Kristen Ciccarelli: Az ​utolsó namsara (Iskari-trilógia 1.)

Soha ne feledd: nem az vagy, amit állítanak rólad, hanem az, ami benned lakozik!

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 448
Fülszöveg:
„Mindenek ​kezdetén volt Namsara, az égből és lélekből formált ifjú, aki nevetést és szeretetet hozott magával, bárhová ment. Ám ahol fény van, ott sötétségnek is kell lennie – így megjelent Iskari, a vérből és holdfényből formált leány, a pusztító, a halálhozó."

Asha, az uralkodó leánya a nagy Firgaard birodalom legrettegettebb sárkányölője. Az emberek tisztelik, de tartanak is tőle. Ő az iskari – ám ez magányos szerep, melytől Asha inkább érzi magát fegyvernek, mint fiatal nőnek. Egyik bestiát a másik után vadássza le, hogy elhozza a fejüket a királynak, de nincs az a zsákmány, ami megmenthetné őt a végzetétől: az apja odaígérte a kezét kegyetlen parancsnokának. A lány semmi mást nem akar, csak leszámolni tragikus múltjával és elkerülni a sivár jövőt. Amikor esélyt kap a szabadságra, cserébe Firgaard legerősebb sárkányának életéért, kapva kap a lehetőségen. Egy titokzatos fiú segítségével Ashának le kell ráznia magáról az iskari szerepének láncait, és ki kell tárnia szívét a szerelem, a fény és az igazság előtt, melyet egészen eddig eltitkoltak előle.

 

A könyvről már hallottam, de sose jutottam el oda, hogy levegyem a polcról és elolvassam a tartalmát, az szemet gyönyörködtető borító ellenére sem. Aztán megláttam, hogy a folytatása milyen borítóval fog érkezni, és az totálisan levett a lábamról. Úgyhogy gyorsan elolvastam ezt a részt.

Asha egy úgynevezett halálhozó, vagy más néven iskari, aki apja parancsára öli ezeket a különleges, repülő lényeket.
Azonban amikor apja élete legnehezebb vadászatára küldi az Őssárkány ellen, sok minden megváltozik: az Ősisten tűnik fel az álmaiban, olyan emberekből lesz szövetséges, és olyanból ellenség, akikre nem is gondolt volna. Talán a mesék tanulsága teljesen más, mint amit ő eddig kiolvasott belőlük?!

Hol volt, hol nem élt egyszer egy blogger, aki általában nem a borító alapján választ magának olvasmányt, de azért vannak esetek, amikor ez sokat segít a döntésben. Azt már észrevettem, hogy a Dream válogatásos könyvek borítói nagyon szépek és egyediek, a fantasy történetek esetében pedig ez különösen így van. Úgyhogy igen, felvállalom:  ha nem lenne ilyen csodás borítója, valószínűleg még mindig csak várólistán lenne.

Annak ellenére, hogy egyébként úgy veszem észre saját magamon, hogy kedvelem a sárkányos történeteket. Tavasszal olvastam a Sárkánylány című regényt, azt nagyon élveztem, így kíváncsi voltam, ez mit tartogat. Hamar rájöttem, hogy ez azért annál az ifjúsági történetnél brutálisabb: nem sokkal, csak egy hajszálnyival, de akkor is.
Itt a sárkányokat nem olyan lényeknek állítja be a szerző, akik jók, akiket meg kell védeni, sőt! Hulljon el belőlük minél több, annál jobb.

Nagyon szerettem a különleges regéket, amik helyet kaptak a történetbe, ráadásul olyan módon, hogy oda illőnek is éreztem, nem volt olyan érzésem, hogy erőltetett megoldás, vagy nem is illik a történetfolyamba. Ha kedvencet kellene választanom, talán Willa történetét mondanám, de mindben volt valami tetszetős elem, ami miatt szerettem olvasni ezeket is, nem pedig átugrottam. Megakaszthatták volna a cselekményt, de nem ez volt a helyzet.

Asha igazán talpraesett, erős női karakter, és elképesztő jól van megírva a karakterfejlődése. Olyan hihető az egész vele kapcsolatban. Nem fogad el mindent első szóra, sőt, néha ellen is áll helyzeteknek, makacs, de mégis tudja, mikor kell engednie. Mikor kell másokat maga elé helyeznie. Mikor kell elfogadnia, hogy nem neki van igaza. Nem mindig ilyen, ehhez azért rendesen el kellett jutnia egy ponthoz a cselekménynek, de ilyenné válik, és ezt nagyon becsülöm benne.

Torwin sok mindenben hasonlít Ashára, bár erre csak most jövök rá, hogy írom ezt a bejegyzést. De a lányhoz hasonlóan kiáll abban, amiben hisz, nem hagyja magát befolyásolni és elnyomni. Amíg Ashának idáig el kellett jutnia, addig Torwinban ez jelen van, a lénye része. Alázatos, de sose válik igazán senki szolgájává. Nagyon-nagyon szívesen láttam volna néhány jelenetet az ő szemén át.
Ahogy olvastam, Dax-nak majd a következő részben lesz nagy szerepe, de azért itt is sok minden megmutatkozik a személyiségéből. Egyáltalán nem degenerált, vagy gyengeelméjű, sőt! Kifejezetten ravasz trónörökös, még engem is meglepett.
Safire-ről nem derült ki túl sok minden, remélem ez változni fog később.

Aki szereti a sárkányokat, és nem riad vissza az olykor erőszakosabb (de még a YA irodalom keretein belül elfogadható) elemektől, az mindenképp olvassa el. Igazi pozitív csalódás ez a történet minden egyes elmesélt regéjével, minden szárnyaló sárkányával, az összes titkával, könnyével és sikerével.
Nagyon várós a folytatás annak ellenére is, hogy ott más karakterek kerülnek a középpontba.

*Hikari