„Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban” - 111 éve született Radnóti Miklós

Radnóti Miklós az egyik kedvenc költőm, a polcomon egy komplett "Radnóti sarok" is található. Emiatt néhány gyönyörű versrészlettel emlékeznék a ma 111 éve született költőre.



Igazából irtó nehezen tudtam kiválasztani csupán 10 részletet, de próbálkoztam. Szerintem jókat találtam, ráadásul igyekeztem kevésbé ismerteket (is) összegyűjteni.
Azonban mielőtt megmutatnám a verseket, egyetlen prózai művéből, az Ikrek havából mutatnék egy részletet nektek, hiszen az, hogy születésekor édesanyját és ikertestvérét is elvesztette, nagy mértékben befolyásolta életét, és megjelent költészetében is.

“– Hogy halt meg anya? – kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit.
– Tanulj és ne kérdezz butaságokat! Meghalt!
– Hogy halt meg? miért halt meg? – a hangom megijeszthette, mert felém fordult és összekulcsolta a kezét.
– A szíve nem bírta, ikerszülés volt.
– Ikerszülés volt? – mondtam ámulva utána.
– Mi mindent rejtegetnek ezek még! – csikordítottam össze a fogam, s a kezem ökölbeszaladt…
Micsoda család! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél!
– Hol az ikertestvérem? – támadtam a nénire gyanakodva.
– Meghalt, gyönge volt, egy-két percig élt csak. Az is fiú volt.
– És?
– Mit és?
– És… és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek?
– Azért – törölt ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni –, de ezen már úgysem lehet segíteni, ne kérdezgess, és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld magad!
– Dehogyisnem való! – dühöngtem. – És apa?
– Hát nem hagysz békén? Apád nem volt Pesten, egy órával később érkezett meg. Tanulj és hagyj békén!
Egy nagy lélegzettel visszanyeltem torkomból a szívemet.
– Huszonnyolc éves volt akkor szegény Ilona – sírta hirtelen a néni és kiment a konyhába. Rányitottam, de visszanyomta az ajtót és megfordította a kulcsot a zárban a konyha felől. – Tanulj és hagyj békén – kiabálta nedves hangon.
– Én a falhoz vágtam volna apa helyébe azt a kölyköt, tudja? – ordítottam az ajtón át.
– Bolond vagy? Milyen kölyköt? – nyílt ki hirtelen az ajtó.
– Engem – sziszegtem összeszorított szájjal –, mindenki meghalt neki, csak én maradtam! És most azt se lehet tudni, hogy én haltam-é meg, vagy a testvérem. Ha ikergyerekek vannak, honnan lehet azt tudni?!
– Megbolondultál? – akadtak el a néni könnyei. – Gyere, elmegyünk a moziba!
– Nem megyek a moziba! – tomboltam –, nem kellett volna engedni, hogy gyerekei legyenek anyának, ki volt az a hülye orvos, aki hagyta? Majd megölöm! – rúgtam bele a dívány sarkába s az utcára rohantam.
S akkor elkezdődött valami, amiről csak verset lehet írni.”

1)

Milyen mély volt gyerekkorom
s milyen hűvös.
Hívó szavad helyett kígyó
szisszent felém játékaim
kis útain, ha este lett
s párnáimon vért láttam én
a gyermeket elrémítő,
nagy, hófehér pehely helyett.

2)
Meglepett és mozdulatlan,mégis mozog;
csókot vár teste csókos gödre,

ezernyi domb, völgy, bársonyos pihe.

Kékeres két keze halovány,

és mert néhány virágot hoztam

a szeme újra rámcsodál.

Most rámismer és megköszöni,

(kis ajka csúszós és remeg,)

– ó, így megölelni volna szép –

de én csak lázas kis ajkát csókolom.

3)
Ne nézz úgy rám, hisz csak fáradt vagyok.

Én már látom, hogy a te szemedben

A fáradtságom is benne ragyog…

4)
Mi lesz most azzal, aki míg csak él,
amíg csak élhet, formában beszél
s arról, mi van, – ítélni így tanít.
S tanítna még. De minden szétesett.
Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.

5)
Barátaim, ha rövid a papír
az ember akkor apró verset ír;
higgyétek el, a rövid is elég,
meghalok, s úgyis minden töredék.

6)
Ó, mily régóta is szeretlek!
két napja már, hogy nem ölelsz meg!
Körmöm lehellem és már írom is:
„szeretni foglak túl a síron is!”

7)
Úgy gyötri a testet utánad a bánat,
úgy röppen a lélek utánad, elébed,
ó, semmi, de semmise már! ez a zápor
sem mossa le rólam a vágyat utánad. 

8)

Mikor láthatlak újra,

nem tudom már,

ki biztos voltál,

súlyos, mint a zsoltár,

s szép, mint a fény és oly szép,

mint az árnyék,

s kihez vakon,

némán is eltalálnék.

9)
Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

10)
Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

A tíz vers címek szerint:
1) Huszonnyolc év
2) Beteg lány az ágyon
3) Szent szerelmi újraélés
4) Ó, régi börtönök
5) Hajnaltól éjfélig 
6) Este a hegyek között
7) Zápor
8) Levél a hitveshez
9)  Mint észrevétlenül
10) Razglednicák

A bejegyzés végén pedig itt hagyom a saját költeményemet is. Még tavaly írtam, a 110. évfordulóra, de úgy érzem, hogy ezt most azért itt hagyom, fogadjátok szeretettel.

K. A. Hikari: Radnóti Miklós

Ha kedvenc költőmnek a nevét kérdezed,
Nem tudhatom miért, de ő jut eszembe
Az érzés, mi szívembe költözik
Amikor verseit veszem kezembe.

Napsütéses, októberi délután volt
Mikor a verseket velem megszerettette
Magamtól mélyedtem el költészetében
Nincs még annak huszonnyolc éve.

Olykor puha takaróként ölelnek át a rímek
Ha a Bájolót dúdolja a szeles november
Tán’ sosem leszek olyan tehetséges, mint ő,
Aki verseiben örökké halhatatlan ember.

*Hikari