Papp Dóra: Három holló (Helena-trilógia 3,5.)

Az nem számít, én mit gondolok, csak az, hogy te mit vagy hajlandó kipróbálni.

Kiadó: Ciceró

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 448

Fülszöveg:

Elmenekülni Oregon mesés fenyőerdeihez, a folyóparti házba, ahol tárt karokkal várják a keresztszülei: ez a tizenhat éves Theo Weidinger vágya. Amikor a keresztapja, Jeremy ráveszi, hogy kezdjen új életet Európában, először minden simán megy – de hat év elteltével Theo visszatér, és megdöbbenti három kereszttestvére változása. A zöld szemű Sasha rabul ejti: a lány zseniális zongoraművész, és a fiú nem tud ellenállni neki. Csakhogy minél közelebb kerül a lányhoz és a családhoz, Theo annál gyanakvóbb: keresztszülei sürgős utazásai és a furcsa családi tiltások megingatják az irántuk érzett bizalmát.

Hiszen a Raven-Ferrer család nem mindennapi titkokat őriz: Jeremy és Helena különleges közösségük jövőjét igazgatják az Anyatermészet nevében vívott háborúban. Legidősebb fiuk, Anthony csajozással tereli el a figyelmét a problémáiról; úgy érzi, nem érdemli meg a herceg megszólítást. Sasha ikertestvére, Alex fontos kutatásba kezd, de olyasvalaki nézi ki magának a könyvtárban, aki miatt életveszélybe sodorja magát, és talán az egész családját is.

És ha a szülei nincsenek, ki harcol majd egy szebb jövőért a klímaváltozás korában?

Az idei évem egyik legjobban várt könyve határozottan ez. Itt is nagyon szépen köszönöm a Ciceró kiadónak, és az írónőnek, hogy előolvashattam.

Olyankor jövök rá, hogy bizony, nagyon megy az idő, amikor rádöbbenek: 5 éve már annak, hogy belecsöppentem Helena és Jeremy különleges világába, és először elolvastam a Fénytörést. Sőt, pár éve tartottam egy komplett trilógia újraolvasást is, és egész biztos vagyok abban, hogy hamarosan újra sort kerítek majd a könyvekre, mert egyszerűen... jól esik olvasni. Még akkor is, ha olykor összetörte a szívemet. 

Valószínűleg pont ezért vigyorogtam rajongó üzemmódban, amikor kiderült: Papp Dóra bizony a Fénytörés, a Szabadesés, és az Interferencia után újra elhozza nekem a legeslegkedvesebb boszi-gyógyító családomat, és végre megtudom, hogy alakult a gyerekeik élete. Minden könyvmoly kívánságom így váljon valóra! 

Már maga az totál boldoggá tett, hogy ez a könyv egyáltalán létezik, de aztán elkezdtem olvasni Tony, Sasha és Alex történeteit, és nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Giganagy pirospont azért (is), hogy ugyan a testvérek történetei külön-külön érthetők, de nagyon finoman mégis össze vannak kötve egymással. Fantasztikus húzás!

És akkor alább írom is, hogy melyik tesó sztorijában, mi tetszett nagyon.

A lány, aki túl mélyen érzett

Atyaég. Atyaég! Oké, szóval ez az a kisregény volt, aminek az első néhány fejezetét még olvastam Wattpadon aztán.. valahogy félbemaradt. Nem is tudom mi okból.

Szóval ugyanolyan lelkeseddéssel vetettem bele magam, mint ti, akik nem ismerik Sashát és Theot. 

És tudjátok mit? Nem bírtam abbahagyni az olvasást. Alkudoztam magammal, hogy oké, gyorsan megcsinálom a dolgaimat és akkor utána mehetek vissza olvasni. Ez a történet - ez a páros - néha könnyeket csalt a szemembe, máskor megnevettett, de egyvalami biztos: két mondattal elérték, hogy imádjam őket. 

Sasha elképesztően komoly lány, mégis mélyen érez, tiszta szívű és nagyon szerethető. Theo ezzel szemben impulzív, eleven, és sokáig nem tudja mi az igazi szenvedélye. Aztán mikor rálel, fejjel előre beleugrik. Mondhatni, olyanok ők mint a tűz és a víz. De ennek ellenére vagy épp ezért nagyon jól működtek együtt. 

Szeressétek nagyon őket, megérdemlik!

A fiú, akinek herceggé kellett volna válnia

Akkor én itt és most bevallom: nem tudok teljesen objektív maradni a legidősebb Raven-Ferrer gyerekkel. Egyszerűen azért nem, mert attól a perctől kezdve imádtam, amióta feltűnt az Interferenciában (annyira, hogy életem legelső fanficét is neki köszönhetem), és tudjátok, nagyon-nagyon érdekelt, hogy mivé alkotja meg őt az író.
Annyit elárulok: nem csalódtam, sőt! Pont olyan karakter lett így felnőtt korára, amilyennek lennie kell, és én ezért elképesztően hálás vagyok!

Anthony szenvedélye valami elképesztő, de teljesen más módon, mint például a húgáé. Az ő kisregénye sokkal mélyebbre megy, mint a romantika vagy az, hogy visszatalálsz-e ahhoz, akit szeretsz. Tony története arról, hogy kitartasz-e önmagad mellett, mikor a világ azt súgja a füledbe: légy másmilyen. Én pedig egyszerre akartam falni a fejezeteket és minél jobban elnyújtani az élményt... döbbenetes utazás volt ez, főleg lélektani szempontból, és nagyon-nagyon élveztem minden pillanatát. Ráadásul elképesztően érdekes volt, hogy az ő esetében nem éreztem a romantika hiányát sem... totál úgy voltam vele, hogyha ő így boldog és teljes, hát hajrá, zseniális. Nem lövök le semmit, de maradjunk annyiban: azért főleg imádott Tonym fejét is el fogja csavarni a megfelelő nő. És számomra igenis herceg ő, minden hibájával, kitartásával, és mély érzésével együtt. Több Anthonyt a világnak!

A fiú, aki kettészakadt

Na jó... szóval a helyzet az, hogy a trilógia során Jettel, itt meg Alexszel találtam meg legnehezebben a hangot. Nem tudom, nekem a Ráolvasók olyan különlegesek, akikre nehezen hangolódom rá. Az is igaz mondjuk, hogy amikor végül sikerül, akkor meg lenyűgöznek.

Így jártam a 'legkisebb' Raven-Ferrer gyerekkel is, bár igaz: az a földboszorkány oldala adott egy extrát a személyiségéhez. Viszont ez a kisregény volt az, ahol ötletem se volt arra, mégis hová fog kifutni végül a történet, és oda hogyan fogunk eljutni, szóval kábé öt oldalanként bólogattam bőszen, hogy az igen szép húzás, kérem tisztelettel! És miközben egyik meglepetésből estem a másikba, elkezdtem szurkolni Alexnek, hogy találjon rá az útjára, a szenvedélyére. Nem tudom, mikor aggódtam karakterért annyira, mint őérte.... és mennyire szerettem volna karaktert kiszedni a regényből, és egyszerűen megölelni. Mert lehet, hogy tényleg csak egy ölelésre lett volna szüksége, ő meg elsüllyedt a sumér nyelvekben és egy olyan fiú szemében, aki pont olyan nagy koponya volt, mint ő. Lehet-e sakk-mattot adni a szívnek?

Azt hiszem a három holló közül neki volt a legnagyobb szüksége arra, hogy POV karakterré válhasson: Engedjétek, hogy Alex is lenyűgözzön titeket, hogy többé válhasson, mint Sasha ikertestére, vagy Tony öccse.

Komolyan, miután befejeztem , csak megerősödött bennem, amit már olvasás előtt is tudtam: szuper jó döntés, hogy ez a könyv létezik. Mert ha olvastad a trilógiát, akkor hozzám hasonlóan falni fogod az oldalakat... ha viszont nem, (és benne van a pakliban, hisz önállóan is megállja a helyét), akkor viszont meghozza a kedved ahhoz, hogy akard az előzmény trilógiát. 
Azt hiszem én tényleg csak annyit írok most, hogy köszönöm az élmény, olyan jó volt újra visszatérni közéjük. Ti pedig hipersebességgel menjetek Három hollót olvasni, mert számomra tényleg ez az idei nyár legjobban várt és azt hiszem egyik legjobban sikerült regénye.
A tesók könyve pont úgy újraolvasós lett, mint a szülőké.

*Hikari