Poet péntek

Sziasztok!

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset. Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet. 

Lassan egy éve vagyunk bezárva, ez mindenkit megvisel. Ahogy megvisel most az érkező lehűlés, a szürkeség, a napsütés hiánya is.

Épp ezért hoztam Nektek egy igazán hangulatos Juhász Gyula költeményt, fogadjátok szeretettel.

Juhász Gyula:  Tavasz előtt 

Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban

A felhőt nézem, mely viola színben

Valami távol muzsikára ballag

Egy ismeretlen rétre, messze innen.

Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet,

Ki eljövendő, de még szunnyad egyet,

Most készül bársony és smaragd zekéje

S a barna föld ölén dús haja serked.

Már néha sóhajtása száll s nyomába

Fölneszel avar ágyáról az erdő

S a jegenye, a komoly, ősi strázsa

Már tiszteleg felé, ki eljövendő.

*Hikari