Poet péntek

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Péntekenként közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset. Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.

Szeretek teljesen véletlenül gyönyörű és különleges versekre találni, amit aztán megmutatok nektek is. A mai verssel is ez a helyzet. Nem ismertem korábban, de annyira megfogott a hangulata, hogy úgy döntöttem itt a helye a blogon.

Pákolitz István: Tavaszváró

A hódunyhás határban

órákhosszat bóklásztam;

rég fúrja az oldalam, 

hogy a tavasz hol marad;

kérdeztem a vakvajút, 

ő bizony nem sokat tud,

nem csoda semmit se lát;

csiri-csuri verebek:

neszesemmi-felelet;

megkövettem a rókát, 

szó nélkül elsomfordált;

fázós búbospacsirta

válaszát le is írta,

 de a kusza krikszkrakszon

ásítozom, elalszom;

ókulárés vén bagoly

félálomban válaszol;

„Uhu, uhu, maholnap;

a hódunyha elolvad;

szelek szárnyán jön a friss

virágszirmos április.”

*Hikari