Poet péntek

Szép estét!
Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset.
Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.

Erre a versre teljesen véletlenül bukkantam rá, de már első olvasásra nagyon megtetszett. Annak ellenére is, hogy nem igazán van kapcsolatom Rejtővel (A tizennégy karátos autóba belekezdtem tőle, de néhány oldal után hagytam...) ez a verse nagyon tetszik. Ti mit gondoltok?

Rejtő Jenő: Furcsa esték
Most néha-néha álmodozni szoktam
nevetséges ez nagyon, de szép.
Az ember alkonyatkor meghatottan
álmodik csendben egy-két bús mesét.

Hogy - teszem - lassan elmúlik az ősz
vagy mondjuk nyárral álmodik szegény
vagy meglát Téged amint csendben jössz
és mondjuk sír is éjnek idején.

Vagy hogyha éppen utópiát vágyom
megcsókolom lágyan a kezed
vagy néha-néha megcsókollak szájon
bolond, bús kis álmocskák ezek.

És ránk borul az éjjel édesen
és látom, hogy nekünk mindent lehet
az ilyenek nem álmok, kis szívem,
ez már egy bódult, lázas őrület.

*Hikari