10+1 könyves idézet az Ölelés Világnapjára

Kerestem pontos dátumot, de nem találtam, mert január 21-ét,  december 4-ét, és a mai napot, október 15-ét is az Ölelés világnapjaként tartják számon, attól függően, milyen oldalon olvastam.

Szóval úgy döntöttem, dátumtól függetlenül összegyűjtök néhány idézetet, amiben szerepel az ölelés, mint tevékenység.

Meglepően sokat találtam, és mivel nem szeretném a végtelenségig idézni, jöjjön most egy 10+1 válogatás.

A "tornádó" típusú ölelések

„Megfordulok, és látom, ahogy belép. Egy szempillantás alatt a nyakába is vetem magam. Rögtön szorosan magához ölel, erős karjával védve engem. Arcát a hajamba fúrja, és hosszú percekig állunk így, míg végül el nem húzódik, hogy homlokát az enyémnek tudja támasztani.” (K. A. Tucker: Tíz apró lélegzet)

„Minden pontosan úgy volt, ahogy lennie kellett.
– Matty! – Ezúttal még hangosabban szólította meg, remélte, a fiú kihallja a hangjából a megkönnyebbülést, amit a láttán érzett.
Leszaladt a lépcsőn, mostanáig elképzelni sem tudta volna, hogy ennyire szüksége lehet erre a srácra. Hosszú, szívfájdalommal teli nyár állt mögötte, de legalább végre tudta, kiért sajog a szíve. Rohant hozzá, ahogy csak a lába bírta. Matt is sietett feléje, elkapta, ahogy a lány a nyakába ugrott. Julie lábával a fiú derekát, karjával a nyakát fogta át, szorosan magához ölelte. Borzasztó rég volt már ilyen közel hozzá. Túlságosan rég.” (Jessica Park Szeretni bolondulásig)

Amikor menedék az ölelés

„Daemon fél karjával átölelt és magához húzott. Nem toltam el magamtól, odabújtam hozzá, és belekapaszkodtam a derekába. Nagyobb biztonságban éreztem magam az ölelésében, mint bárhol máshol.”  (Jennifer L. Armentrout Ónix) 

„Artúr odament hozzá, letérdelt elé és egyszerűen átölelte. Scarból kitört a sírás. Valami görcsös, csukladozó zokogás, a feszültség kioldódása. Arcát odanyomta a férfi izzadságszagú bőréhez és hallgatta a szívverését. Artúr pedig szorította, némán, kitartóan, ahogy a szívós astori fák őrzik gyökereik alatt a föld melegét.” (On Sai: Scar)

"Lassan, óvatosan csókolta meg a számat. Édes ízű nyelve simogatta az enyémet, mire becsuktam a szemem. A testem ellazult az ölelésében." (Szaszkó Gabriella Vigyázz rám)

„Egyértelműen jelezte, hogy a beszélgetésünknek vége. Így utolsó lehetőségként lehúztam egy takarót az ágyáról és magunkra terítettem, aztán hozzábújtam. Gyengéden átöleltem a derekát és a hátához simultam. A ruhái még nedvesek voltak, úgyhogy kicsit fázni kezdtem, de azért kitartottam. Clayton megfeszült egy pillanatra, de aztán ellazult a karjaimban. Felemelte a kezét, ujjait összekulcsolta az enyémekkel. Egy örökkévalóságig feküdtünk így: karjaimban a fiú, akit szeretek.” (A. Meredith Walters Utánad a sötétbe)

Amikor csak egyszerűen jól esik ölelni

Amint tehettem, azonnal Szatoru ölébe ugrottam. Két vékony karjával nagyon szorosan magához ölelt, és meg sem tudott szólalni. Addig doromboltam, míg a torkom is belefájdult, és a fejem búbjával újra meg újra hozzádörgölőztem.
Mi ketten annyira egy húron pendülünk, hát nem gondolják, hogy különös volt ilyen hosszú időre elválasztani minket egymástól?
Örökké ott akartam volna maradni az ölelésében… (Hiro Arikawa Az utazó macska)

"Magamhoz öleltem, és elrejtettem a könnyes szemem a szőke fürtjei mögött. Pár pillanattal később Nastya is átölelt mindkettőnket, és percekig, és percekig így maradtunk összeölelkezve, igazi családként." (Julia Lewis Thomson Többek szerint)

"A mamánk engem ölel meg, és ettől szinte az a kevéske elszántság is elmúlik, ami még megmaradt bennem.

Összeszorítom a fogamat, és a mennyezetet bámulom, ahol gömb alakú lampionok lógnak, kék fényben fürdetve a helyiséget. Hosszú időnek tűnik, amíg magához ölelve tart, még azután is, hogy én már leengedtem a karomat." (Veronica Roth Beavatott)

"Igyekszik megbántott arcot vágni, de biztos vagyok benne, hogy csak megjátssza magát. Mindenesetre megragadom az alkalmat, és megteszem, amit már Tennessee-ben szerettem volna, amikor a zuhogó esőben feküdtünk a tetőn. Kikapcsolom a biztonsági övet, és közelebb csúszom hozzá. Szemlátomást meglepődik, de hívogatón felemeli a karját, hogy hozzábújhassak. 

– Csak cikizlek – nyugtatom meg, mielőtt a vállára hajtanám a fejem. Habozik, aztán magához ölel. Olyan jó érzés. Túlságosan is az." (J. A. Redmersi A soha határa)

Engedelmetekkel hoznék még egy utolsó idézetet a saját kéziratomból, így a végére.

„– Reisa...Aoyama...nagyon különc lány vagy, ugye tudod? De épp ezt szeretem benned – átölel, úgy ahogy már annyiszor megtette. Erősnek és legyőzhetetlennek érzem magam a karjai között, megtart, megóv. Add még néhány pillanatnyi csendet és békét, hogy összeszedhessem magam.” (K. A. Hikari: The music forever)

Adni vagy kapni szerettek jobban ölelést? Miért?

*Hikari