Kylie Scott: Futam (Stage Dive 2.)

Az élet néha egyszerre tud gyönyörű és különös is lenni.
Máskor meg kész katasztrófa. Viszont megtörténik, hogy végül a szépség győzedelmeskedik.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 376
Fülszöveg:
Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret…

Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.

Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?

 

Akárkit kérdeztem, mindenki azt mondta, hogy Mal könyve sokkal jobb. És azért, amikor 10-ből 10 ember mondja, abban, van valami.
Mire ez a bejegyzés kikerül, én már túl vagyok egy újra olvasáson, és még mindig verhetetlenül kedvenc kötetem.

A regény ezúttal nem másnapossággal és Vegasszal kezdődik, de ez se hétköznapi.
Annie miután csúnyán kiszúr vele a lakótársa, barátnője noszogatására elmegy David és Ev bulijára. Ez már önmagában sok a csajnak, de amikor a tömegben találkozik tiniszerelmével, nem tudja eldönteni, hogy mégis kiugorjon a bőréből, vagy sokkot kapjon. Aztán a pasi még meg is szólal, egyenesen hozzá intézve a szavait. Ki ne olvadna el?
A meglepetések azonban nem érnek véget, ugyanis a dobos fogja magát és se szó, se beszéd, beköltözik a Anne-hoz.
És ez még mindig nem elég: megkéri, hogy legyen a mintha-barátnője.

Mondom én, hogy ez se egy szokványos történet. Jó, nem annyira abszurd, de azért na...
Valószínű én is a fellegekben járnék, ha a korábban bálványozott, imádott sztár megkérne, hogy járjak vele.
Persze ennek, mint minden másnak oka van, nem Mal kattant be, de eszemben sincs megválaszolni a felmerülő kérdéseket.
Arról nem beszélve, hogy a könyvnek - illetve Malcolm-nak - hatalmas humora van. Egy-két jelenetnél hangosan nevettem, és a fejemet fogtam, hogy ilyen a világon nincs. Aztán rájöttem, hogy mégis van, elvégre Kylie leírta. Sokszor, nagyon sokszor lettem volna Anne helyében.
Volt benne valami pörgő varázs, ami miatt az elsőnél is jobban szerettem, pedig a Taktus se volt egy rossz regény.

Meglepő módon a szereplőkkel továbbra sincs bajom.
Annie, annak ellenére, hogy néha bizony tökfej, talpraesett. Kivéve, amikor mániákus a tekintete, és tócsáva olvad. Jól kezeli az elég abnormális helyzeteket, amitől más tuti kiakad.
Mal...te Isten, első dobosként gyere a háremembe. Már az előző részben is voltak beszólásai, de itt mutatkozott meg igazán, hogy mennyire egy szenvedélyes állat néha, aki teljes lángon égve éli az életét.
Tetszett, hogy azért visszatértek az ismerős arcok, így olyan megszokott volt a közeg. Ráadásul most már a +18ra is számítottam.

Amikor harmadjára olvasok egy könyvet, akkor biztos vagyok benne, hogy nem egy rossz történet, sőt! 

Tény, továbbra is egy tündérmese, de jó néha elhinni az ilyeneket, legalább a könyv végéig.
Rengeteget nevettem Mal beszólásain, új kedvenc könyves pasim lett.
Kikapcsolt és szórakoztatott, jó volt álmodozni.

*Hikari