Kasie West: Helyek, ​ahol még sosem jártunk

Tartozni szeretnék valahova, érezni, hogy beilleszkedem. Nem mindenki ezt akarja?

 

Kiadó: Menő könyvek

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 336

Fülszöveg:

Norah évek óta nem látta gyerekkori barátját, Skylert. Amikor a fiú elköltözött, sokat beszélgettek, de az utóbbi időben kapcsolatuk arra korlátozódott, hogy lájkolják egymás Instagram-posztjait. Norah éppen ezért alig várja a családjuk nyárra tervezett közös lakóautó-útját. De amikor Skyler végre megérkezik, úgy tűnik… mintha szívesebben lenne bárhol máshol. Norah megbántottan és zavarodottan reagál. A gyerekkori barátságuk mintha a semmibe tűnt volna. Egy váratlan, országszerte autózással töltött nyár új utakra és új felfedezésekre vezeti Norah-t és Skylert. Nemsokára ismét más megvilágításban látják egymást. Változhat-e a barátságból fakadó rivalizálásuk valami többé?

 

Kasie West regényeivel két éve ismerkedtem meg, és azóta is amolyan komfort regény, ha valami aranyosat, könnyedet, romantikusat szeretnék olvasni. Megörültem, amikor teljesen véletlenül, de találtam tőle olyan könyvre, amit korábban nem olvastam.

 

Hősnőnk Norah élete felvételijére készül, abba a művészeti iskolába, ahová évek óta szeretne bekerülni. Amikor édesanyja bejelenti, hogy elmennek egy lakóautós, több hetes utazásra, gyerekkori legjobb barátjával és annak családjával akiket négy éve nem látott már.

Azonban az utazás  során rá kell jönnie, hogy valami súlyos titok nehezíti el a levegőt közöttük, és a félreértések hálója lassan kibogozhatatlan.

 

Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal milyen történetet alkotott az írónő, ugyanis a korábbi regényeiben egyáltalán nem csalódtam, kifejezetten tetszett mind a három könyve.

Itt azonban nehezen rázódtam bele a történetbe, valahogy nem éreztem azt a bájat, ami a korábbi regények sajátossága volt. Kellett jó néhány oldal, és az utazás valódi megkezdése ahhoz, hogy érdekelni kezdjen a cselekmény, és az, hogy milyen kapcsolati háló fog kialakulni valójában szereplőink között.

Egyébként az ehhez hasonló „road reading” könyveket kifejezetten szeretem olvasni, sokszor én is utazáshoz választok hasonló történeteket. Kasie Westtől jó ötletnek éreztem, hogy több városban is megálltak a szereplők, és mindegyikben történt valami különleges és emlékezetes pillanat, amivel az olvasót is sikeresen  bevonzotta a történet, ha korábban esetleg nem történt volna meg…

 

Norah számomra eléggé ambivalens szereplő lett. Voltak jó jelenetei, de összességében inkább jellemezte a túlgondolás. Ha sokkal hamarabb kommunikált volna, vagy épp fogalmazta volna meg a problémáit, akkor ez az egész huza-vona se vitte volna el a történet elejét, beszélhettünk volna inkább újrakezdésről, vagy jövőbeni reményekről, szóval igazából bármi másról, ami nem az elmúlt négy év csendessége miatti sértettség.

A férfi főszereplőnk is hasonló Norahoz. Nem kommunikál, pátyolgatja a sértettségét is, aztán fogja magát, és három mondattal megoldja azokata  problémákat, amin előtte sok-sok oldalon keresztül problémáztak.

A húga, Paisy viszont aranyos volt. Kicsit néha mindenében kanál, egyszerűen túlsok, de egyébként meg feldobja a tzöbbiewk néha komor hangulatát. Ezra és Austinról túl sok minden nem derül ki, ahogy Norah barátnőjéről, Willowról sem tudok igazán véleményt formálni, mert túlságosan részletesen egyiküket sem ismerhettem meg.

A két anyuka menti a helyzetet valamennyire, de velük is az volt a bajom, mint a többieekkel: nem éreztem indokoltnak ezt a fene nagy titkolózást.

 

Összességében valamennyivel gyengébbnek tartom ezt a könyvét a többihez képest, de azért messze van attól, hogy rossznak tartsam, vagy bánjam, hogy elolvastam.

Egyszerolvasósnak érzem inkább, ami például egy vonatúton tökéletesen jól megállja a helyét, ha az ember csak valami romantikusra vágyik.