Dr. Csing Li: Sinrin-joku {Extrával}

"Mert az erdő visszatérít a jelen pillanatához, oldja a stresszt és ellazít."

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 320
Fülszöveg:
A japán SINRIN-JOKU kifejezés jelentése „az erdei atmoszféra magunkba szívása” avagy „erdőfürdőzés”. Ez a szemlélődésre épülő módszer az erdei tartózkodás során az érzékszerveink aktiválását célozza a tudományosan igazolt jótékony hatások érdekében, hogy ezáltal kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá váljunk, és a test önmagát gyógyíthassa meg.
A szerző a SINRIN-JOKU szakértője. Kutatásai igazolták, hogy a növények közelében eltöltött idő csökkenti a stresszt, normalizálja a vérnyomást, energiával tölt fel és erősíti az immunrendszert. A kötetben a fák mágikus erejét szemléltető kísérleti eredményeket és érdekes történeteket is olvashatunk, emellett Dr.
Csing Li praktikus tanácsokkal látja el mindazokat, akik szeretnék megtapasztalni az erdőfürdőzés jótékony hatásait.
A világsikerű Hygge szerzőjének ajánlásával.

A 2018-as évem első felében úgy érzem, hogy életmód-könyvek nagyon előtérbe kerültek a Kossuth kiadói csoportnak hála.
Ezt a könyvet is a kiadónak hála kaparinthattam meg, és csodálhatom a polcomon. Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt.

Igazából erről a könyvről semmit nem tudtam. Mármint tényleg semmit, azon kívül, hogy ugyanolyan gyönyörű, mint ahogy már megszoktam.
Úgy döntöttem, hallgatok a könyvmoly megérzésemre, és belemerülök Dr. Csing Li erdőfürdőjébe, még ha csak így, könyvön keresztül is.
Az biztos, hogy valamilyen különleges békesség van bennem most, hogy befejeztem a könyvet.

Ti mikor voltatok erdőben utoljára? Vagy parkban? Vagy egyszerűen csak a zöldben?
És mikor volt utoljára igazi békés „én-időtök”, távol a technológiától, a stressztől?
Napjainkban már egyre nehezebb bármelyik kérdésre is konkrét választ adni. Hiszen egyre inkább a pörgés, a készenléti állapot, a teendők végeláthatatlan sora tölti ki az életünket, amelyben egyre nehezebben találunk időt nyugalomra, elmélkedésre saját magunkra.

A kötet szerzője is tudja, érzi ezt, pont azért osztja meg velünk gondolatait, tapasztalatait.

Sinrin: erdő; joku: fürdőzés.
Mennyire érdekesek a japánok…külön kifejezésük van arra, amit a magyar talán egyszerűen úgy fogalmaz meg: séta a zöldben.
Talán azért, mert a japánoknak a sinrin-joku nem csupán séta a zöldben, hanem ennél több: feltöltődés, kiszakadás, békesség, önismeret.
Tudtátok, hogy van egy külön szavuk arra, amikor a napfény áttör a ködön, vagy épp a fa ágai között? Komorebi-nek hívják.

Saját kép

 Furcsa, nemde? Ők találtak egy szót arra, amit mi körülírni is csak nehezen tudunk. Ha egyáltalán észrevesszük a természet ilyen különleges fényjátékát.

A szerző négy nagyobb részt taglal a sinrin-joku szempontjából: egyrészt, hogy a saját érzései és tapasztalataiból kiindulva, hogy kapott ez az egész tudományos hátteret.
Aztán magát az erdőfürdőzés módszerét, a „kísérleteket”, az életünkre gyakorolt számos pozitív hatást ismerhetjük meg.
Majd beszél arról, hogyan vihetjük be mi magunk a mindennapjainkba, az otthonunkba az erdőfürdőzést, például parki sétákkal, erdei meditációval, vagy illóolajokkal.

Saját kép

A végén pedig néhány oldal, és gondolat erejéig kitér arra, hogy mennyire fontos, hogy a jövő generációja is ismerje és szeresse a természetet.

Részemről határozottan a második rész tetszett a legjobban. Nagyon érdekes volt arról olvasni, hogyan csökkenti az alvászavart, a stresszt, vagy éppen milyen pozitív hatásai vannak, ha minden – vagy legalább is minél több – érzékszervünkkel a természetre figyelünk.

Ahogy már megszoktam a kiadó hasonló kiadványaiból, ez is nagyon igényes és szép. Rengeteg két oldalas nagykép van benne, valamint keménykötéses, úgyhogy strapabíró is.
Amit én viszont nagyon hiányoltam azok a grafikák, grafikonok. Több „kísérlet” is szerepel a könyvben, ezeknek az eredményét jobb lett volna mondjuk rajzolva is látni, akkor jobban el tudtam volna vele bogarászni, ahelyett, hogy csak leírva látok bizonyos adatokat.

Többet is vártam, ám mégis eleget kaptam. Azért vettem a kezembe, hogy egy kicsit kiszakadhassak a mókuskerék unalmas, monotonitásából, és ezt nagyon szépen teljesítette.
Talán azért is érzek mást, mert a szerző nem azt akarta megmutatni, hogyan legyek boldog, vagy elégedett.
Nem. Ebben az esetben inkább arra lett rávilágítva, hogy próbáljunk meg a betondzsungel helyett a erdőben, zöldben tölteni.
Igyekezzünk visszatalálni az anyatermészetbe, tapintani a fűt, a fát, hallgatni a forrást, érezni a szellőt, látni a lombkoronák színének váltakozását.
Találjuk meg az időt a saját erdőfürdőzésünkre.

Bejegyzés EXTRA
- Ha nem akarunk Japánig utazni a sinrin-joku miatt –

Úgy gondoltam, extraként hozok még 4 olyan erdőt, ami híresebb, és szintén tökéletes az erdőfürdőzésre (Persze, egy noname zöld terület is megfelel a célnak, de azért mégis…)

Fekete erdő (Németország)
A Fekete-erdő (németül Schwarzwald) erdővel borított hegyvidék Baden-Württembergben. A legmagasabb csúcsa a Feldberg, 1493 méter.

A hegység az itt található számos tobozos fa sötét színéről kapta a nevét.
Az erdő jórészt fenyőkből áll; ezek között találhatók kereskedelmi célra termesztett monokultúrák is. A fő gazdasági ágazat a turizmus. (Forrás)

 

Cévennes Nemzeti Park (Franciaország)

A Cévennes Nemzeti Park jórészt hegyvidék a Cévennek hegység kanyarulatának szívében helyezkedik el. Domináns növényzet a tölgy, fenyő, a leromlott területeken borókás. A magasabb területeken gesztenye, tölgy. 900 m felett bükk, fenyő dominál. (Forrás)

Mohos tőzegláp (Románia)
A Mohos-tőzegláp (románul Tinovul Mohoş) Erdélyben, Hargita megyében található. A Csomád-hegység egyik krátermaradványában fekszik 1050 méter magasságban.
Itt található Erdély egyetlen, a kainozoikumi eljegesedésből visszamaradt rovaremésztő növénye, a kereklevelű harmatfű A Mohosban élő, jégkorszakból származó reliktum növények szigorúan védettek. További növényfajok: tarka tőzegmoha, erdeifenyő, mámorka, vörös áfonya, fekete áfonya. (Forrás)

Aggtelek Nemzeti Park (Magyarország)

Az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) Magyarország negyedikként alapított nemzeti parkja. Viszonylag kis területen a növényvilág rendkívül változatos, fajgazdag. Ez a változatos térszínnek köszönhető: a karsztfennsíkok, a déli lejtők, a barlangok, a mély szurdokvölgyek és a szélsőséges mikroklímájú töbörlyukak mind-mind másfajta életteret biztosítanak a különféle igényű élőlényeknek.
1327 hektáros erdőrezervátumot alakítottak ki; ennek magterülete 596 hektár. Leggyakoribb erdőtársulása gyertyános–kocsánytalan tölgyes, a mélyebb szurdokokban középhegységi bükkösöket, szurdokerdőket, a fennsíkokon pedig hárs-kőris sziklai sztyepperdők nőnek. A délebbi, kissé melegebb vidékeken sziklagyepekkel, lejtősztyepp foltokkal váltakozó molyhos tölgyes bokorerdők találhatók. (Forrás)