Whitney G.: Barátod: Carter

„Vannak emberek, akiket csak egy szóra, vannak, akiket egy időre, és vannak, akiket örökre mellénk sodor az élet.”

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 288
Fülszöveg:
Barátok ​vagyunk.
Csak barátok. De tényleg…
Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom.
Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást.
Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást.
(Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…)
Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt.
Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni.
Ám egy éjszaka minden megváltozott.
Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia…
Barátok vagyunk. Csak barátok.
Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…
Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz.

Nyaralni jöttem és ahhoz valami könnyed, semmi extra könyvet kerestem, amin jól lehet szórakozni. Erre böktem rá csupán borító alapján, és nagyon hálás vagyok a kiadó e-könyveiért, hogy ebben a formában magammal tudtam hozni.

Arizona és Carter negyedikes koruktól kezve ismerik egymást, és ugyan időközben mindketten felnőttek, ők megmaradtak, nagyon jó barátoknak. Olyanoknak, akik mindent megosztanak egymással, nincsenek titkaik, csak egy csomó közös programjuk.
Egészen addig, amíg rá nem jönnek arra, hogy fiú és lány között, akármit állítanak is, nem létezik barátság.

Elég jó véleményeket olvastam a kötetről megjelenés után, de annyira azért mégsem vonzott. Egészen az elmúlt néhány napig, amikor tényleg semmi extrát nem akartam a könyvtől a szórakozáson és a kikapcsolódáson kívül.
Szeretem az ilyen gyerekkor óta barátok történeteket, mert így legalább van alapja a szereplők kapcsolatának, van mire építeniük. Ettől függetlenül rettentő gyorsnak éreztem azt, ahogy hőseink között kialakult a vonzalom és bevallom majdnem félbe is hagytam, amikor rájöttem, hogy mennyire elmegy a sztori a szex irányába.
Ami igyekezett menteni a helyzetet, azok a gyerekkori levelezések voltak, azokat élveztem olvasni, ugyanolyan cukik voltak az általános iskolai, mint a gimis levélváltások.
Viszont jobban örültem volna annak, ha az ágyba bújás helyett például a szakács sulis jelenetekre kerül a hangsúly, az nagyon tetszett és mégse lett szerintem megfelelően kiaknázva a lehetőség. Még annak ellenére sem, hogy hősnőn elméletben egy ilyen iskolában is tanul, igazából magáról a gasztro részről alig tudunk meg valamit, hiszen az nem egy túl vidám része a történetnek. Viszont szereplőink annyit ülnek kajázdában, hogy még én is megkívántam a gofrit, valami extrém, nem mindennapi feltéttel.

Arizona nagyon furcsa női főszereplő lett. Nem feltétlenül naivnak hívnám, inkább csak bosszantott, hogy nem látta a fától az erdőt, aztán meg játszotta a megsértett, hisztis kislányt.
Carter a hősnőhöz hasonlóan olyan... semmilyen. Egy nőcsábász, ez kiderült, de mást nem igazán tudtunk meg róla, például azt sem, hogy mégis mi van a családi hátterévrl.
Akire kíváncsi lettem az főleg Josh. Nem tudom kap(ott)-e önálló történetet.

Amolyan egyszer olvasós, nyaralásos limonádé történet. Kicsit sajnálom, hogy ennyire az erotika került fókuszba és ennek lett alárendelve a történet többi része. Szórakoztató, csak klisés, ezt pedig sajnálom.

*Hikari