Jeaniene Frost Első ​lobbanás (Az éjszaka hercege 1.)

 Mindannyian többek vagyunk, mint a bűneink összessége.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 340
Fülszöveg:
Leila ​egy sötét erővel megátkozott halandó…
Miután egy tragikus gyerekkori baleset szétzúzta az álmait, Leila nem gondolta volna, hogy ennél rosszabb is következhet, de tévedett. Rájött ugyanis, hogy hatalma van az elektromosság felett, mi több, egyetlen érintéssel látja az emberek fejében lakó legsötétebb gondolatokat. Az élete magányra ítéltetett… Legalábbis így hitte, amíg az éjszaka teremtményei el nem rabolták, és arra nem kényszerítették, hogy telepatikus segítséget kérjen a világ leghírhedtebb vámpírjától.
Ő az éjszaka hercege…
Vlad Tepesh inspirálta minden idők legismertebb vámpírlegendáját – de semmi esetre sem szabad Drakulának hívni! Képes irányítani a tüzet, ez teszi a legrettegettebb vámpírrá. Azonban ellenségei új fegyvert találtak ellene: egy gyönyörű halandót, akinek legalább olyan félelmetes a hatalma, mint neki.
Amikor Leila és Vlad találkoznak, azonnal fellobban köztük a mindent elemésztő szenvedély. Akad azonban valaki, aki porig akarja égetni őket. Vajon mi mindent kell feláldozniuk, hogy megállítsák az ellenséget?
A lány érintése hatalommal bír, a férfi csókja az örök életet rejti…

Az online oktatás ismételt bevezetésével együtt járt az-az egyszerű és vitathatatlan tény, hogy semmi kedvem nem volt az egész napos gép előtt ülés és/vagy beadandóírás után még olvasni is. És számomra meglepő módon, nem érdekelt a tény, hogy nem olvasok egy betűt se. De azért örültem, amikor leadtam az utolsó beadandót is, és végre tudtam olvasni. Imádtam ennek a könyvnek minden sorát.

 

Leila különleges képességgel rendelkezik: egyrészt, bárkit megráz, akihez hozzáér, másrészt látja annak az emberét a legszörnyűbb bűnét, és meg tudja állapítani, hogy az adott illető hol van a jelenben, vagy hol lesz a jövőben.
Amikor összesodorja a sors fonala Vlad Tepes-szel, még nem tudja, hogy élete legjobb vagy legrosszabb történéseként könyvelje el. Egy valami biztos csak: a vámpír mellett nem fog unatkozni.

 

Bevallom, eddig még semmit nem olvastam Jeaniene Frost írónőtől, még annak ellenére sem, hogy a Cat & Bones sorozata rendszeresen szembejön velem. Valahogy nem vonzott. Úristen, ha tudtam volna, hogy ez a nő egy zseni, biztosan nem halogatom eddig az olvasást. Nem tudom, hogy csak engem talált be nagyon jó hangulatomban nagyon jókor, de egyszerűen faltam az oldalakat, olyan sebességgel, hogy fel se tűnt, hogy elrepült több óra, csak az, hogy bakker, a végére értem a könyvnek. Hirtelen nem is nagyon tudtam felfogni, hogy ezt hogy csináltam?!

 

Ez a történet egyszerűen jól esett a lelkemnek. Lehet, hogy a sok-sok hét szórakozásból olvasás kimaradása miatt, de nem éreztem se vontatottnak, igazából klisésnek sem, és összeteszem a két kezemet, amiért ugyan volt benne erotika, de olyan kis mértékben, ami még nem volt zavaró, és nem mondtam azt rá, hogy jó, jó, de ezt most minek? Általában nehezen tolerálom az indokolatlan erotikát a könyvekben, de itt most érdekes mód nem zavart ez sem. Mondjuk jó, az is tény, hogy annyiszor tényleg nem bújtak ágyba, hogy ne toleráljam a dolgot.

 

Úgyhogy a cselekménnyel semmi bajom nem volt, izgalmas, olyan igazán bevonzós, mert nagyon érdekelt már, mi és hogyan fog alakulni. Ami nagyobb meglepetés, hogy a szereplőkbe se tudtam belekötni. Leila hősnő létére egész szépen helytállt, és nagy köszönet azért, hogy nem engedte magát zsinóron rángatni. A képességét meg imádtam, még csak hasonlót se olvastam se olvastam soha. Talán max a Mediátor sorozatot, úgyhogy jó volt felfedezni, mire képes és az esetleg milyen mellékhatásokkal jár számára.

Vlad meg csak Vlad és maradjunk annyiban, most már értem, miért szeretik annyian. Tagadhatatlan, hogy van benne valami veszélyesen vonzó. Meg valami, ami kiemeli a többi vámpíros könyv vérszívói közül. Meg úgy az egész eredettörténetet imádtam, amit felépített neki az írónő. Nem néztem utána, hogy ebből mennyi a valóság, de én hihetőnek találtam.

Maximust és Martyt is nagyon szerettem még, főleg az utóbbit. Remélem a folytatásban is lesz szerepe, hiányozna, ha kiírná az írónő a további kötetekből. Esetleg ki is tüntethetné, vagy valami.

Azt kell mondjam, maradéktalanul elégedett vagyok. Megkaptam a körömrágós izgalmat, az arcpirító (olykor szinte cuki) romantikát, és egy olyan történetet, amit képtelen voltam letenni. Nem is tudtam, hogy ez ennyire hiányzott, csak most, hogy befejeztem a könyvet.
És még én is, aki nem igazán szokott vámpíros könyveket olvasni, le van nyűgözve. Ide nekem a folytatást, de azonnal!

*Hikari