Jessica Koch: Közel ​az óceánhoz (Danny-trilógia 3.)

Jó időkben könnyű egymás kezét fogni. Hogy a rossz időkben ne engedjük el, az számít.

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 352

Fülszöveg:

Történet a barátság mindent legyőző erejéről.
Ugyanaz a sorsuk, mégis teljesen mások: Danny sikeres és független, még ha keményen meg is kellett érte küzdenie – a gyermekkora után, amely számára nem létezett. Tina ellenben az utóbbi éveket az utcán töltötte. Amikor ők ketten, akiknek az élet semmit nem adott ajándékba, találkoznak, olyan közel érzik magukat egymáshoz, mint még soha senkihez. Danny kétségbeesetten igyekszik megmutatni a lánynak, hogy az életnek szép oldala is van. Vajon segít nekik ez a barátság, hogy a múltjuk árnyékát végleg lerázzák magukról?

Lassan egy éve tologatom ennek a könyvnek az olvasását egyszerűen azért, mert az első két kötet napokra a padlóra küldött.De most úgy érzem, elég erős vagyok, eléggé felvérteztem magam, hogy belekezdjek a könyvbe.

Danny és Christina barátsága régre nyúlik vissza és van valami, ami összetartja őket: a sötét, kegyetlen, szenvedéssel teli múlt. Két megtört lélek, akik egymás oldalán találnak vigasztalást, de sokkal nehezebb maguk mögött hagyni a démonokat, mint azt bármelyikük is gondolná.

Szóval itt van Jessica Koch Danny trilógiája, amiről hozok is egy érdekességet már a bejegyzés elején: ha időrendi szempontból nézem, ez a kötet valójában a Közel a szakadékhoz és a Közel a horizonthoz között helyezkedik el, szóval ilyen szempontból nézve valójában ez egy középső rész. És igazából én ezt eléggé éreztem is rajta. 

Mert itt egy sorozat, amit nagyon szívesen olvasok, egyszerre imádtam és küldött a padlóra... Ehhez képest a Közel a szakadékhoz egy évig kérette magát, hogy olvassam már végre, pedig azt hittem, hogy azonnal elkezdem, amint beszereztem, mégis csak pakolgattam ide-oda állandóan. Aztán úgy döntöttem, hogy a január egyébként is sötét, nyomasztó, hosszú, hát akkor olvassunk valami nyomasztót is, csakhogy átérezzem igazán a hónap hangulatát.

Elkezdtem, és el is bizonytalanodtam: mintha más lett volna a stílus, mintha nem is ugyanaz az ember írta volna, akinek a történetei korábban telibe találtak, teljes érzelmi sokkba taszítottak és apró darabokra tépték szívem-lelkem. Itt minden olyan.. nehezen ment: felvenni a történet fonalát, elveszni a cselekményben és igazából annyira be sem szippantott, mint a korábbiak. Nem dobált össze-vissza az érzelmi skálán, mert egyetlen érzelmet éreztem nagyon dominánsan végig, ez pedig az értetlenség. Egyszerűen képtelen voltam megérteni a szereplők döntései mögött rejlő indokokat, és végig az a gondolat motoszkált a fejemben, hogy van egy rakat kérdés, meg "miért?", de válasz igazából nem érkezik, hiába haladok a történettel.

Tina volt a korábbi kötetekben az a szereplő, akiről nagyon szívesen tudtam volna meg még többet, ismertem volna meg a múltját, azt, hogy mi történt vele, hogyan jutott idáig. Ez a rész pedig pontosan őt teszi fókuszba. Megismerhetjük a fiatalkorát, a Danny-vel való kapcsolatát még azelőtt, hogy Jessica bejött volna a képbe. Mégis volt egy olyan érzésem, hogy úgy ismerjük meg őt, hogy igazából nem tudunk meg róla semmit sem. Ahogy fentebb is írtam: pont az maradt el, amire számítottam volna ettől a kötettől, ez pedig a miértek megválaszolása. Christina élete minden volt, de könnyűnek egyáltalán nem nevezném, ugyanakkor mégse éreztem különösképpen semmit sem. Sajnáltam persze, de érthetetlenek voltak számomra a döntései így meg nem lett sokkal szimpatikusabb sem. Most komolyan, megvan mindened amire vágysz, szeretnek, vigyáznak rád, te meg feladsz mindent csupán a pillanatnyi vágyakozásért? Nemár, Tina...

Dannyről viszont szerettem olvasni, belőle sosem elég. Az már a korábbi kötetekben átjött, hogy a Tinához fűződő viszonya mennyire szoros, de ezzel a kötettel kapott igazi mélységét az ő barátságuk. Ráadásul imádtam a Rickhez vagy épp a nagynénjéhez kötődő jeleneteit is, határozottan azok voltak a kedvenc részeim.

Ha olvastad a korábbi köteteket, akkor ezt se hagyd ki. Ha még a trilógia megismerése előtt állsz, akkor javaslom, hogy ezzel a résszel várj egy kicsit, és kezd el időrendi sorrendben olvasni, úgy is nagyon átütő és elgondolkodtató élmény.

Úgy gondolom van az embernek vér szerinti családja, és van egy másik, maga által választható is: ez pedig a barátaiból lett családja. Utóbbira pedig még nagyobb szükség van a túléléshez akkor, ha előbbi túlságosan távol áll a normálistól és az ideálistól. Örültem, hogy Tinának is lettek ilyen emberek az életében, ahogy annak is, hogy elolvastam ezt a könyvet. Így kerek igazán ez a trilógia.

*Hikari