Feketén vagy tán' cukorral és kis tejjel?

Mielőtt elkezdtem az egyetemet, sok helyről hallottam hogy „ha eddig nem kávéztál, majd vizsgaidőszakban rászoksz”. Nem hittem el.

De rádöbbentem, hogy ezeknek az embereknek igazuk lett. Csak nem vártam ezzel vizsgaidőszakig.

Igazából már egyetem előtt is kávéztam, valamikor gimnáziumban kezdtem el végzősként. Reggel egy bögre kávé, tejjel cukor nélkül, és tuti, hogy aznap már nem leszek harapós. Meg az is, hogy képes leszek koncentrálni.

Pedig - és erre az utóbbi hónapokban jöttem rá -, nem is a koffeintartalma miatt iszom. Nekem az íz miatt kell.
Valahogy jó érzés elkortyolgatni egy bögrével, miközben bekapcsolom a gépet, megnézem, történt-e valami érdekes a közösségi médiában (nem szokott), elküldöm a szokásos reggeli üzeneteket, meg azért előkészülök a napra.
Most, hogy karantén van, ilyenkor tervezem meg fejben a napomat, hogy melyik feladatomat milyen sorrendbe készítem el majd.

Hétvégén talán annyiban más a helyzet, hogy gép és online jelenlét helyett könyvet veszek a kezembe,  és adok magamnak reggel annyi olvasási időt, amíg kihűl a kávém. Ilyenkor születnek olyan haikuim is, mint ezek:

Feketén vagy tán'

Cukorral és kis tejjel?

Te hogyan szeretsz?

Jelenléteddel

Teszed édessé minden

Reggeli kávém.

A második azért is bír szimbolikus jelentéssel, mert egyébként cukor nélkül, csak tejjel iszom a kávémat. Egy csapzott kanál cukor is csak akkor kerül bele, ha épp nincs itthon tej, csak víz.

A Lagom című könyvben olvastam egy nagyon jó idézetet: "A kávészünet nemcsak kávézás, hanem kommunikáció, a kapcsolatok ápolása."
A Hygge című könyvben szintén van egy nagyon jó mondat, ami kiegészíti az előbbi idézetet: "Van abban valami megnyugtató, ha egy csésze forró kávét tartunk a kezünkben. Határozottan elvezet a hyggéhez."

Azt hiszem, mind a svédek, mind a dánok nagyon jól megfogalmazták, összefoglalták, miért is szeretek/szeretnek az emberek kávézni.

Igen, a társaságért is. Amikor rég látott ismerőssel találkozom egy kávézóban, és egy finom kávé mellett átbeszéljük, hogy kivel mi történt az elmúlt időszakban.

Tény, ez a fajta kikapcsolódás az utóbbi hetekben elmaradt (reménykedek benne, hogy hamarosan lehetőség lesz rá megint), de ettől függetlenül a kávézás, mint olyan, továbbra is egy kikapcsolódást adó tevékenység. 

Kerülöm az erőszakot, de Moira gondolataival nagyon egyet tudok érteni: "Kávét főzött. Az én konyhámban. Az én kávéfőzőmmel. Ha másért nem, márcsak ezért is lelőhetném."

Egy ismerősöm mondta egyszer, hogyha találsz valakit, aki tudja, hogy iszod a reggeli kávédat, ne engedd el, mert ritka kincs.

*Hikari