Peter Mayle: Kutyaélet

Hátrányos indulásom ellenére szép életet tudhatok magam mögött. Kegyes volt hozzám a kutyák védőszentje.

Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 184
Fülszöveg:
Ez itt – mondjuk – egy napló. Azaz, mivel a kutyáknak köztudottan nincs időérzékük, inkább esetleges, csapongó gondolattár, jobbára minden időrend nélkül. Elmélkedés ember és kutya kapcsolatáról, megspékelve az emberi miben létről szóló újszerű megfigyelésekkel, új nézőpontból: körülbelül térdmagasságból. Fiú, a szerző, fajtatiszta paranoiás. Nagyzási hóbortjához heveny üldözési mánia társul, mely utóbbi a taktikailag megfelelő pillanatokban jelentkezik. Rendkívül bonyolult jellem. Naplója, mely valahová Prousté és Fülesé közé sorolható, sok helyütt gyalázkodó és kegyetlenül énközpontú. A nagy bölcselőktől vett idézetek közé gyakorlatias kutyaügyek keverednek. A csupa szellem és humor Kutyaélet, melvet Edward Koren illusztrált gazdagon, sajátos írói hangjával és gyakran nyers szókimondásával felejthetetlen kutyaszemélyiséget rajzol az olvasó elé.

Szeretem a kutyás könyvekete, és még jobban szeretem a kutya szemszögéből írt történeteket. Nagyon szépen köszönöm a Partvonal kiadónak a recenziós példányt.

Történetünk elbeszélője egy kutyus, aki már születésétől kezdve mesél nekünk. Újszülött, tejszagú kiskutyából lassan langaléta kamasszá cseperedik, azonban a gazdájának nincs rá szüksége, így a kóbor kutyák életét is megtapasztalja, mielőtt révbe ér.

Mint mondtam, szeretem a kutyás narrációval írott történeteket, van egy különleges bájuk. Peter Mayle-nek is sikerült ezt a bájt belevinni a történetébe. Az egész könyv egyszerűen csak… cuki volt. Semmi extra, ennek ellenére rettentő jól szórakoztam, és gyorsan is haladtam a történettel.

Kutyatulajdonosként időről-időre felteszem a kérdést, hogy vajon mi járhat a négylábúm fejében? Ő ugyan nem tud válaszolni, de Fiú megtette helyette. Sok-sok komikus és olykor ismerős helyzetbe keveredett.
Tetszett, ahogy különbséget tudott tenni az élethelyzetei, a gazdái között, illetve ahogy egyre jobban alkalmazkodott az új kétlábúihoz, azok kutyáihoz.

Fiú a könyv szerint valami vadászkutya keverék, de nem igazán tudtam elvonatkoztatni a borítón lévő egyszerű, barna, loncsos kutyustól. Talán nem is baj, hiszen ezért szeretek olvasni: a képzeletem nem mindig olyan képet vetít a szemem elé, amit mondjuk leírás alapján gondolok.

Sajnos, a könyv elég rövidke, így nem szívesen írnék róla hosszabban. El kell olvasni, belelátni egy kicsit Fiú fejébe, a gondolataiba, és jól szórakozni.
A szórakozás egyébként is jól jön a jelenlegi helyzetben, ez a történet pedig nincs híján megmosolyogtató jeleneteknek.
Néhány jó tanács, mielőtt belekezdenél a könyvbe: 1) legyen nálad enni-innivaló és rendelkezz néhány óra szabadidővel, mert úgyis egyszerre akarod elolvasni a történetet.
2) A macskák veszélyesen agyafúrt állatok
3) Az ebédlőasztal alatt terjed igazán jól a pletyka.
4) Puskával nem lehet vadászkutyát nevelni.
5) Az embernek kutyán kívül a könyv a legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van olvasni.

*Hikari