Marie Lu: Bajnok (Legenda 3.)

Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 372

Fülszöveg:

June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.

Az a helyzet, hogy nem szeretek befejező köteteket olvasni, legyen az egy sorozat, vagy egy trilógia utolsó része. Furcsa érzés, hogy nincs több része, nem lesz több kaland ebben a világnak. De egyszer minden jónak véget szakad, nemde? Így történt ez Marie Lu trilógiájának is.

Úgy néz ki, hogy Day, Jude és úgy általánosságban Köztársaság is a jó útra lépett.
Két főhősünk megkapja a nekik járó tiszteletet, mindketten magas pozicióba kerülnek, ezzel eltávolodva egymástól.
Ám egy nem várt fenyegetés hatására újra egymás mellé kerülnek. A törékeny békének és nyugalomnak lőttek.
Főhőseinknek újra magukat és egymást kell védeniük.
Különben lehet, hogy mindent elveszítenek. Ezúttal örökre.

Nem túlzok, ha gondolkodás nélkül rávágom: nagyon élvezetes kötet. Nem csak a trilógián belül, hanem a zárókötetek hosszú sorában is.
Valóban megtalálom benne az ígért dráma és akció tökéletes párosát. Az olvasása ennek ellenére is elhúzódott, de ez főleg miattam volt, egyszerűen nem voltam fejben jelen annyira, hogy le tudjon kötni a történet.

Pedig az írónő többször is meglepett, ennek pedig nagyon örültem. Szeretem, amikor nem kiszámítható, hogy hogyan fog alakulni a cselekmény, és nem tudom kitalál.
Amikor egyik oldalon még a körmöm rágom, a következőben már a számba repül egy légy.
Ahogy a vége felé közeledtem, nem is igazán akartam, hogy végét érjen. És közben annyira de annyira reménykedtem...

Végre úgy érzem, hogy a szereplőkbe se tudok belekötni.
June igyekszik segíteni Aldent, kiigazodni a politikában, miközben a szíve mélyén sokkal inkább racionális logikát használó katona. Két vasat tart a tűzben? Vagy inkább a lehetőségeit használja ki? Mindenki döntse el maga, de azért a vele születettt tehetség tagadhatatlan.
Day....ezzel a kötettel bekerült a kedvencek közé.
Határozott, erős személyiség, aki hatással van a környezetére, a benne élő emberekre. Aki a végsőkig küzd. Valódi legenda.
Szerintem mindketten bajnokok a maguk módján.
A főbb szereplők nem nyomják el a többieket sem, és a történetet se uralják annál jobban, mint szükséges. Kényes egyensúly, de megtartható.
Tess és Eden a két kedvencem a mellékszereplők közül. Nagyon megszerettem mindkettő

Engem ezek a befejező részek egyszerűen kikészítenek, annyit izgultam a karakterekért, azért, hogy mi lesz velük, annyit izgultam, hogy miként alakul a cselekmény, a végső kimenetel.
Furcsa, hogy ez a trilógia is lezárult, olvastam volna még. Nagyon sajnálom, hogy Eden könyvét nem adták ki magyarul, pedig talán abból kiderül a szereplők további sorsa.

Nagyon ajánlom az egész trilógiát olvasásra, megéri. Szerintem még a VP könyvek közül is kitűnik, ha valaki még csak most ismerkedik a disztópia műfajával, jó választás lehet.

Végezetül pedig, az utolsó szó jogán: éljen a Köztársaság! Éljen Day és Jude! Éljen Marie Lu!

*Hikari