Diana Wynne Jones: A másik palota (Palota 3.)

"Nem buta, csak sosem veszi a fáradságot, hogy mélyebben belegondoljon."

Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 304
Fülszöveg:
A kissé földhözragadt Charmainnek minden vágya, hogy zavartalan nyugalomban olvashassa kedvenc könyveit. Ez persze nem könnyű, ha az ember nagybátyja varázsló, aki ráadásul éppen segítségre szorul. A másik palota izgalmasabb mint a világ legjobb vidámparkjának legelvarázsoltabb kastélya. És én is szeretnék egy ilyen nagybácsit! A napokban elhunyt Diana Wayne Jones könyvében ismét remek szereplőkkel találkozhatunk, akikre számtalan kaland vár, ám a rengeteg váratlan fordulat után végül most is minden a helyére kerül.



A trilógia befejező kötete. Vártam is, meg nem is, igazából már nem tudtam, hová lehetne ezt még fokozni.
Lehetett, méghozzá egész ügyesen.

Ezúttal egy Charmain nevű főszereplőt kapnak az olvasók, aki menthetetlenül könyvmoly. Bevallom, ezen tulajdonsága miatt rögtön megkedveltem.
A lány feladatot kap: el kell menni vigyázni egy távoli rokona házára, amíg az távol van.
Amint Charmain átlépi a küszöböt, kezdetét veszik a csöppet sem várt kalandok.

Igazából nem volt ez rossz, pedig tartottam tőle, hogy gyengébb lesz a többi kötetnél.
Igazán érdekes megoldást talált az irónő a palotára, piros pont érte.
Ráadásul a varázslatok nagy számban előfordulása is bűbájossá teszi a történet.
Sajnos ebben a kötetben voltak olyan részek - főleg a közepe tájékán - amit kissé laposabbnak éreztem, de szerencsére ezeken a részeken hamar túllendültem.

Nekem ez most nem volt annyira olvasmányos, mint az eddiek, mégis jól haladtam vele. Egyrészt az izgalmas cselekmény másrészt a szereplők miatt.

Charmain, mint mondtam is igazi könyvmoly, ugyanakkor az ismeretlen helyzet ellenére meglepően érett és talpraesett módon viselkedett.
Peterről ez már annyira nem mondható el, bár a kétbalkezessége még aranyos is volt. Végre nem egy mindenben tökéletes férfi szereplő.
Lelencet nagyon szerettem, valószínű azért, mert nrkem is van itthon egy fehér szőrpamacsom.
A koboldokat és a lobikokat behozni pedig jó ötlet volt. Az előbbi lények ritkán vannak rivaldafényben, az utóbbi pedig egy teljesen új fantasy lény lett.

Végül is tetszett a trilógia, örülök, hogy nem hagytam abba az első kötetnél.
Mindegyik része egyedi, élvezhető mese, egy kis varázslattal, ilyen-olyan kastéllyal, jó stílusban megírva.
Ez a kötet méltó lezárás, új és már ismert, a szívemnek kedves szereplőkkel.
Az palota vándorolt, az égbe szállt, majd megpihent a másik mellett.
És èn nagyon élveztem mindhárom utazást.
.