Michael bevonzotta, vagy azt is, hogy a sors büntet, kinek mi tetszik. A végkifejlet nem változik bármit is teszünk felelőssé: úton a templom felé balesetet szenvednek, és mindannyian sérülnek.
Vajon a lelki vagy a fizikai fájdalom a nagyobb? Melyik gyógyítható könnyebben? Egyáltalán meg lehet-e gyógyulni belőle teljesen?
Ilyen kérdések vetültek fel bennem, ahogy az események hirtelen futószalag szerűvé váltak. Michael kómában, Nancy-nek pedig súlyosan roncsolódott az arca. Viszont lenne megoldás mint mindig. Egy híres, viszont nagyon drága plasztikai sebész.

Itt jön képbe Marion újra. Mint említettem, nem igazán rajongott a házasságnak még csak a gondolatáért sem, sőt igazából utálta Nancy-t a fia oldalán  látni, talán épp emiatt ajánlott üzletet: kifizeti a lány műtétjét, ha az békénhagyja a fiát.
Nancy McAllister pedig belement az alkuba.
Ez a döntés indítja be végérvényes a történetet, már csak amiatt is, mert a két szerelmes, két ellenkező irányba indul el, így pedig egyre messzebb kerülnek attól, akiért bármit megtennének; a másiktól.
Innentől kezdve nem tehet mást az olvasó, csak kivállóként figyelheti egyrészt azt, hogy Michael emberből marionettbábuvá, Nancy pedig marionettbábuból emberré válik.
Főleg az előbbi bosszantott, az viszont nagyon. Nem tudtam, hogy Marion-t vagy Michael-t akarom jól felképelni. Mondjuk lehet mind a kettőt fel kellett volna, csak az asszonyt a hazugságért, a fiacskáját pedig azért, mert soha nem kérdőjelezte meg anyja szavait, annak ellenére, hogy tudta, hogy vélekedik az asszony a barátnőjéről.
Viszont ameddig New York-ban dráma megy, és pofozgathatnékom volt, a San Fransicoi csapatra elismeréssel tekintettem, még annak ellenére is, hogy tudtam, kinek köszönhető. Peter nem csak szakmailag, de emberileg is nagyon Nancy mellett állt, pont úgy, mint Faye, és azt hiszem erre nagy szüksége volt a lánynak, különben lehet nem tudta volna végigcsinálni, és eljutni oda, ahová végül eljutott.

Igazából mesélhetnék én még erről a könyvről: arról, hogy a körülmények hiába változnak, képesnek kell lenni megtalálni az önkifejezésünk módját. Arról, hogy egy apró részünk még akkor is képes hinni, és remélni, amikor úgy gondoljuk, ezek az érzések kihaltak belőlünk. Arról, hogy cselekedetek és a külső megváltoztatása nem jár az érzelmek megváltoztatásával.
De én már nem mesélek...megteszi ezt helyettem a regény. Hogy miről mesél majd az általam felsoroltakon kivül, ha hagyod neki? Szerelemről, mely szívek között született. Egy ígéretről...egy gyöngysor szimbolizálta ígéretről. Ígéretről egy fiú és egy lány között. Egy ígéretről, amelyik bebizonyítja, hogy jó fiatalnak, romantikusnak és szerelmesnek lenni.