Aktív pihenés: a lelkivilágomnak erre volt szüksége

Nagyon bizonytalan volt, hogy idén elmegyek-e nyaralni. Külföldet teljesen kizártam főleg a vírus miatt, de még belfölddel kapcsolatban is bizonytalan voltam. Aztán rájöttem, hogy végül is néhány nap kikapcsolódás, és levegőváltozás jót fog tenni, így mégis lett néhány nap.

Igazából annyira spontán módon és gyorsan lett eldöntve, hogy akkor nem töltünk itthon pár napot, hogy igazából fel se fogtam. Hétfő este meglett a kutya vigyázója, úgyhogy kedden már pakoltunk is, hogy akkor indulás van.

Nem terveztünk nagy dolgot, Esztergom mellett volt az úti célunk, egy barátunknál. Három évvel ezelőtt már nyaraltam itt egyedül, most azonban ketten mentünk anyával.

Estére értünk Monikához, a kertbe begurulva Pici pont ugyanúgy letámadt, mint amikor legutóbb voltam ott. Oké, ez a kutya mindenkinek örül és mindenkit összepuszilgat, de azért egy kis részem szeretné azt hinni, hogy konkrétan én voltam az öröme oka.

Egyébként nagyon szeretek Monikánál lenni, főleg a nyugi miatt, ami az egész környékén van. No meg persze a teljesen akadálymentes ház miatt is. De most főleg a környék miatt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzott/jól esik majd a levegőváltozás, csak akkor akkor jöttem erre rá, amikor már ott voltam.

Másnap nem lehetett túl sokáig ágyban pihengetés, ugyanis előző este lebeszéltem Eszes Ritával, hogy tervezünk kirándulni Tatán, szóval próbáljuk már meg összehozni a találkát, ha már Könyvhéten/Könyvfesztiválon ez sosem akar összejönni. Szerencsére sikerült összeegyeztetni, és legnagyobb meglepetésemre és boldogságomra nem csak Rita, hanem Deni kutyus is jött. Halljátok, minden kívánságom így teljesüljön. Az Öreg tó és környéke egyszerűen gyönyörű, olyan mesevilágba illő, legszívesebben haza se jöttem volna, még egy novellára is megihletett. Megnéztük a helyszínt ami Macskarévet ihlette, beszélgettünk írásról, készülő regényről, Japánról, egyaránt és a találka végén még Rókatündér dedikálásom is lett. Imádtam annak a délelőttnek minden percét, nagyon jól éreztem magam és nagyon örülök, hogy végül tudtunk találkozni. 

A séta után egyébként beültünk egy, Rita által ajánlott étterembe is. Azt elfelejtette említeni, hogy megtermett férfiembernek elegendő adagokat adnak, viszont nagyon nagyon finom volt.

A japán szöveg:
yorushikune =  yoroshiku onegai shimasu
rabu rabu = love, love (katakanával írva)
Mindkettő baráti, közvetlen forma

Éppen hogy kifújtam magam a tatai élménydús kirándulás után, szerdán jött a következő programunk: Gyál és Budapest. Előbbire kerekesszék javítás miatt mentünk, már a vírus előtt is esedékes volt, de aztán jött, hogy senki-sehová és mindenki, aki teheti maradjon otthon, úgyhogy a szerelés egészen idáig csúszott. 

Most viszont sor került rá, úgyhogy kaptam új lábtartót ahelyett, amit sikeresen letörtem még hónapokkal ezelőtt, és a fékemet is kicseréltük egy sokkal könnyebbre. Plusz felfújtuk a kerekeket, mert 1,5 bar nyomás volt bennük 6 helyett. Hoppá :D

Miután ezen túl estünk, elindultunk vissza Pestre, ahová már korábban lebeszéltem egy programot. Ugyanis találtam egy kerekesszék átalakító szerkezetet, aminek az a lényege, hogy a vázhoz kell csatolni, és máris úgy működik, mint egy háromkerekű motor. Amit én kipróbáltam annak 20 khm/h a max sebessége, de ez máris sokkal de sokkal gyorsabb, mint az, amit sima kézi hajtással elérnék. Főleg, hogy egyáltalán nem kell erőt kifejtenem, csak gázt adnom, és már megy is. Szuper élmény volt kipróbálni, és tudni, hogy van ilyen itthon is, mert eddig csak videót láttam róla.

A két napos jövés-menés péntekre eléggé megcsapolta az energiáimat, úgyhogy anyát egyedül küldtem el Esztergomba, én maradtam otthon Monikával, és állítom, hogy jó volt ez így. Olvastam a kutyákkal a kertben, aztán amikor beborult, majd nem sokkal később esni is kezdett, bemenekültem a házba, és nagyon támogattam Monika azon ötletét, hogy süssünk valami gyors és finom édességet. Épp akkor toltuk be a márványkuglófot a sütőbe, amikor anya megérkezett, úgyhogy amíg ő mesélt az esztergomi kirándulásáról, kész is lett a kuglóf. A mogyoró a tetején a saját extránk, de nagyon jól feldobta. Egy-egy kóstolónyi falatot a nem kakaós tésztarészből kaptak a kutyák is, és ahogy a szájukat nyalták, szerintem egyetértettek velünk, hogy ez isteni finom lett.

Értékeltem is

Szombaton ebéd után indultunk haza, és be kell vallanom, úgy éreztem, túl gyorsan ment el ez a néhány nap, simán maradtam volna még. 

Most már tudom, hogy rosszul tettem volna, ha itthon maradok, és igazából lelkivilágomnak volt szüksége arra, hogy néhány napra kiszakadhassak a megszokottból, hogy mászkáljak, de mégis lelassuljak, és csak élvezzem a pillanatot. 

Jövőre ismétlek, hisz' annyi felfedezetlen csodahely van még a környéken!

Ti voltatok/mentek valahová nyaralni idén?

Van már úti cél? Helyek, amiket mindenképp meg szeretnétek nézni?

*Hikari