Dion Leonard: Találkozás ​Góbival

Minden kitartó kutya megérdemli, hogy jól végződjön a története.

 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 288

Fülszöveg:

2016-ban Dion Leonard, a tapasztalt ultramaraton futó váratlanul belebotlott egy kóbor kiskutyába, amikor részt vett egy 155 mérföldes versenyen a Góbi-sivatagban. A Góbi nevet kapó, szeretetreméltó kutyakölyök bebizonyította, hogy ami hiányzott a méretéből, azt a szívével pótolta, ahogy követte Diont a szeszélyes Tian Shan-hegységen át, és vele tartott közel 80 mérföldön keresztül.

Dion úgy érezte, valami megváltozott benne, amikor szemtanúja lett az aprócska állat hihetetlen elszántságának. A múltban mindig arra összpontosított, hogy nyerjen, hogy a legjobb legyen, ám most más célja nem volt, minthogy meggyőződjön róla, barátja biztonságban van, etetik, itatják. Bár Dion nem lett az első, mégis úgy érezte, valami sokkal nagyobbat nyert, és megfogadta, hogy Góbit magával viszi az Egyesült Királyságba, új családtagnak. Ezzel vette kezdetét az utazás, s egyikük sem fogja elfelejteni a hullámvasútszerűen alakuló drámát, a bánatot, a szívfájdalmat, az örömöt és szeretetet, amely örökre megváltoztatta mindkettőjük életét.

Mivel magam is kutyás vagyok, időről-időre szívesen veszek a kezembe az ember legjobb barátjáról szóló regényeket. Erre a történetre véletlenül akadtam, de különleges élmény volt.

Azt mondják, aki kutyássá válik, az kutyás is marad és úgy gondolom, lehet ebben igazság. Az olvasmánylistámon jó néhány kutyákkal kapcsolatos regény szerepel, a teljesség igénye nélkül néhány, ami igazán nagy hatással volt rám: Új élet Keddtől!, Egy kutya bakancslistája, vagy éppen az Emma meg én, És hogy mi a közös ebben a három kötetben, illetve Dion és Góbi történetében az egyértelmű tényen kívül, hogy kutyás könyv? Az, hogy megtörtént események alapján íródott.

Aki arra vár, amire én is - hogy Dion és Góbi megismerkedése, kapcsolata lesz előtérbe helyezve -, nos... az csalódni fog. Ettől a könyv még egyáltalán nem rossz, csupán a történet fókusza van máshol: méghozzá Dion sportkarrierjén és versenyein. Becsülendő, hogy felismerte, szüksége van egy életmódváltásra, és ennyire az élete részéve tette a futást.

Aki versenysportol(t), vagy csupán valaha részt vett már versenyen azoknak biztosan érdekesek, és informatívak lesznek a különböző ultraversenyek leírása is. Személy szerint életemben egyszer vettem részt a SPAR maraton öt kilométeres távján, nagy élmény ugyan, és tagadhatatlanul adrenalinlöket, de úgy gondolom, ehhez kell egyfajta személyiség, hogy valaki hosszú távon élvezni tudja a versenyzést. Én nem az a típus vagyok, és néha fel is vontam a szemöldököm olvasás közben, mert képtelen vagyok/voltam megérteni azt, hogy mi a jó abban, hogy az ember 55 fokban fut a kietlen sivatagban... és nem elég, hogy részt vesz, hanem az élbolyban küzd, az első hely lebeg a szeme előtt.

Góbi jelenléte pont úgy zökkentett ki engem is ezekből a részekből, mint ahogy Dionnak segített egy-egy monoton/nehéz szakasz során. Ha nincs ez a cuki kiskutya, hanem "csak" egy sportkönyv, nem gondolom, hogy végigolvastam volna. De szerencsére Góbi volt és van, én pedig befejeztem a történetet.

Dion igazi harcos, nem csak a pályán, hanem a magánéletben is. Ez a történet elsősorban róla szól, így egyértelmű. hogy eléggé megismeri az olvasó a végére. Szimpatikusnak találtam, tetszett, hogy mennyire tud küzdeni azért, amiben hisz.

A könyvben van egy rész, ami azt írja, hogy Góbi története segít felhívni a figyelmet a kóborkutyák helyzetére és az örökbefogadás fontosságára. Való igaz, Góbi valóban egy ikon lett az események végére. Tényleg kiskutya nagy szívvel. És hatalmas kitartással. Egyébként pedig egy cukipofa, a továbbra is aktív instagram és facebook oldalán nyomon tudjátok követni a mindennapjait. Igazi boldog gazdis élete van, és olyan jó ezt látni, tudva azt, hogy mennyi nehézség és akadály volt az elején.

Amikor szükség volt rá, akkor pedig rengeteg ember mozdult meg, nyújtott segítő kezet. Segítettek pénzzel, nyelvtudással, az idejükkel, vagy csak egyszerűen azzal, hogy ott voltak, jelen voltak, amikor a legnagyobb szükség volt a csendes támogatásra. Dion és Góbi története világszerte megérintette és összekovácsolta az embereket, egyszerűen jól esett a szívemnek ez a fajta emberi jóság és empátia, ami azt hiszem, talán mégsem veszett el teljesen.

Címszavakban talán azt tudnám mondani, hogy ez történet a kitartásról, az akadályok leküzdéséről, a hűségről és az ígéretek betartásáról szól. Az önmagunkba vetett hitről, és a másokba vetett bizalomról.

Futsz? Olvass bele. Kutyás vagy? Szerintem tetszeni fog. Kutyás futó vagy? Ezt a könyvet tutira neked írták!

*Hikari