Jeaniene Frost: Második kísértés (Az éjszaka hercege 2.)

Az ellenségek jönnek-mennek, harcokat nyerünk és veszítünk, de semmi sem fontosabb, mint az, ami köztünk volt. Minden mást lehetett pótolni.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 336
Fülszöveg:
A Sötétség Hercegével randevúzni nem könnyű…
Leilát cserbenhagyják a képességei, és már nem tudja, mit tartogat számára a jövő. Ha ez még nem lenne elég, a szeretője, Vlad is távolságtartóan viselkedik vele. Bár Leila csak egy egyszerű halandó, ugyanakkor modern nő is, aki nem tűri az idők végeztéig az elutasítást – főleg attól a sötéten jóképű vámpírtól nem, aki még mindig nem ismeri el, hogy szerelmes belé.
A körülmények úgy hozzák, hogy Leila visszatér a karneválosok közé, de beüt a tragédia, és hirtelen egy gyilkos célkeresztjében találja magát, aki közelebb ólálkodik, mint gondolná. Leilának el kell döntenie, kiben bízik: a tüzes vámpírban, aki magasabbra korbácsolja szenvedélye lángját, mint bárki, vagy a megkínzott lovagban, aki több szeretne lenni egyszerű barátnál? A veszély már a közelben jár, és elég egyetlen rossz lépés, hogy Leilát az örök kárhozat várja.
Döntenie kell: örök szerelem vagy örök magány.

Tényleg, idejét se tudom, mikor szippantott be ennyire könyvsorozat, de Frost elérte, hogy az első rész befejezése után AZONNAL akarjam a folytatást.
Még mindig le vagyok nyűgözve.

 

Leila a képességet elvesztette cserébe az életéért. De nagyon úgy néz ki, hogy nem csupán a képessége ment füstbe, de Vladot és szépen lassan elveszíti.
Ahogy csökken a képessége, úgy nő a saját magával szemben érzett bizonytalansága is. Azonban amikor újabb emberek rabolják el, és akarják holtan látni, rá kell jönnie, hogy már ő maga sem tudja azt, ki a barát és ki az ellenség, és egyetlen emberben bízhat igazán: saját magában.

 

Komolyan nem értem magamat azzal kapcsolatban, hogy miért nem olvastam eddig Frostól semmit. Már az első részt és imádtam, de ezzel igazán megnyert magának. Nem is tudom, mikor olvastam el legutoljára ilyen sebességgel könyvet, mint az övéit. Az első részhez hasonlóan ezzel is végeztem néhány óra alatt, és most totál ki vagyok akadva, amiért nincs nálam a folytatás, és nem tudom azonnal olvasni. (oké, tudom ennél nagyobb bajom ne legyen, de na…). Ez a nő egyszerűen úgy tudja csavarni a szálakat, hogy az olvasó teljesen és visszavonhatatlanul elveszik a cselekményben és nincs is addig nyugta, ameddig a végére nem ér.
A neten terjedt egy kép nem is olyan régen valami olyasmi felirattal, hogy „Főznöm kéne, meg takarítani, de ez a könyv nem olvassa ki saját magát”. Ugyanígy éreztem ma így is. Volt néhány programom mára, ehhez képest elkezdtem a könyvet és így a többi teendőt suttba is dobtam. Egyszerűen nem lehet letenni, annyira zseniálisan jó, bár tényleg lehet, hogy csak engem talált meg jókor, jó hangulatban. Akármi is az oka, az olvasás minden pillanatát elképesztően élveztem.

Leila nagy szerencséjére nem sokat változott és még az elején eljátszott hisztit is el tudom nézni neki. Senki nem lenne boldog, ha úgy érezné, mindenből kihagyják. Nem mondom, hogy olykor nem voltak meggondolatlan, sőt, egyenesen buta ötletei, de mindenki követ el hibákat, nem? Hősnőnk felett sem lenne illő pálcát törnöm. Főleg azért nem, mert azért nem lett egy magatehetetlen, megmentésre váró kislány, akkor tuti, hogy kitépem az összes hajamat. Ha ez a két opció van, akkor maradhat egészen nyugodtan meggondolatlan, őrült ötletekkel.
Vlad az még mindig Vlad, és imádtam, hogy kicsit jobban megismerhettük, beleláthattunk a múltjába, megtudhattuk, mi tette olyanná, amilyenné. Kicsit olyan, mint a hagyma. Muszáj róla egyre több, és több réteget lehántani.
Most Leila családja (főleg a húga) is jobban középpontba került, úgyhogy szereplőink egyre jobban három dimenziósak, egyre több minden derül ki róluk, és egyre jobban meg lehet szeretni mindannyiukat.

Ez az a sorozat, amit meleg szívvel, gondolkodás nélkül fogok bárkinek ajánlani, aki szereti a romantikus-fantasy történeteket. Hogy lehet egy történet kötetről-kötetre jobb, és olvasmányosabb?
Nem tudok vele betelni, imádtam, még akkor is, amikor nem voltam vele maradéktalanul elégedett.
Alig várom a folytatást, és ezek után esélyes, hogy az írónő másik sorozatát is el fogom olvasni.