Boldog 4. blogszülinapot Írásaim Tárháza { + Nyereményjáték}
Sziasztok!
Vagy inkább hajnalt, szerintem rajtam kívül még mindenki javában alszik. Nem baj, csak én vagyok felpörögve.
Mondjuk jó okom van rá.
Ugyanis tegnap 4 éve nyitotta meg kapuit az Írásaim Tárháza!
Bizony ám, kérem szépen szülinapos bejegyzés érkezik, ami előre láthatóan hosszú lesz. Vagy nem, ez eléggé relatív.
Már egyszer elmeséltem, hogy mikor és hogyan kezdődött számomra ez az egész blogolásdi, szóval ezzel nem fárasztanék senkit sem, inkább ez most amolyan érzések és benyomás poszt lesz.
A fene se gondolta, hogy nekem ennyi kitartásom van, hogy több éven keresztül, töretlenül csinálok valamit.
Főleg, amikor látom magam körül, hogy minden újonnan nyíló blogra jut legalább egy, ami örökre (vagy ideiglenesen) lehúzza a rolót.
Ehhez képest én még mindig BlogOrszág tagja vagyok, tüsténkedő kis bloggere, remélem értékes tagja a közösségnek.
Azt hiszem, így a negyedik évre rájöttem, mi a titkom(már ha ez nevezhető titoknak): imádom ezt csinálni.
Nem a nézettség miatt.
Nem a recenziós példányok miatt.
Nem az egyre több és több poszt miatt.
Hanem magam miatt.
Mert kikapcsol, mert szórakoztat, mert fejleszt.
Oké, nem leszek álszent, azért jól esik a kis szívemnek, amikor egyik-másik bejegyzésen több száz kattintás van, amikor a kiadó megosztja a recenziómat, vagy az adott könyv szerzője kirakja az értékelést. Emberből vagyok, vágyok az elismerésre, még szép, hogy élvezem a virtuális buksisimit.
Ugyanakkor nem feszülök már rá annyira erre a Posztolnomkellmerthanincstartalomminekablog?! dologra úgy, mint régen.
Mert rájöttem, hogy semmi értelme kényszerből írni(oké, erre igazából a NaNo világított rá számomra, de erről majd egy másik bejegyzésben), mert különben pont az veszik el, amiért még mindig csinálom ezt az egészet.
A szórakozás a szórakoztatás.
Érezhető, ha egy poszt muszájból van megírva, ahogy érezhető az is, ha a posztoló is azért pötyögte be az adott sorokat, mert örömét lelte benne. Én ezt saját magamon is tapasztalom, és szerintem aki blogol/blogot olvas, alá tudja ezt támasztani.
Az elmúlt négy év, de főleg az utóbbi egy év mottója számomra a következő volt: Ne akarj senkinek megfelelni, csak saját magadnak.Igyekeztem ezt mind a blog esetében, mind a magánéletben megjegyezni, szem előtt tartani és használni. Több-kevesebb sikerrel.
De tény, hogy kaptam általa egy saját magamnak adott szabadságot azóta, hogy nem méricskélem magam másokhoz, és valahogy nem érzem a frusztrációt sem, ha XY ebben vagy abban jobb /előrébb van nálam. Lehet, hogy soha nem lesz több száz követőm, az is lehet, hogy soha az életben nem fogok kiadni egyetlen könyvet sem, most már viszont csak azt kérdem magamtól: és akkor mi van?
Lassan befejezem a rizsát, de előtte még valamit meg kell említenem.
Tavasszal sikerült interjút készítenem John O' Leary-vel, ez pedig hatalmas löket volt abban az irányba, hogy legyek kicsit bátrabb, és ha marad bennem kérdés egyik-másik külföldi olvasmányommal keressem fel a szerzőt, mert nagy az esélye, hogy válaszolni fog.
A másik, hogy valóra vált egy olyan bakancslistás tervem, amit egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna: siklóernyőzhettem.
Az egyik dolog a blogger, a másik a magánéletemre volt főleg kihatással, de mindkettő sokat jelent számomra, még ha különböző okból is.
Most pedig térjünk rá arra, amit mindenki várt: a NYEREMÉNYJÁTÉKra.
A képen látható könyvet és könyvjelzőt nyerheted meg.
Ha mindennel kész vagytok, már csak email címet kell adnotok, ahová írhatok, ha te vagy a szerencsés.
FONTOS! A nyertesnek 48 óra áll rendelkezésére visszajelezni az email-re.
Csak magyarországi címre vállalok postázást MPL vagy Foxpost automatával.
A játék december 8-án, délben ér véget.
a Rafflecopter giveaway
Vagy inkább hajnalt, szerintem rajtam kívül még mindenki javában alszik. Nem baj, csak én vagyok felpörögve.
Mondjuk jó okom van rá.
Ugyanis tegnap 4 éve nyitotta meg kapuit az Írásaim Tárháza!
Bizony ám, kérem szépen szülinapos bejegyzés érkezik, ami előre láthatóan hosszú lesz. Vagy nem, ez eléggé relatív.
Már egyszer elmeséltem, hogy mikor és hogyan kezdődött számomra ez az egész blogolásdi, szóval ezzel nem fárasztanék senkit sem, inkább ez most amolyan érzések és benyomás poszt lesz.
A fene se gondolta, hogy nekem ennyi kitartásom van, hogy több éven keresztül, töretlenül csinálok valamit.
Főleg, amikor látom magam körül, hogy minden újonnan nyíló blogra jut legalább egy, ami örökre (vagy ideiglenesen) lehúzza a rolót.
Ehhez képest én még mindig BlogOrszág tagja vagyok, tüsténkedő kis bloggere, remélem értékes tagja a közösségnek.
Azt hiszem, így a negyedik évre rájöttem, mi a titkom
Nem a nézettség miatt.
Nem a recenziós példányok miatt.
Nem az egyre több és több poszt miatt.
Hanem magam miatt.
Mert kikapcsol, mert szórakoztat, mert fejleszt.
Oké, nem leszek álszent, azért jól esik a kis szívemnek, amikor egyik-másik bejegyzésen több száz kattintás van, amikor a kiadó megosztja a recenziómat, vagy az adott könyv szerzője kirakja az értékelést. Emberből vagyok, vágyok az elismerésre, még szép, hogy élvezem a virtuális buksisimit.
Ugyanakkor nem feszülök már rá annyira erre a Posztolnomkellmerthanincstartalomminekablog?! dologra úgy, mint régen.
Mert rájöttem, hogy semmi értelme kényszerből írni
A szórakozás a szórakoztatás.
Érezhető, ha egy poszt muszájból van megírva, ahogy érezhető az is, ha a posztoló is azért pötyögte be az adott sorokat, mert örömét lelte benne. Én ezt saját magamon is tapasztalom, és szerintem aki blogol/blogot olvas, alá tudja ezt támasztani.
Az elmúlt négy év, de főleg az utóbbi egy év mottója számomra a következő volt: Ne akarj senkinek megfelelni, csak saját magadnak.Igyekeztem ezt mind a blog esetében, mind a magánéletben megjegyezni, szem előtt tartani és használni. Több-kevesebb sikerrel.
De tény, hogy kaptam általa egy saját magamnak adott szabadságot azóta, hogy nem méricskélem magam másokhoz, és valahogy nem érzem a frusztrációt sem, ha XY ebben vagy abban jobb /előrébb van nálam. Lehet, hogy soha nem lesz több száz követőm, az is lehet, hogy soha az életben nem fogok kiadni egyetlen könyvet sem, most már viszont csak azt kérdem magamtól: és akkor mi van?
Lassan befejezem a rizsát, de előtte még valamit meg kell említenem.
Tavasszal sikerült interjút készítenem John O' Leary-vel, ez pedig hatalmas löket volt abban az irányba, hogy legyek kicsit bátrabb, és ha marad bennem kérdés egyik-másik külföldi olvasmányommal keressem fel a szerzőt, mert nagy az esélye, hogy válaszolni fog.
A másik, hogy valóra vált egy olyan bakancslistás tervem, amit egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna: siklóernyőzhettem.
Az egyik dolog a blogger, a másik a magánéletemre volt főleg kihatással, de mindkettő sokat jelent számomra, még ha különböző okból is.
Most pedig térjünk rá arra, amit mindenki várt: a NYEREMÉNYJÁTÉKra.
A képen látható könyvet és könyvjelzőt nyerheted meg.
Ahhoz pedig, hogy részt vehess a játékban, nem kell mást tenned, mint likeolni a Gubanc ékszer, oldalt, illetve ajánlani nekem egy könyvet (tényleg legyen egy "xy könyv, mert..." rész, ne csak egy cím) amit mindenképp olvassak el jövőre és írjak róla posztot a blogra.
A blog facebook oldalának likeolása és a blog követése nem feltétel, de minden új embernek örülök.Ha mindennel kész vagytok, már csak email címet kell adnotok, ahová írhatok, ha te vagy a szerencsés.
FONTOS! A nyertesnek 48 óra áll rendelkezésére visszajelezni az email-re.
Csak magyarországi címre vállalok postázást MPL vagy Foxpost automatával.
A játék december 8-án, délben ér véget.
a Rafflecopter giveaway
Mindenkinek sok szerencsét kívánok!
Olvassatok továbbra is *mosoly*
*Hikari
Olvassatok továbbra is *mosoly*
*Hikari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése