Elena Armas: Az amerikai szobatárskísérlet

– És el sem tudom hinni, hogy megtaláltalak.

Tévedett. Nem ő talált meg. Én találtam meg őt.

 

Kiadó: XXI. Század

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 430

Fülszöveg:
Rosie Graham problémába ütközött. Pontosabban nem is egybe. Amint kilépett jól fizető munkahelyéről, hogy titkos karrierjére összpontosítson – szerződése van egy romantikus regényre –, megakad a sztorival, és egy oldalt sem tud írni. New York-i lakásának mennyezete is szó szerint a fejére omlott. Szerencsére van nála egy pótkulcs legjobb barátnőjéhez, Linához, aki épp elutazott a városból. Rosie azonban nem tudja, hogy Lina már kölcsönadta a lakást az unokatestvérének, Lucasnak.
A fiú felajánlja, hogy Rosie is maradjon a lakásban, legalább amíg nem talál valami átmeneti szállást észszerű árban. Aztán segíteni akar, hogy Rosie folytathassa az írást, és határidőre kész legyen a regénnyel. Lucas pusztán szakmai megfontolásból elviszi egy sor randira, hátha a lány ihletet kap.
Rosie-nak nincs vesztenivalója, megkezdődik a kísérlet. De Lucasnak nemsokára el kell utaznia New Yorkból – vajon elég lesz a hátralevő hat hét, hogy Rosie elkészüljön az írással? És be fogja érni azzal, hogy csak szakmai megfontolásból randizzanak Lucassal?

Úgy látszik, számomra Elena Armas nyaralós szerző lesz. Tavaly a Spanyol szerelmi átveréssel teljesen megvett magának, és alig vártam, hogy újabb könyvet olvashassak tőle magyarul.

Rosie a jólmenő mérnök állását hagyja ott azért, hogy azt csinálja, amit igazán szeret és amiben kiteljesedhet: regényt ír. Amikor azonban az albérletének mennyezete kis híján a fejére zuhan, úgy dönt meghúzza magát a legjobb barátnőjénél, aki úgyis nászúton van.

Arra viszont nem számít, hogy Lina unokatesója, Lucas, egyszer csak feltűnik az ajtó előtt, és kiderül, hogy a következő időt itt szándékozik eltölteni.

Homlokon csókolja az ihlet Rosiet, aki hetek óta nem írt egy sort sem? Lucas miért jelent meg hirtelen, azután, hogy hosszú ideig nem hallott senki felőle? Vajon elég hat hét a szerelemhez?

Valami könnyed, szórakoztató és kikapcsolódást biztosító olvasmányt kerestem, amit magammal tudok vinni a nyaralásra, és mivel a Spanyol szerelmi átverésben sem csalódtam, erre a történetre esett a választásom: meg azért kár lenne tagadni a nyílvánvalót, igazán kíváncsi voltam, hogy Rosie számára mit tartogat az írónő. 

Elena Armas nem hazudtolta meg magát, ez a történet is megvett magának néhány oldal után, és nagyon örülök, hogy ez lett idén a nyaralós könyvem. A stílusa és a humora ugyanolyan letehetetlen olvasmánnyá teszi, mint a szerző előző történetét. Amúgy ha már ez így szóba került: ti szoktatok könyvet vinni magatokkal nyaralásra? Milyen számotokra a tökéletes nyári olvasmány?

Nekem azt hiszem, pont ilyen: vicces, szórakoztató, aranyos, könnyed. Nagyon jót tett ennek a sztorinak, hogy az írónő nem akarta mindenáron összeboronálni a két főszereplőt,hanem valóban csak barátok voltak sokáig. Jó érzés, amikor nem rakunk bele mindenáron romantikát már az elején, hiába romantikus regény, hanem hagyjuk, hogy a szereplők megismerhessék egymást. Számomra sokkal hihetőbb ez a fajta szikra, mint az, ahol szereplőink már első perctől oda meg vissza vannak egymásért.

Nagyon szerettem a "kísérleti randevúkat", a közös főzéseket, az évődéseiket is.

Rosie talán még Linánál is szimpatikusabb női szereplő lett számomra. Tetszett, hogy mert lépni, feladni a biztosat a -még- bizonytalanért. Annak ellenére is, hogy az írói válságot kezelni egyáltalán nem egyszerű, de a ő karaktere emlékeztetett engem is arra, hogy a téma sokszor valóban az utcán hever, és érdemes a mindennapjainkon is nyitott szemmel járni, mert bármikor, bármiből lehet egy jó ötlet.

Lucas egy igazi cukifiú, a mosolyával, a kreativitásával, a figyelmességével. Más nagyon, mint Aaron, de nem szerethető kevésbé, és tutibiztos vagyok abban, hogy a szörfös srác is sok női könyvmoly szívében helyett kap majd.  (Egyébként nagyon eszembe jutott róla a Hullámharcos című novellám) Arról nem beszélve, hogy a kapcsolat ami közte, és Taco nevű kutyája közt van, extrémaranyos, imádtam azokat a jeleneteket.

Aki pedig hiányolná Linát és Aaront, megnyugtatásul közlöm: fel fognak ők is tűnni, hogy kicsit meglepődjenek, segítsenek, támogassanak.

Nagy előnye ennek a regénynek, hogy önálló kötetként is megállja a helyét. Chick-lit történetre vágytam, és azt meg is kaptam: Ebben a történetben minden megvan ahhoz, hogy jó szívvel ajánljam: szórakoztató, aranyos és annyira jólesően romantikus.

Alig várom, hogy olvashassak még Elena Armastól, bekerült a kedvenc íróim közé.

*Hikari