Courtney Cole: Ha elhagysz (Megtört lelkek 2.)

„Ha a félelem irányít minket, az rosszabb, mintha nem is élnénk.”

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 430
Fülszöveg:
Gabriel Vincent hadnagy egy háborús hős. Legalábbis az volt. Amióta hazajött Afganisztánból, Gabe képtelen kiverni a fejéből azt a rémálomba illő éjszakát a csatatéren, amely örökre megváltoztatta az életét. Tudja, hogy tönkrement az élete, amit csak sok sörrel és még több nővel tud elviselni. Egészen Madison Hill feltűnéséig.
Madison élvezi a szinglilétet. Legalábbis ezt hiszi. Szüleinek tragikus halála után átvette a családi étterem vezetését, és azóta semmi másra nincs ideje. Egészen Gabriel Vincent felbukkanásáig.
Noha elsőre fel sem tűnik nekik, Gabe és Madison hamar egymásba bolondulnak. Gabe-nek van egy sötét titka, és attól fél, hogy ha Maddy megtudja, milyen is ő valójában, a nő csalódik benne. Maddy pedig olyan gondokkal küzd, amelyeket Gabe talán nem értene meg. Felismerik, mekkora szükségük van a másikra, de ehhez meg kell küzdeniük az életük démonaival – és a démonokkal az a baj, hogy csak fájdalmak árán tűnnek el.
Vajon sikerül helyrehozniuk a múltat, mielőtt elveszítenék egymást?

Mila története után egyértelmű volt, hogy elolvasom a nővére, Madison könyvét is. Tartalom alapján egyébként ez érdekesebbnek is tűnt, úgyhogy nagyon kíváncsian vártam, milyen lesz.

Madison az idősebb nővér, aki szülei halála után átvette a családi éttermet, hogy húgának ne kelljen feladnia az álmait, ez pedig minden idejét lefoglalja. Megfelelőnek tartja ezt az életutat. Egészen addig, amíg össze nem találkozik Gabriel-lel, akiben első perctől kezdve megfogja valami. A férfit titok lengi körül, valami olyan, amit igyekszik mélyen eltemetni magában.
A titkok azonban sose maradnak titkok örökre. Vajon megéri a kapcsolatuk a kockázatot?

Ashley azt mondta, hogy neki ez volt a kedvenc kötete a trilógiából, szóval nagyon kíváncsian álltam neki az olvasásnak, szinte közvetlenül az első rész után. Ami nagyon hamar feltűnt, és örültem is neki, hogy továbbra is nagyon olvasmányos. Több, mint négyszáz oldal és én elolvastam egyetlen nap alatt. Persze, ez arra is fogható, hogy túl sok időm volt, de azt hiszem, ha nem vonzott volna be ennyire a regény, hiába értem rá, nem olvastam volna el ilyen gyorsan.
Azt hiszem, Courtney Cole könyvei is azok közé fognak tartozni, amiket nagyon szívesen újraolvasok majd, ha jó romantikus történetre vágyom. Igaz, hogy Mila és Pax története kicsit jobban tetszett, ezt olykor túlírtnak éreztem, (ha száz oldallal kevesebb lett volna, elégedettebb lennék)

Madison egyébként a húgához hasonlóan kedvelhető. Felelősségteljesebb, megfontoltabb, nem olyan, aki csak úgy beleugrik az ismeretlenbe, de a szívének, az érzéseinek ő sem tud parancsolni. És azt gondolom, jót tett neki Gabe karaktere, talán segített elengedni a görcsösséget, a megfelelési kényszert is.
Gabe-nek talán még Paxnál is keményebb démonokkal kell megküzdenie, és nagyon sokáig úgy tűnik, hogy alulmarad, a trauma maga alá gyűri. Én értem, hogy ennek a könyvnek pont a lassú rádöbbenés és feldolgozás a lényege, de akkor is kicsit túlságosan elnyújtottnak éreztem. Felesleges időhúzásnak és szószaporításnak.

Annak viszont nagyon örültem, hogy a korábbi karakterek visszatértek, és hogy Mila és Pax szinte ugyanannyi szerephez jutott, mint az elsődleges főhősök. Olyan jó volt olvasni, hogy boldogok egymás mellett a sok nehézség ellenére.
Jacey új szereplő, de a következő kötet róla szól, nagyon érdekel, miként alakul az élete.

Ez a kötet el van húzva, fele ennyi drámával talán elérte volna nálam az első kötet tetszési indexét, de sajnos nem ez a helyzet. Nem mondom, hogy rossz, mert egyébként olvastatja magát, csak kicsit sok(k) volt.
Ugyanakkor most, órákkal a befejezés után is ott motoszkál bennem a kérdés, hogy tényleg ennyire hatással lehetünk a saját érzelmeinkre, a saját életünkre? Valóban mi választjuk a félelmeinket?

*Hikari