Amy Harmon: A királyné és a gyógyír (A madár és a kard krónikái 2.)

– Ha nem tudod, hogyan kell gyűlölni, honnan tudhatnád, hogyan kell szeretni?
– Nem kell tudnom, hogyan kell meghalni, ahhoz, hogy tudjam hogyan kell élni.

Kiadó:  Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 392

Fülszöveg:
Kjell korábban sosem kételkedett a hovatartozásában. Sosem irigyelte a bátyját, és nem akart király lenni. A néhai Zoltev király és egy szolgálólány fattyaként jött a világra, de születésének szégyenteljes volta sosem zavarta.
Azonban egy embert nem csak a származása határoz meg. Nem csak a pengéje, a termete és a képességei. Minden, amiben Kjell korábban biztos volt, most felborul és megváltozik. Már nem pusztán jerui Kjell, a koronát védő harcos. Hanem Gyógyító, egy az Igézők közül, aki nehezen boldogul az erejével.
Amikor meg kell szabadítania a királyságot a volgárok csapatainak maradékától, a sors egy olyan nőt sodor az útjába, aki aggasztó képeket lát a jövőről, de a múltra nem emlékszik. A nem kívánt adományával felvértezett, bűntudattól szenvedő Kjell kelletlen megváltóvá válik, miközben régi ellenségekkel és új elvárásokkal kell megküzdenie.
Sashával együtt olyan utazásra indul, ahol nagy próbatétel várja. Vajon megtalálható benne az a férfi, akinek a nő hiszi?

Két éve, amikor először olvastam a A madár és a kard című regényt, új kedvencet avattam. És amikor megláttam, hogy jön a folytatás Kjell, Tristan féltestvérével a főszerepben elképesztően megörültem. Nem is tudom, mikor rendeltem elő utoljára könyvet ilyen gyorsan.

Tiras király és Lark királynő igazság uralkodásának hála a birodalomban béke honol, de a királyi hadsereg ettől még a vidéket járja, hogy a volgárok utolsó példányait is kiirtsák.

Az egyik faluba tartva kerül Kjell és csapata útjába az elüldözött rabszolgalány, a csapat pedig nem tud mit tenni, minthogy magukkal vigyék. Azonban Sasha jelenléte eléggé felkavarja a korábban mindig összeszedett és hideg fejjel gondolkodni tudó férfit.
Vajon mit teszel meg azért, aki egyre fontosabbá válik a számodra? Hol kezdődik a szeretet és hol ér véget  kötelesség? Vajon hőseink készen állnak egy olyan felelősséget a vállukra venni, amire egyáltalán számítanak?

Mondanám, hogy a sztori ott veszi fel a fonalat, ahol Tiras és Lark letette,de ez nem teljesen igaz: két évvel később vagyunk, a volgárok száma brutálisan lecsökkent, és az Igézőket se akarják már mindenáron likvidálni.

Az előző kötet történet szempontjából teljesen lezárt és befejezett, úgyhogy az írónő fogta és más oldalról közelítette meg az egész helyzetet: mi van akkor, ha a képességre nem áldásként, hanem átokként, nyűgként tekint a viselője?

Érdekes volt maga a felvetés, és tagadhatatlanul érdekelt is, hogy ebből mégis mi fog kisülni. Igaz ami igaz, számomra az első rész minden oldalában tökéletes, igazi kedvenckönyv, de hát ha már megjelent, úgy voltam vele, olvassuk el a duológia folytatását is; bár mindkettő megállja a helyét stand alone könyvként is, azért annak is megvan a maga varázsa, hogy egymás után tudtam olvasni a köteteket (igen, tartottam egy újraolvasást még Kjell és Sasha története előtt.)

Én valamennyivel kevésbé szerettem A királyné és a gyógyírt, bár nem is igazán tudom megindokolni, miért, de azért megpróbálom:azt hiszem, nem váltott ki belőlem olyan mély érzelmeket, mint az előző kötet és a volgárok jelenlétét se éreztem akkora veszélynek, ahogy Lady Firi szerepével kapcsolatosan is az a benyomásom, hogy el lett bagatelizálva. Ha valaki olyan mániákusan vágyik az erőre és hatalomra mint ő... azzal kapcsolatosan kicsit vártam volna.  

Annak ellenére olvastam ezt a könyvet rekordsebességgel, hogy azért az eleje nem volt feltétlenül akciókban bővelkedő, inkább lett kidomborítva az egész, hogy megismerjük a szereplőket, akik már jóval kevesebb félelemmel élhetik a mindennapjaikat, mint Tirasék. Kicsit azt éreztem, hogy amikor már igazán bonyolódtak a szálak, és elkezdhetünk szurkolni/aggódni a hőseinkért, akkor az írónő fogta magát és gyorsan meg is oldotta a problémát. Nem éreztem igazán a súlyát a történet második részének, amit azért valljuk be: kissé nehezményezek.

Annak viszont örültem, hogy a Látó, a Gyógyító, és  Fonó képességről is sokkal többet tudtunk meg, így tényleg azt érzem, hogy egyetlen kérdés sem maradt bennem a világgal, vagy a képességeivel kapcsolatosan.

Emiatt került Kjell egy számára teljesen új - mondhatni idegen - szerepbe is, amit bizony fel kell dolgoznia, el kell fogadnia és helyén kell kezelnie.

Kifejezetten érdekes volt a király féltestvérének vívódásáról olvasni, főleg annak fényében, hogy eszembe jutott az előző kötetben Lark elszólása, miszerint csak állatokkal és Igézőkkel tud kapcsolatba lépni, és tisztában van azzal, hogy a fiatal katona melyikbe tartozik a két csoport közül. 

Sasha egy nagyon különleges, mégis szokatlan szereplő. Egyszerre erős és alázatos, önzetlen és makacs, miközben sokkal több mindent rejt az ő jelleme és a múltja, mint amit a tartalom alapján sejtettem róla. 

Nagyon örültem, hogy Tiras és Lark is visszatért néhány jelenet erejéig, igazán hiányérzetem lett volna, ha ők most kimaradnak csupán azért, mert a fókusz nem rajtuk van, A kis trollt viszont hiányoltam, vele vajon mi lehet?

Nekem kicsit elmarad az előző rész színvonalától, ha összehasonlítom, ha viszont önálló történetként kezelem, akkor azt kell mondanom, hogy elégedett vagyok. Amy Harmon újabb letehetetlen fantasy történetet írt, különleges hangulattal, és szerethető szereplőkkel. Nem tudom, képes hibázni ez a nő? Mert én eddig akármit olvastam tőle, imádtam.

Ismerjétek meg Kjell és Sasha történetét, és engedjétek, hogy elvarázsoljon.

*Hikari