Borítómustra: új Szaszkó Gabriella regény érkezik a Könyvhétre

Halihó!

Tudjátok, hogy nem vagyok valami nagy könyvboritómániás. Persze, nálam is vannak esetek, amikor kifejezetten a  borítóba szeretek bele, de ha a történet nem fog meg, akkor csak külcsín miatt nem is olvasom el. Ebben a rovatban borítókat mutatok Nektek, amik valamiért megfogtak.

Vannak szerzők, akiknek ha új regénye jön, az tutira azonnal megy minimum várólistára, de simán lehet, hogy akár kívánságlistára is. 

Aztán láttam, hogy jön Szaszkó Gabriellának is egy új regénye, ezúttal teljesen független a korábbi történeteitől. de nem kevésbé fontos téma kerül benne fókuszba: az agorafóbia és a szorongás. Nem könnyű témák, de biztos vagyok benne, hogy ez is egy szuper könyv lesz.

Legalábbis, engem már a fülszöveg megfogott:

Daniel Pollack negyvenhárom éves zongoraművész, aki hat éve, felesége halála óta nem hagyta el tóparti háza biztonságát szorongásos betegsége, agorafóbiája miatt. Tetőtéri hangszigetelt szobájában komponál magányában. Tinédzser fiával, Aaronnal úgy élnek együtt, mint két idegen.

Akkor változik meg minden, amikor Danielt különleges kísérletre kérik fel. Egy új tudományos áttörés bebizonyította a lélekvándorlás tényét, létünk örökkévalóságát és kifejlesztettek egy olyan szert, ami lehetővé teszi az utazást a korábbi életekbe. Daniel eleinte ódzkodik, de mivel szeretne visszatalálni a fiához, végül úgy dönt, részt vesz a kísérletben és az ahhoz kapcsolódó terápiában. Bele is vág az életek közötti utazásokba, melyek során számos megrázó élményt kell újra megtapasztalnia, és sok titokra derül fény.

Időközben megjelenik az életében a fia barátnője, Hazel, akivel kapcsolata az első pillanattól kezdve különös. Összemosódik jelen és múlt, és kétségessé válik, hogy a kísérlet végül segítségére lesz-e Danielnek, vagy épp romba dönti az életét. 

Mutatom a borítót is, mert tudom, hogy nagy eséllyel mindenki azért kattintott a bejegyzésre. Szerintem nagyon különlegesre és figyelemfelkeltőre sikerült, a színvilágát is imádom.

És hogy biztosan felkeltsem az érdeklődésetek a könyv iránt, még egy exta idézetet is hozok Nektek a regény elejéből.

Alany: 16 578.

Élesen villog a falamat betöltő képernyőn a szám. Én csak ülök, és simogatom a hófehér kanapé bársonyos felületét, és igyekszem lehorgonyozni magam, lefoglalni az érzékeimet, de a szorongás újra torkon ragad. Fel akarok kelni, menekülni valahová ez elől.

Kapcsolódás folyamatban.

Egy hete küldték az értesítést, hogy kiválasztottak a tesztalanyok közé. Azóta nem alszom jól, folyamatosan lejátszom fejben ezt a jelenetet. Hosszas forgolódás után úgy döntöttem, hogy utána olvasok ennek a borzalomnak az interneten, de az információ végtelennek tűnt. Egymásnak ellentmondó adatokkal bombáztak, amitől csak még idegesebb lettem.

– Mr. Daniel Pollack – jelenik meg a képernyőn egy gyönyörűen fésült nő. Fején ezüst headseatet visel kiegészítőként, kontrasztban fekete hajával. – Üdvözletem, dr. Victoria Schwarz vagyok. Hogy érzi magát ma reggel?

Hogy tetszik a borító?
Be fogjátok szerezni a könyvet?

*Hikari