Ava Miles: Country-Éden (Dare-völgy 1.) { + Beleolvasó a második részbe}
...amíg egyetlen ember is szeret, nem számít, mennyire romlanak el a dolgok. Mindig vissza kell jönni.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 464
Fülszöveg:
Amikor a híres – és hírhedt – countryénekes bevonul az étkezdébe, ahol Tory
Simmons főz, a lány biztosra veszi, hogy átlát rajta. Nyilván valami rosszfiú.
Egy alfahím, aki szereti magát mindenfélével kényeztetni, beleértve a nőket is.
Azonban míg a countryzene és az arrogáns férfiak kevésbé nem is érdekelhetnék,
az ajánlatot, amit kap, képtelenség visszautasítani. Rye Crenshaw felkéri, hogy
legyen a magánszakácsa a több városra tervezett turnéján. Ez az állás a válasz
a lány imáira: kisegíti az adósságból, és megalapozza a kétségbeesetten vágyott
újrakezdést.
Rye biztos benne, hogy pimasz új szakácsa lesz az utolsó, aki valaha kísértésbe
vinné. Ám a tipikus vidéki lánnyal való időtöltés csodát tesz a férfi csorbát
szenvedett hírnevével. Ráadásul úgy alakul, hogy a lány főztje a legjobb, amit
a férfi valaha kóstolt: egyszerre megnyugtató és csábító. Később a Toryval
töltött idő során felfedezi a lány egy másik oldalát is – azt, amelynek
ugyanolyan lehetetlen ellenállni, mint a főztjének. És amikor egy családi
vészhelyzet hazahívja az énekest, olyat tesz, amit még sosem kockáztatott meg:
beenged egy nőt a szívébe.
Az érzelmek, melyeket Rye a bulvárlapok számára tettetett, egyszerre túlságosan
is igazivá válnak, de vajon a country-éden, amit Tory karjaiban lelt meg,
megél-e majd a való világban is?
Két éve pont ingyenes volt eredeti nyelven, és annyi jót olvastam róla, hogy gondoltam beszerzem. Azóta is ott áll a Kindle-mön olvasatlanul, de ettől függetlenül nem bánom, hogy beszereztem. Közben megjelent magyarul, és még lett belőle könyvtári példány is, szóval végül magyarul olvastam el.
Tory életének elmúlt néhány hónapja minden volt, csak egyszerű nem. Pénzszűkében van, így amikor a híres countryénekes szezonálisan állást ajánl számára nagyon jó fizetésért, nem sokáig győzködi magát, és elfogadja az állást.
Hogy kezeli a hétköznapi lány olyan rivaldafényt, amiben látszólag az énekes szinte sütkérezik? Legalább is látszólag, mert Tory hamar rájön, hogy Rye-nek is megvannak a maga elvarratlan szálai és problémai.
Kölcsönzés után még sokáig várt a sorára a polcon, egyszerűen azért, mert volt előtte más olvasmányom. Aztán mikor rájöttem, hogy ajjaj, le fog járni a kölcsönzési idő és már nem tudok hosszabbítani sem, akkor belekezdtem.
A kiadó Aranypöttyös regényei között is találtam már olyan regényeket, amik nagyon tetszettek, mint például az Új élet Keddtől, vagy a Kezdjetek el élni!, de az Ugyanúgy más, mint én című regény is nagy kedvencem. Nos, azt hiszem, a Country-Éden is simán bekerült ebbe a csapatba. Szerintem nagyon jókor olvastam, kész, egyszerűen jókor került a kezembe, és meg is vett magának.
Tetszett, hogy sokáig nem a romantika dominált a könyvben, hanem tényleg nem volt több Tory és Rye között mint munkakapcsolat, majd barátság. Szinte felüdülés volt, tekintve, hogy az utóbbi mennyi instant, azonnal szerelembe esős könyv került a kezembe. Itt meg csak... elvoltak, egyszerűen jól érezték magukat a másik társaságában, szép lassan megismerték a másikat, az olvasó meg őket. Szerettem, hogy a fejezetek elején vagy Rye dalszövegei, vagy Tory receptjei kaptak helyet, feldobták a könyvet, kevésbé volt így egyhangú. A receptek jobban megfogtak, egyiket-másikat ki is írtam magamnak.
A memphis-i jelenetek voltak a kedvenceim, azok hozták számomra az igazi country hangulatot, de nagyon jól szórakoztam a műbikalovagolós jeleneten is.
Tory főhősnőhöz képest meglepően tökös csaj volt, eltekintve azoktól a helyzetektől, amikor bolhából csinált elefántot és megsértődött konkrétan a semmin. Na, akkor aláásta számomra az egyébként kedvelhető személyiségét. Viszont legalább idővel rájött arra, hogy igazából mit szeretne és mi teszi boldoggá... volt olyan rész, amikor tartottam attól, hogy ez nem fog eljönni.
Rye jó fej volt, de kicsit talán sablonos és az állandóan édesem meg drágám kiakasztott. Jó, mondjuk engem alapból kiakasztanak a fantáziátlan becenevek, akkor inkább ne becézgess. Elvileg ő egy világhíres zenész, de annyira nem voltam elájulva tőle, olvastam már jobb zenészkarakterekről is az évek alatt. Az viszont határozottan pozitív, ahogy elkezdett változni a családja kedvéért.
És ha már család: a testvéreit és az apukáját kifejezetten a szívembe zártam és nagyon kíváncsian várom, hogy Rye unokaöccse és unokahúga milyen lesz a későbbiekben.
Ebben a könyvben van minden, amitől igazán jól tud működni egy könyv: barátokból lett szerelmesek, családi konfliktus és kibékülés, komfortzóna elhagyás, és tökéletes lezárás.
Tökéletes választás, ha egy egy borús, esős őszi este egy bögre tea mellett olvasnál valami igazán szívmelengetőt. Ha valamilyen countryzene válogatást hallgatsz mellé a háttérben, még jobbá válik az olvasmányélmény.
****
Bejegyzés EXTRA
- Beleolvasó a második részbe -
Tammy Hollins a válása után dühödten lehúzta a WC-n a karikagyűrűjét, így érthető módon vegyes érzelmekkel viseltetett az esküvők iránt. Azonban a gyönyörű kerttől, amit a bátyja, Rye Crenshaw, a countryénekes birtokán hozott létre, szinte dalra fakadt a szíve, ahogy az esküvőjére elrendezett virágoktól is. Rye és Tory ragaszkodtak hozzá, hogy azon a birtokon házasodjanak össze, amin Tammyvel és két gyermekével, Roryval és Annabelle-lel osztoztak, mivel azt mondták, nincs helyszín, amit jobban szeretnének.
A vendégfogadás már javában zajlott, és Tammy belépett a nyitott, fehér sátorba, hogy megnézze az esküvői tortát övező virágokat, melyektől valahogy nem tudott szabadulni.
– Azt mondják, Rye egymillió dollárt fi zetett, hogy biztosítsa a húga válását – mondta éppen egy sárga sifonruhás nő egy élénk rózsaszínt viselő hölgynek, mialatt közelről vizsgálták a hétemeletes, fehér esküvői tortát, mintha hibát keresnének rajta. – A múlt nyáron tele voltak vele az újságok.
Tammy számára nem volt újdonság, hogy kibeszélik a háta mögött, de ezúttal megtorpant. Biztos, hogy a nők nem Rye vagy Tory barátai voltak, de Rye-nak meg kellett hívnia egy sereg félig ismeretlen embert is, és ezt a lépését rezignáltan „az üzlet”-tel indokolta.
A teljes (23 oldal) beleolvasót IDE kattintva éritek el.
*Hikari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése